Férjek és szeretők II Max Verstappen

16.

Az utolsó verseny előtt mindneki teljesen izgatott, illetve ideges volt.

-Fallon.- hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Sophiet a kezemben tartottam, Max pedig a másik oldalamon állt, mikor egyszerre megfordultunk.

-Mit keresel itt?- néztem végig Liamen flegmán.- Defne. Megkérhetlek, hogy vegyél valamit Sophienak?

-Persze.- vette át a kislányt, majd együtt sétálni kezdtek egy vattacukros felé.

-Búcsúzni jöttem.- sóhajtott nagyot.

-Felesleges volt. A mi történetünk New Yorkban véget ért.- tettem keresztbe a kezeimet magam előtt.

-Van egy lányunk!- mutatott a kislány irányába indulatosan.

-Tévedsz.- ráztam a fejem. Max nem szólalt meg, tudta, hogy ezt a harcot egyedül szeretném megküzdeni.- Sophie Max és az én kislányom.

-Én vagyok az apja!- jelentette ki.

-Nem. Nem voltam férjnél, semmi nem bizonyítja, hogy te vagy az apja.- mosolyodtam el gúnyosan.- Én pedig nem ismerem el, hogy tiéd a gyerek. Hiszen bárkié lehet akivel akkor lefeküdtem.

-Hülye kurva.- sziszegte, mire Max idegesen felé lépett én pedig megragadva a páromat megállítottam.

-Ne! Csak ezt akarja.- suttogtam. Mire megfordultam Liam már sehol nem volt.

-Tényleg nem tudod kié?- pillantott le rám.

-De.- fordultam Liam távozó alakja felé, ezzel jelezve, hogy tényleg az övé, majd visszafordultam Max felé.- A tiéd!

Mosolyogva, egymás kezét fogva indultunk a garázsok felé, útközben felvettük a kislányunkat, majd a mosolygó pillantások közepette végigsétáltunk.
Én pedig hónapok óta először felhőtlenül boldognak éreztem magam és büszkén sétáltam Max kezét fogva. Mint egy igazi kis család.

Sophie egy felnőtt Max Verstappenes pólóban szaladgált és boldogan tapsikolt, ahol várta az apukája győzelmét.

-Félek.- suttogtam Carolának.

-Nincs mitől. Két óra múlva itt fogunk egymás nyakába borulni, mert Max Verstappen megnyerte a világbajnokságot. - simította meg a karomat.

-Remélem.- dörzsöltem össze a tenyeremet.

-Állj már le.- fogta le a kezemet nevetve Checo felesége.- Lassan tüzet csiholsz.

Az idegesség azonban nem gyengült bennem, inkább csak közelebb kerültem a hányingerhez. Sophiera a dadusa vigyázott, de időnként oda futott hozzám és megmutatott 1-2 rajzot, vagy valami kis kreatív dolgot amit Defnével csináltak.

-Nézd mami.- szaladt hozzám Sophie és a kezembe nyomott egy papírt amin egy trófea volt és gyerek kézzel, néhol belejavított betűkkel, hogy "Apu a világbajnok".

-Ez nagyon szép kincsem.- mosolyogtam rá.- Gyere nézd csak! Apu mindjárt megnyeri.

A kislányunk boldogan ült az ölembe és ujjongva figyelte ahogyan a Red Bull átveszi az első helyet. Már akkor elindultam lefelé amikor amikor még volt egy kör hátra, de Sophie annyira bezsongott, hogy muszáj voltunk lesietni, hogy minél előbb az apukája nyakába ugorhasson és odaadhassa neki a rajzot.

Max hatalmas mosollyal az arcán sietett hozzánk és figyelt arra, hogy nehogy a kicsi lányát összenyomja a neki gratuláló tömeg.
Az igazat megvallva annyira extázisba estem, hogy nem is emlékszem a díjàtadóra, vagy arra, hogy mindenki Maxnek gratulál, a következő pillanatban már egy étteremben vacsoráztunk, a csapatot letudva, Sophiet otthon hagyva, hogy bulizhassunk.