Prológus

477 17 42
                                    

Név: Whitlee Steals
Kor: 16 
Lakhely: Seoul 

Általános suliban magántanuló voltam, gimnáziumba járok. A kezdetektől fogva jóba vagyok pár osztálytársammal. 

Kérdezhetnétek, ha egyszer itt élek, miért nem koreai a nevem. Mert a szüleim nem akartak olyat adni. Az iskolába Kim Haneul néven irattak be, de a születési nevem Whitlee, amihez anyám angliai vonásai révén ragaszkodott. 

7 fiúból áll a baráti társaságom, mint kiderült ők már általános iskola második osztálya óta legjobb haverok.

A mai is átlagos napnak indult. Reggel útnak eredtem drága Seungmin uncsitesómmal a gimibe. 

-Mizu kis bűnöző? Készültél a töri tz-re?-karolta át a vállam.

-Utoljára mondom hogy ne hívj így. Egyébként ismersz, mindig készülök.-borzoltam össze a haját. Utána ő is összeborzolta az enyémet. 

Örök hiba. 

Mikor leesett neki, hogy mit csinált félve nézett rám. Tudja mi szokott lenni erre a reakcióm, csak mindig elköveti ugyanazt a hibát. Pont kivettem a táskámból a serpenyőmet, mikor hatalmas hévvel futásnak eredt.

-Gyere ide te gyász, szétverlek!-ordítottam, miközben loholtam utána.

-Kegyelmezz, Whitlee!-üvöltött vissza. 

Sok érdeklődő arckifejezésű gyalogos mellett mentünk el, de ez minket nem érdekelt. Így érkeztünk meg az iskoláig, és mikor drága Seungmin-om megállt kifújni magát, akkorát csaptam a fejére, csak kongott az ürességtől.

-Bazdmeg, Whitlee!-fogta a fejét. Kapta a következőt.

-Akarom mondani, ne haragudj hogy összeborzoltam a hajad, többet nem fogom csinálni.-mondta.

-Akarom tudni, hogy miért láttalak titeket fejvesztve rohanni az utcán Haneul kezében egy serpenyővel?-érkezett meg mellénk legidősebb honfitársunk, Chan.

-Nem.-válaszoltuk egyszerre.

-Ch...szerelmesek.

Kipattantak a szemeim. Ő is kapott.

-AU! Haneul, a...-mondta volna a magáét, de Seung mögöttem nagyban mutogatott hogy hallgasson el.-Ezt most miért?

-Mert hülye vagy. Seungmin az unokatesóm. Nem a pasim.-forgattam a szemeimet.

A következő pillanatban, egy a röhögéstől fuldokló Jeongin és Jisung, és a mellettük sétáló Hyunjin  értek mellénk.

-Ugye ti is láttátok?-röhögött Jisung.

-Értitek, kinézek az ablakon, annyit látok hogy Seung könyörögve rohan, mögötte Haneul a kezében egy serpenyővel és mindkettő üvölt mint a sakál.-nevetett.

-Ugyanezt láttam csak előttem pont elszaladtak, aztán futottam össze Jisung-ékkal.-mesélt Jeongin.

-Én csak egy "kibelezlek!"-et hallottam onnan tudtam a sztorit.-közölte Jin.

Minho is megérkezett.

-Ez haláli! Láttátok Seung-ék ma reggeli fogócskáját?

-Kaptam is a fejemre utána...-motyogott Chan.

-Mért?

-Mert rákérdeztem, miért csinálták, nem mondtak semmit, utána meg szerelmeseknek neveztem őket.

-Hát hogyha egyszer azok?-nézett kérdőn Hyunjin. 

Már közeledtem felé a taslival, de maga elé tette a kezeit.

-Légyszi, ne bánts! Ne bánts! Sajnálom!-kiáltozott, mire elhúztam a kezem.

-Na ne hogy már, ő miért nem kapott?-akadt ki Chan.

-Hah, jobb vagyok nálatok, biztos bejövök neki.-vett fel egy önelégült arcot. 

Kellett neki.

-ÁÁÁ, ez nagyon fáj!-fogta a fejét.-De most miért?

-Sokadjára mondom srácok. Seung az uncsitesóm, nem a pasim. Nem jön be senki és ha még egyszer összeborzolja valamelyik a hajam, legközelebb sodrófával jövök..-motyogtam, mire elhallgattak.

-Na én is így gondoltam. Ne hogy már valamelyik elszálljon magától. 

-Csajszi, melletted olyat nem lehet. Kis cukorborsó vagy.-karolta át a vállam Jisung. Felvettem egy ártatlan mosolyt.

-Bár alkalmanként elég ijesztő.-távolodott el.

-De így szerettek, nem?

-Pontosan.

-Sziasztok srácok, mizu?-jött oda hozzánk társaságunk utolsó tagja, Changbin. 

-Azt ne mondd, hogy nem láttad a ma reggeli produkciójukat a  Kim-eknek.-nézett rá Chan.

-Nem, miért mi volt?-kérdezte ártatlanul, miközben mi jól kiröhögtük. Szerencsétlen annyira nem értette mi van, miután elmagyaráztuk, már ő is röhögött. 

A suli egy szenvedés volt, mint mindig. Este nyolc fele olvasatlant jelzett a telefonom. A csoportba írtak.

Changbin: Guys, ki mit csinál?

Haneul: Nothing special, te? ✌

Changbin: Én se ✌

Jisung: Holnap lesz valamiből doga?

Hyunjin: Erre én is kiváncsi vagyok.

Minho: Valaki tudja?

Seungmin: A kis bűnöző biztos.

Chan: Taggeljétek.

Hyunjin: #Kim Haneul

Changbin: #Kim Haneul

Jisung: #Kim Haneul

Haneul: Igen?

Jisung: Lesz holnap valamiből doga?

Haneul: Irodalomból lesz felelés, és valószínűleg egyikőtök sem fog felelni! 😌

Minho: Fantasztikus, akkor jöttök a szokásos helyre?

Haneul: Persze! Changbin és Chan nézze át az anyagot, mert 30% esély van arra, hogy felszólít a szipirtyó, biztos ami tuti.

Chan: Imádlak azért mert ilyen figyelmes és segítőkész vagy. 😊

Hyunjin: Ezt szerintem mindannyiunk nevében elmondhatod.

Haneul: Csak bírom a búrátokat! ^^

Minho: Akkor 20 perc múlva tali a szokásos helyen.

És az ügy? - Profikra bízva (Stray Kids ff.)Where stories live. Discover now