Név: Whitlee Steals
Kor: 16
Lakhely: SeoulÁltalános suliban magántanuló voltam, gimnáziumba járok. A kezdetektől fogva jóba vagyok pár osztálytársammal.
Kérdezhetnétek, ha egyszer itt élek, miért nem koreai a nevem. Mert a szüleim nem akartak olyat adni. Az iskolába Kim Haneul néven irattak be, de a születési nevem Whitlee, amihez anyám angliai vonásai révén ragaszkodott.
7 fiúból áll a baráti társaságom, mint kiderült ők már általános iskola második osztálya óta legjobb haverok.
A mai is átlagos napnak indult. Reggel útnak eredtem drága Seungmin uncsitesómmal a gimibe.
-Mizu kis bűnöző? Készültél a töri tz-re?-karolta át a vállam.
-Utoljára mondom hogy ne hívj így. Egyébként ismersz, mindig készülök.-borzoltam össze a haját. Utána ő is összeborzolta az enyémet.
Örök hiba.
Mikor leesett neki, hogy mit csinált félve nézett rám. Tudja mi szokott lenni erre a reakcióm, csak mindig elköveti ugyanazt a hibát. Pont kivettem a táskámból a serpenyőmet, mikor hatalmas hévvel futásnak eredt.
-Gyere ide te gyász, szétverlek!-ordítottam, miközben loholtam utána.
-Kegyelmezz, Whitlee!-üvöltött vissza.
Sok érdeklődő arckifejezésű gyalogos mellett mentünk el, de ez minket nem érdekelt. Így érkeztünk meg az iskoláig, és mikor drága Seungmin-om megállt kifújni magát, akkorát csaptam a fejére, csak kongott az ürességtől.
-Bazdmeg, Whitlee!-fogta a fejét. Kapta a következőt.
-Akarom mondani, ne haragudj hogy összeborzoltam a hajad, többet nem fogom csinálni.-mondta.
-Akarom tudni, hogy miért láttalak titeket fejvesztve rohanni az utcán Haneul kezében egy serpenyővel?-érkezett meg mellénk legidősebb honfitársunk, Chan.
-Nem.-válaszoltuk egyszerre.
-Ch...szerelmesek.
Kipattantak a szemeim. Ő is kapott.
-AU! Haneul, a...-mondta volna a magáét, de Seung mögöttem nagyban mutogatott hogy hallgasson el.-Ezt most miért?
-Mert hülye vagy. Seungmin az unokatesóm. Nem a pasim.-forgattam a szemeimet.
A következő pillanatban, egy a röhögéstől fuldokló Jeongin és Jisung, és a mellettük sétáló Hyunjin értek mellénk.
-Ugye ti is láttátok?-röhögött Jisung.
-Értitek, kinézek az ablakon, annyit látok hogy Seung könyörögve rohan, mögötte Haneul a kezében egy serpenyővel és mindkettő üvölt mint a sakál.-nevetett.
-Ugyanezt láttam csak előttem pont elszaladtak, aztán futottam össze Jisung-ékkal.-mesélt Jeongin.
-Én csak egy "kibelezlek!"-et hallottam onnan tudtam a sztorit.-közölte Jin.
Minho is megérkezett.
-Ez haláli! Láttátok Seung-ék ma reggeli fogócskáját?
-Kaptam is a fejemre utána...-motyogott Chan.
-Mért?
-Mert rákérdeztem, miért csinálták, nem mondtak semmit, utána meg szerelmeseknek neveztem őket.
-Hát hogyha egyszer azok?-nézett kérdőn Hyunjin.
Már közeledtem felé a taslival, de maga elé tette a kezeit.
-Légyszi, ne bánts! Ne bánts! Sajnálom!-kiáltozott, mire elhúztam a kezem.
-Na ne hogy már, ő miért nem kapott?-akadt ki Chan.
-Hah, jobb vagyok nálatok, biztos bejövök neki.-vett fel egy önelégült arcot.
Kellett neki.
-ÁÁÁ, ez nagyon fáj!-fogta a fejét.-De most miért?
-Sokadjára mondom srácok. Seung az uncsitesóm, nem a pasim. Nem jön be senki és ha még egyszer összeborzolja valamelyik a hajam, legközelebb sodrófával jövök..-motyogtam, mire elhallgattak.
-Na én is így gondoltam. Ne hogy már valamelyik elszálljon magától.
-Csajszi, melletted olyat nem lehet. Kis cukorborsó vagy.-karolta át a vállam Jisung. Felvettem egy ártatlan mosolyt.
-Bár alkalmanként elég ijesztő.-távolodott el.
-De így szerettek, nem?
-Pontosan.
-Sziasztok srácok, mizu?-jött oda hozzánk társaságunk utolsó tagja, Changbin.
-Azt ne mondd, hogy nem láttad a ma reggeli produkciójukat a Kim-eknek.-nézett rá Chan.
-Nem, miért mi volt?-kérdezte ártatlanul, miközben mi jól kiröhögtük. Szerencsétlen annyira nem értette mi van, miután elmagyaráztuk, már ő is röhögött.
A suli egy szenvedés volt, mint mindig. Este nyolc fele olvasatlant jelzett a telefonom. A csoportba írtak.
Changbin: Guys, ki mit csinál?
Haneul: Nothing special, te? ✌
Changbin: Én se ✌
Jisung: Holnap lesz valamiből doga?
Hyunjin: Erre én is kiváncsi vagyok.
Minho: Valaki tudja?
Seungmin: A kis bűnöző biztos.
Chan: Taggeljétek.
Hyunjin: #Kim Haneul
Changbin: #Kim Haneul
Jisung: #Kim Haneul
Haneul: Igen?
Jisung: Lesz holnap valamiből doga?
Haneul: Irodalomból lesz felelés, és valószínűleg egyikőtök sem fog felelni! 😌
Minho: Fantasztikus, akkor jöttök a szokásos helyre?
Haneul: Persze! Changbin és Chan nézze át az anyagot, mert 30% esély van arra, hogy felszólít a szipirtyó, biztos ami tuti.
Chan: Imádlak azért mert ilyen figyelmes és segítőkész vagy. 😊
Hyunjin: Ezt szerintem mindannyiunk nevében elmondhatod.
Haneul: Csak bírom a búrátokat! ^^
Minho: Akkor 20 perc múlva tali a szokásos helyen.
YOU ARE READING
És az ügy? - Profikra bízva (Stray Kids ff.)
Fanfiction-előfordulhat: -káromkodás -erőszak -és jó sok dráma A többi meglepetés! Jó olvasást!