Férjek és szeretők II Max Verstappen

15.

Borzasztóan meleg volt ahhoz képest, hogy este volt. Szerettem az esti futamokat, kellemes hangulattal töltöttek el. Most mégis csak azt éreztem, hogy egyre inkább fogy a levegő a tüdőmből.

Lewis Hamilton győzelmével, ami szerintem egyáltalán nem volt fair, tudtam, hogy Max hangulata nem éppen lesz a legrózsásabb, de túl akartam esni a nehezén. Tudni akartam valóban elfogad- e engem úgy ahogy vagyok és mellettem fog állni, hogy egy igazi családot alkothassunk.

-Max!- kiáltottam a nevét, de nem hallott meg. Mit is gondoltam ebben a hatalmas hangzavarban.

Már lejött a pódiumról, de mégis ezer meg egy ember vette körbe. Tudtam, hogy most el kell mennie interjút adni, így azt a kevés időt amit ki akartam használni, most nem tudok. Várnom kell. Még mindig.

-Max.- kiáltottam újra, de ismét nem hallott meg. Csak a mellette bandukoló Christian.

-Fallon.- mosolyodott el Max és kitárta a karjait, jelezve, hogy minél előbb a karjai közé szeretne zárni. Én pedig szó nélkül tettem, hiszen csak is erre vártam.

-Beszélnünk kell!- léptem hátrébb.

-Hu de rémisztő vagy.- ráncolta a homlokát Christian. A Red Bull garázsában szinte megállt az élet. Mindenki kiváncsi volt ránk, de hát mit is vártam, mindenki ki van hegyezve egy jó pletykára.

-Képes lennél gyereket vállalni velem?- böktem ki a kérdést.

-Tessék?- lepődött meg teljesen.

-Tudnom kell. Mielőtt belevágok ebbe az egészbe.- fújtam ki a levegőt szaggatottan.

-Terhes vagy?- kérdezte még mindig ugyanazzal a meglepettséggel.

-Mami.- hallottam meg Sophie vékony hangját, ahogy a kis lábait gyorsan szedve felém szalad.

-Szia Kicsim!- guggoltam le hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Láttam ahogy mindenki szeme érdeklődően figyel, de még mielőtt bárki megszólalhatott volna, a kislányom gyermeki könnyedséggel fordult Max felé.

-Te vagy az apukám? A mami nagyon sokat mesélt rólad. - sétált Max felé, aki meg rám nézett, én pedig kérdőn vissza. Minden attól függött mit válaszol Sophienak.

-Igen Kicsim.- guggolt le hozzá, mire Sophie szorosan a karjai közé vetette magát. És nem volt hajlandó elengedni azután sem, hogy Max felállt.- Én vagyok az apukád.

-Akkor mostmár mehetünk együtt haza.- tapsikolt Sophie.

-És mit szólsz, hogyha te, a mami és én a tengerpartra költöznénk?- pillantott a kislányomra, majd rám, jelezve, hogy azt szeretné, ha Monacóba költöznénk hozzá.

-Nekem mindenhol jó, ha végre velem vagy.- ölelte át a holland nyakát, amire mindenki szeme megtelt könnyekkel.

-Gyere Sophie. Mi lenne ha játszanál még egy kicsit Defnével és utána hazamennénk?- emeltem el a gyereket Max kezéből és átadtam a dadusnak, majd vadul integetve búcsút vettünk a kislányunktól. A mi kislányunk.

-Tudtam.- mutatott rám Christian, amint Sophie hallótávolságon kívül volt.- Mindig keresztbe tetted a lábadat amikor tüsszentettél! Geri is mindig ezt teszi!

-Lebuktam.- nevettem el magam a kezemet védekezően feltéve.

-De hogy lehet, hogy a magánynomozók nem jöttek rá?- ráncolta a a homlokát Max.

-Rejtett terhességem volt.- adtam meg a választ, de továbbra sem értették teljesen.- Azt jelenti, hogy semmi jele nem mutatkozott a terhességemnek. Nem híztam, nem állt meg a menstruációm és nem nőtt a pocakom sem. Egy nap viszont rosszul lettem, ezért Liam kórházba vitt ahol közölték, hogy szülni fogok.

-Hány éves voltál?- ráncolta a homlokát Checo.

-19.- mosolyodtam el halványan.- Liam azt mondta, hogy halva született. Összeomlottam, de mégsem volt olyan nehéz, hiszen nem is tudtam, hogy babát várok. Nem kerestem.

-Akkor hogy tudtad meg, hogy mégis életben van?- érdeklődtek. Tele voltak kérdésekkel és ezt teljesen megtudtam érteni

-Egy nap hazamentem dolgozni és kaptam egy levelet egy nőtől. Koszovóból. Azt írta, hogy ott van a kislányom és bár titokban kellene tartania, de úgy érzi jogom van tudni.- sóhajtottam nagyot.- A nap amikor az Ipademet nyomkodtam és senki nem hagyott békén, az orvosi papírokat tanulmányoztam. Liam elintézte, hogy az orvosok semmit ne említsenek a terhességről a korlapomban.

-Ez volt az az ügy amikor azt mondtad, hogy még el kell intézned valamit mielőtt velem lehetnél?- sóhajtott nagyot Max és a szemében megbánást láttam, hiszen akkor nagyon megvolt sértődve.

-Igen. Akkor még nem volt biztos, hogy az én lányom. Vártam a DNS teszt eredményét.- válaszoltam.

-És ez volt a bombabiztos terv, hogy véget vess a házasságodnak.- mosolyodott el.

-Ha akkor nem léptek be a tárgyalóterembe, az ügyvédem utolsó esélyként előhúzta volna, de másképp nem szerettem volna belekeverni.- pillantottam utána, bár már rég nem láttam.- Hiszen még olyan kicsi.

-A mi kicsi lányunk.- mosolyodott el Max. Az én arcomon is mosoly bujkált.

-Na és mit szólsz? A világbajnokság után összeszedjük a cuccainkat?- léptem közelebb, miközben ő átkarolt.

-Addig az egyik vendégszobát kialakíthatnánk Sophinenak.- simította meg a hajamat.

-Remek ötlet.- bólintottam és engedtem, hogy végre az egész csapat előtt megcsókoljon.

Annyi idő után végre szabadjára engedhettük az érzéseinket és nem kellett titokban bujkálnunk.

Az éjszakát már hármasban töltöttük, bár szoba híján egy pótággyal szűkítettük a szobát.

-És egy nap a mami betoppant és egy néni azt mondta, ő az anyukám.- pörgött a hercegnős pizsamájában Sophie. Hihetetlen, hogy négy éves korára mennyire éretten tudta a dolgokat.

-És mit mesélt a mami rólam?- szólalt meg Max, miközben mi összebújva feküdtünk az ágyon.

-Azt, hogy...- ugrott elénk.- Hogy te vagy a világ legjobb pilótája, és te nagyon szeretsz engem és a mamit is. És azt is, hogy majd amikor találkozunk végre együtt lehetünk örökké, mint a mesékben.

-Gyere ide kis hercegnőm.- jelezte neki Max, hogy bújjon közénk.- Apu és a mami nagyon szeretnek téged.

-Én is titeket!