5.

626 45 0
                                    

Christian felesége a következő hetet nem töltötte otthon, a lányaikkal és a kisfiúkkal együtt. Ennek okán Christian megkért, hogy maradjak nála a héten a biztos figyelem elkerülése érdekében. Még véletlen se láthassanak Max közelében. Természetesen erről a fiút is értestesítettük, szigorúan Christian telefonjáról, ő pedig szólt a barátnőimnek.

-Az nem lesz érdekesebb, hogy veled jelenek meg?- pötyögtem az Ipademen, hiszen a munka nem állt meg. A marketing cégem és a Red Bull egy része is rendesen lefoglalta a figyelmet. Hála az égnek az utóbbinak még édesapám volt a vezérigazgatója, így ezzel volt a kevesebb gondolom. Ha tudná Liam mire készül...

-Max imidzsén dolgozunk.- bújta a laptopját.

-Végülis.- olvastam tovább. Kedveltem Christian-t. Az elmúlt egy hétben rájöttem mennyi közös is van bennünk, hiszen mind a ketten a munkánk szerelmesei voltunk. Több dologban is kikértem a véleményét, ő pedig több dolgot is elmagyarázott nekem a forma-1-hez kapcsolódóan.

A repülő landolásakor mind a ketten befejeztük a munkánkat és útra készen szálltunk le a repülőről, hogy aztán beszállhassunk a kocsiba, ami rögtön a pályára vitt minket, hogy a csapatfőnök mindent ellenőrizhessen.

-Max a pályán van?- kérdeztem kissé izgulva. Látni akartam és megdicsérni a legutóbbi versenye után, mert ezt nem tehettem meg. Christian ötlete alapján nem beszélhettünk telefonon és még az SMS is tiltva volt, nehogy Liam valahogy lehallgassa.

-A lakásán.- válaszolta, majd mikor nem válaszoltam rám nézett.- Meglátogathatjuk majd ha gondolod.

-Jó lenne.- csúszott ki talán túl korán is a számon. Christian csak egy mosollyal fogadta az izgatottságom és nem beszéltünk tovább.

A pályán Christian mindent alaposan ellenőrzött, az autókat, a gépeket és a csapatot, majd végre elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy menjünk. Maxhez.

-Bemegyünk, beszélek kicsit Maxel, de nekem utána távoznom kell. A hátsó ajtón távozom, te pedig mikor távozni kívánsz, Max telefonján keresztül szólsz nekem és visszaküldöm érted az autót. Te pedig szintén a hátsó ajtón távozol.- vázolta a tervet.

-Úgy beszélsz mint az apám.- forgattam meg a szemem.

-Nézd Fallon. Neked nem lehet megmondani mit csinálhatsz és mit nem. Ezt tudom, látszik rajtad. De ha azt akarjuk, hogy működjön a terv, akkor hallgatnod kell rám.- sóhajtott nagyot.

-Tudom. Tudom.- meglepett, hogy Christian ilyen gyorsan kiismert, de örültem, hogy csak a jó ügy érdekében próbál segíteni. Nekem pedig nem szabad ellenkeznem, hiszen önként segít.

Egy hatalmas épület előtt álltunk meg, ami rengeteg lakást rejtett magában és a felük a tengerre nézett.

- Milyen eszméletlen lehet a kilátás.- csodáltam az épületet.

-Mindjárt megláthatod.- mosolygott Christian és csengetett is, jelezve Maxnek, hogy nyissa ki az ajtót. Úgy látszott tudta, hogy érkezünk.

-Sziasztok.- mosolygott amikor beléptünk. Egy kézfogással köszöntötte a főnökét, majd két puszival engem is.

-Hogy van a jövő bajnoka?- kérdezte Christian.

-Izgatott.- mosolygott rám.- Gyertek.

Követtük a fiatal pilótát, akinek a lakásán látszódott, hogy egy férfi lakása. Nem a kupi és a bűz miatt, gondolom bejárónője van, hanem a berendezés. Mindent sötét bútorok borítottak, ami mégis annyira otthonos volt. Tipikus legény lakás.

-Ezt is megnyered.- mosolyogtam rá.

-Az király lenne.- váltogatta a tekintetét Christian közöttünk.

-Miért olyan nagy szám Monacóban nyerni?- ráncoltam a homlokom.

-Monacó.- gondolkodott el Max.- Monacó a forma-1 milánói divathete. Ide úgy készülnek az emberek ahogyan a legnagyobb divathetekre.

-Oh. Szóval ez egy felső kategóriás futam.- vázoltam a saját elképzeléseimet.

-Valahogy úgy.- bólintott Max.

-Na de gyerekek.- csapott a combjára Christian. - Én eddig sem akartam maradni, szóval megyek is. Fallon. Ahogy megbeszéltük. És semmi közös kép vagy valami. És Max. Mutasd meg neki a kilátást.

-Igenis kapitány.- tisztelgett neki Max, majd kikísérte, amíg én továbbra is a kanapén ültem.

-Otthonos lakásod van.- pillantottam körbe mikor visszaért.

-Próbáltam otthonosra rendezni, ha hazaérek akkor ne érezzem magam rosszul.- állt meg a nappali komódja mellé.- Kérsz egy kis whiskey-t?

-Nem köszönöm.- ráztam a fejem.

-És egy pohár brandy-t?- lóbálta meg az üveget.- Eredeti holland.

-Azt elfogadom. Köszönöm.- bólintottam mosolyogva.

-Még szép. Ez eredeti holland.- nevetett.

-Igazad van. Ki nem hagynám. Kedvelem a holland dolgokat.- nevettem én is és a fiút figyeltem ahogyan kiönti a pohárba az italt. Egy cinkos mosolyt villantott felém és inkább témát váltott.

-Hogy áll a válás?- érdeklődött helyet foglalva mellettem.

-Változatlan.- ráztam meg a fejem.- Én válni akarok, ő meg engem.

-Meg tudom érteni, hogy nem akar elengedni.- mosolygott rám én pedig a poharamra pillantva elmosolyodtam.

-Csak ha azért akarna velem maradni, mert szeret.- ráztam a fejem.- Nem azért, hogy a minta felesége legyek, aki elkíséri estélyekre és a kezébe karolva mosolyog.

-Mindenképpen jobbat érdemelsz.- sóhajtott nagyot Max, miközben a szemei a szám és szemeim között cikáztak.

-Valami ötlet?- húztam félmosolyra a számat kihívóan.

-Nos, ha már így kérdezed.- ült közelebb és elég közel hajolt ahhoz, hogy csak egy mozdulatra legyünk egymástól és ő várt én lépek-e. De nem tettem.

-A kedvenc könyves idézetemet idézve.- néztem mélyen a szemeibe.- "Kettőnk között nem lehet semmi. Túl nagy a tét"

-Fallon.- hunyta le a szemeit csalódottan.

-És úgy folytatódik, hogy :"Majd egyszer. Egyszer majd belevethetem magamat ennek a lenyűgöző, gyönyörű férfinak a tengerébe. Hagyhatom, hogy elsodorjon. Nem kell két lábbal állnom a talajon, mert ő lesz a támaszom"

-És tényleg így gondolod?- sóhajtott nagyot egy kis idő múlva.

-Nos. Még egy jó ideig muszáj lesz játszanunk szóval igen.- bólintottam.

-Mármint.- rázta a fejét.- Tényleg úgy gondolod, hogy utána...

-Nem mondok olyat amit nem kellene.- ráztam a fejem.- De kedvellek Max. És ha nem lenne Liam, akkor nem lenne ellenemre ez az egész.

-Ezt jó hallani. És rossz is.- nevetett.

-Majd egyszer.- simítottam meg a karját.- De most jobb ha megyek.

-Várj.- pattant fel.- Előbb megmutatom a kilátást.

-Ó igaz!- követtem és egy ajtót félre tolva jelent meg előttem az eszméletlen kilátás. A nap már lemenőben volt, így kezdtek megjelenni a fények, de még egyenlőre a tengerben lebukó nap jobban lefoglalta a figyelmem.

-Sokkal romantikusabb lenne ha átölelhetnélek.- rakta zsebre a kezeit mögöttem.

-Majd egyszer.- suttogtam.

Férjek és szeretők II Max Verstappenजहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें