Story Of Another Us (anime one shots)

Tale Of The nine Tailed (Sakusa x Atsumu)

Hey neko!

Most egy kis természetfeletti sztori szösszenetet hoztam, mégpedig a kilenc farkú rókáról (Kicune/Kitsune)
Mivel elragadott a ledendás állat története, ezért írtam egyet. Ne számítsatok remekműre és nagy történésre, de fő a szórakozás
So itt is lenne a Sakuatsu sztori, (egyik kedvenc haikyuu shipem)

Jó olvasást! ^^

Atsumu pov.

Ma is fáradtan keltem fel, mint a hét minden napján. Nagyot nyújtózva indultam ikrem szobája felé, hogy ha már én nem aludhatok, akkor ő se. Arra viszont nem számítottam, hogy kómás állapotomnak köszönhetően megcsúszok és szépen seggre esek. Heves káromkodásba kezdtem, míg észrevettem, hogy ikrem az ajtónak támaszkodva röhög rajtam frissen, üdén.

-Hát hova tetted a szemedet?-vigyorgott szélesen, közben az ajtót lassan kezdte becsukni.
-Ahova te- mosolyogtam pimaszul és néztem, ahogy a lisztes vödör a fején landol. Még este raktam oda, mert sejtettem hogy ilyen meglepetésben lesz részem.
-Mi a fasz? - döbbenet le és tápászkodott lassan fel hófehérke.
Az ajtó mögött kukkoló Rintarou szokásához híven videózta az egészet, szinte könnyeit törölgetve a röhögéstől .

Megérzéseim szerint már régóta itt volt és örömmel dokumentálta az újabb ügyeskedésünket. Néha rosszabb, mint egy paparazzi. Ezek után össze is kaptuk magunkat és el indultunk a helyszínre a munkánk miatt. Mivel rókák vagyunk pontosabb megnevezés a kitsune, természetünkből adódóan kíválóan követünk nyomot és vadászunk.
A 9 farkunkat egy simítással el tudjuk rejteni a kíváncsi szemek elől. Népünk szintén a sok klán egyike,amiben  kisebb csapatokra oszlunk.

A feladatunk az, hogy a rossz útra tévedt rókákat, akik az emberi világban járkálnak elkapjuk és meg akadályozzuk, hogy le leplezzék magukat, de ezúttal más természetfeletti lényt is el kell kapnunk. A mostani egy különleges helyzet lesz.
Hírét hallottuk, hogy egy alakváltó vámpír csapat járja az utcákat és a sok hirtelen baleset kezd nagyon feltűnő lenni.

Be is ültünk a kocsiba hárman és
irány a falu,mivel ott is felbukkanhatnak, Kita ezt adta parancsba.
Egy különleges esemény kerül holnap megrendezésre, ami csak minden 10. évben lehetséges, ilyenkor  lehetősége adódik a rókáknak találkozni egymással. Így mi a biztonságról gondoskodunk.
Egész úton az Osasuna páros nyáladzását kell hallgatnom, akik befészkelték magukat a hátsó ülésekre.

-Oi! - pillantottam a tükörbe és láttam, hogy már készek lennének egy csemetét nemzeni. Így megnyomtam a dudát, ami hangosan harsant fel, párosunk meg ijedten pattant fel, itt már a könnyeim is kezdtek csordogálni a visszafojtott röhögéstől.

- Szobára gyerekek! Nem szeretnék szemtanúja lenni egy újabb nudista pillanatnak. Elég, hogy Samut kellett hallgatnom esténként amikor.. - és egy jól irányzott csapás érte tarkómat.

-Tsumu! - rivallt rám drága testvérem, de Rintarou csak elégedetten mosolygott.

Végre ide értünk és friss levegőt szívhatunk.
Mivel ez az ünnepség valójában 2 napos, ezért felpakolva szálltunk ki az autóból, indultunk el a szállásunk felé, ami egy kis faház messzebb a pavilontól, ahol a többi róka tartózkodik.

Belépve a házba el is kezdtük a felszerelést elrendezni. A fegyvereket egy külön szobába vittük, ahol állványokra állítottuk őket. Kéznél is van, hogy a hirtelen támadásokat is el tudjuk hárítani.
Samu el is kezdett a konyhában tevékenykedni mert már éhesek voltunk a hosszú út miatt.
Rintarou és én meg a fegyvereket ellenőriztük, közben eszme cserét folytattunk.

-Nincs kilátásban senki nálad? - pillantott rám érdeklődően.
-Sajnos senki - sóhajtottam fel gondterhelten. - Akárhogy keresem egyszerűen nem találom-hajtottam le a fejem.
- Majd neked is eljön az idő-veregetett hátba bíztatóan.

Másnap frissen és üdén készülődtünk az ünnepségre. Bársonyos yukatát öltöttünk magunkra és az öveinkre különböző fegyvereket akasztottunk. A terv szerint szétválunk és időnként egy fáról kémlelünk körbe.
A tubicák egy röpke csók után el is indultak velem együtt, hogy elfoglaljuk a helyünket.
Egy vaskos fa takarásában figyeltem a felvonulást,de egyszer csak valami teljes erővel le vett a lábamról. Először a gyönyörű fekete hajkoronát vettem észre, mely úgy fodrozódott, mint a tenger hullámai. Fejemet feljebb emelve két szép obszidián színű szem nézett rám kutatóan.
Most döbbentem rá, hogy én egy lélegző valamin fekszek.

-Ez él! - kiáltottam fel.
- Nem bazdmeg, csak fotoszintetizálok- hallottam meg a mély tónusú hangot, ami miatt egy kellemes borzongás futott végig a hátamon. Arcát jobban megfigyelve ámuldoztam, hogy milyen gyönyörű.

- Khm! Ha ki gyönyörködted magad róka koma, akkor talán engedhetnéd, hogy felálljak- mosolygott pimaszul és meg villant éles foga. Döbbenten konstatáltam, hogy az arcom felmelegedett, szóval elpirultam.

Wait.. A.. Minute... Éles fogak....ez az a vámpír!

Most akkor becserkészem.
Szóval elő is vettem csábos mosolyom és rá ültem a derekára.
- Szóval te lennél az a vámpír, aki annyi életet ki oltott - döntöttem el kicsit a fejemet, ujjammat a mellkasától a nyakáig vezettem végig.  Közben telepatikusan üzentem az Osasuna párosnak.
- Mivan, csak nem te akarsz megállítani? - vigyorodott el, huncutul csillogó szemekkel. Olyan gyorsan történt, hogy alig eszméltem fel, de már alatta találtam magam.
Khm remélem kisbarátom nem akar majd ágaskodni.

-Ha ő nem is, akkor mi- szólalt meg Samu és a fegyvert rá szegezte- Most lassan szálj le róla-nézett rá szúrósan. A göndörke engedelmeskedett is neki és hagyta, hogy Suna a speciális bilincsel béklyóba fogja csuklóit.

-A küldetés egy része le tudva - tápászkodtam fel a földről.
A foglyunkkal el is indultunk a házhoz, hogy vallatni kezdjük.
Kínszenvedések árán sikerült néhány információt ki szednünk belőle.

Lassan a csapatára is rá találtunk, egyezséget is kínáltunk nekik, amit el is fogadtak. A göndörke ezáltal szintén készségesen segít nekünk, mint megtudtuk Sakusa Kiyoomi a neve, ő a fő vezető és nagy hatalommal rendelkezik.

Az utóbbi időben egyre több időt töltünk együtt, néha észre vettem, hogy éhesen mér végig. Persze ez dobott az egómon, lehet megadom neki, amire titkon vágyik mert nekem sincs ellenemre. Ezen töprengve ültem egy fa ágon, de egyszer ez a bizonyos ág egy kicsit megmozdult, egy lepett kilátással majdnem sikerült le zuhannom,de egy erős kar megtartott.

-Shh-tette számra a mutató ujját és csillogó szemekkel nézett. Csak azért is megnyaltam az ujját,hívogatóan bámulva rá.
-Mivan kis rókám? Csak nem szeretnéd? - hajolt közelebb és tarkómra simítva kezét vont magához.
-De még mennyire-néztem rá vágytól izzó szemekkel, alsó ajkát a fogaim közé vettem.
____________________________
Remélem tetszett! ^^
Véleményeteket jelezzétek bátran

Megj: Igen pont a pikáns részt vágtam le, de az is hamarosan érkezik 😏

Love ya!