Story Of Another Us (anime one shots)

Take You Dancing

Kuroo x reader

Reader's pov.

Kellemes, napos időre ébredtem.
A napsugarak utat törve, a függönyök között vetültek a szobám falára. Nagyot nyújtozva szálltam ki az ágyból és reggeli rutinom után fel is vettem az egyenruhát.
A Nekomába járok, már a 2. évemet töltöm ott. Tartalmas két éven vagyok túl, mivel két jó barátom feldobta a mindennapjaimat. Már ha erre gondolok, akkor is mosoly terül szét arcomon.

*time skip*

Éppen a plakátokat nézegettem, hogy milyen klubbok vannak, mivel kötelező választani.  Kiskorom óta röplabdázok, ezért jelentkeztem is a csapatba. A folyosón mentem és meghallottam a labda pattogást, a cipők jellegzetes csikorgását,ahogy a padlón surlódnak.
Az ajtó nyitva volt, így megnéztem hogy kik vannak bent. A fiú csapat volt és éppen az edzés közepére értem oda.

1 ember látszólag hiányzott, de elég ügyesen megoldották. Egyszer a labda elképesztő sebességgel száguldott a padló felé, másodpercek alatt  keresztül szelte a pályát és mindenki reakció ideje késett, ezért testem magától mozdult és egyből sikerült fogadom a labdát. Rögtön a feladó feje felé juttattam a labdát, aki fel is adta, szép ívesen egyenesen az ütő kezébe. Sikerült pontot szereznünk, ezzel a meccset is nyertük.
Az üdvrivalgás közben egy fekete hajú srác rám pillantott és azonnal felém kezdett jönni

- Te voltál az, aki olyan elképesztően fogadta? - ért oda hozzám mondandója közben.
-Igen-válaszoltam neki bólintva egyet.
-Hogy hívnak? - nézett rám érdeklődve. Lassan a többiek is felócsodtak a döbbenetből és körénk gyűltek.

-[Név] - néztem körbe a csapaton, de végül a fekete hajú srácra tért vissza pillantásom
-Kuroo Tetsuro vagyok és ők itt a macskáim-bökött rájuk.- Ha jól sejtem, akkor te liberó vagy, mert a reakcióidőd nagyon gyors, a fogadás meg pontos volt.
-Igen az vagyok- mosolyodtam el- kiskorom óta játszok.

Közben egy tarajos srác is utat tört magának és szinte sírva borult elém.
-Egy gyönyörű lány! Kérlek legyél a menedzserünk [Név]! - nézett csillogó szemekkel
- Yamamoto! Elég legyen-ragadta meg vállánál Kuroo és húzta állásba. - Nem így kell rögtön barátnőt keresni, aztán meg csodálkozol, hogy nincs senkid- dorgálta meg.
A háta mögött állók, már szinte megfulladtak a röhögéstől, én sem bírtam visszatartani és kész, mindenki hangosan kezdett el nevetni.

A bemutatkozások után Kuroo a következőt kérdezte :
-Nem állnál be te is? A másik liberónk beteg, így lehet sokkal izgalmasabb lenne- pillantott rám érdeklődve
-Felőlem oké- kuncugtam egy aprót, beállva helyemre.

A pontokat sorba szereztük, aztán nyertünk is. Lepacsizva egymással, indult mindenki a kulacsához, hogy kicsit felfrissítse magát.
-Mára vége az edzésnek- szólt Nekomata - sensei- Nagyon jól játszottál [Név]! Igazi tehetség vagy! Menedzser is lehetnél- paskolta meg a vállam.
-Köszönöm és még átgondolom-ezzel meghajolva mentem az üvegemhez, hogy végre vízhez juthassak.

A srácok fel is takarították a termet, aztán mentek is átöltözni.
Éppen sétáltam ki a suli területéről, amikor hallottam, hogy valaki utánam kiabál
Így hát, hátra is fordultam és bevártam Kuroot, aki szegény Kenmát vonszolta, míg ő játszott.
-Igen, Kuroo-san? - kérdeztem rá pillantva
-Elég csak a Kuroo - legyintett egyet mosolyogva- Legközelebb is játszhatnál velünk, meg a menedzser dolgot is  gondold át.
-Rendben - bólintottam - én megyek is, sziasztok! - intettem egy utolsót.

*time skip vége*

Ezek után sok időt töltöttem a csapattal, remek lehetőséget nyújtott, hogy fejlesszem az egyéni technikámat. Hárman legjobb barátok lettünk, ezért rengeteg közös programot szerveztünk, de volt olyan is, amikor csak Kuroo és én mentünk valahova. Ideiglenes menedzser lettem, így sok meccsre mentem velük együtt és én is a csapat része lettem, együtt osztoztunk örömön, bánaton, győzelmen, vereségen.

A nagy gondolkodás közben ide is értem a sulihoz. Álmosan sétáltam a szekrényemhez, ahol a cipőmet átváltva pakolásztam benne. Egyszer csak valaki átölelt hátulról, a frászt hozva rám.
-Kuroo Tetsuro! Ezért még kapsz- fordultam vele szembe és néztem szemeibe
-Ugyan miért? Nem csináltam semmit - nézett rám pimasz mosollyal ajkain.
-Megőrítesz - csaptam a fejére füzetemmel.
-Te is engem- súgta a fülembe. Ezzel látszólag nem foglalkozva szabadultam ki a karjaiból, elindultam a termem felé.

Az ajtón belépve egyből a padomhoz mentem fejemet fogva. Mik ezek a megnyilvánulások? Beszélnem kell Kenmával! Órák után meg oda is mentem a kis puding boi-hoz és sóhajtozva le vágódtam mellé.
-Mi a baj [Név]? - nézett rám egy pillanatra
-Összezavarodram - mondtam neki őszintén
-Kuroo, ugye? - tette el játékát, teljes figyelmét nekem szentelve.
-Honnan tudod? - tátottam el számat
-Elég egyértelmű - forgatta meg szemeit- Érzel iránta valamit, ugye?

-Azt hiszem igen, de mostanában nem értem a hirtelen megnyilvánulásait. Olyan, mintha adna jeleket, de közben lányok tömege rohanja le, akikkel előszeretettel cseverészik. Ettől már undorodom- húztam el számat

-Féltékeny vagy - mondta ki hirtelen, egy apró mosoly kíséretében. - Szerintem tegyél egy próbát, meg ha jól tudom még nincs párod a tánc versenyre - nézett sokat sejtően.
Igen, a hobbim a tàncolás, jó sok versenyt nyertem. Ez a verseny a társastáncról fog szólni, de még nincs párom.
-Igen - hajtottam le a fejem-Arg olyan bonyolult minden-túrtam hajamba frusztráltan.

-Néha az ember túl komplikálja az egyszerű dolgokat-tette vállamra a kezét és ölelt át. - Szerintem kérdezd meg Kuroo-t, hogy táncolna-e veled. Erre csak pislogás nélkül néztem rá, enyhe pír színezte az arcom.
-Mii?
-Igen. Ő is tud táncolni, én sem nézném ki belőle, de a szülei beíratták régebben táncra, egész ügyes. Szerintem menne neki- nézett rám bíztatóan.
-Ha te mondod- vontam meg vállam- Köszi Kenma-öleltem szorosan.
-Nincs mit-viszonozta ölelésemet.
-Ó hát itt bujkáltok- talált meg minket a fekete macska. - Mi a téma? - kérdezte érdeklődve
-Semmi-válaszoltam gyorsan

Kuroo's pov.

Amikor megláttam ölelkezni őket, akkor a szívem facsarodott össze.
Az tény, hogy direkt csevegtem a hódolóimmal,szeretném, ha féltékeny lenne. Szerelmes vagyok belé, de ezt csak Kenma tudja.
Imádom ezt a lányt, tavaly óta.
Már az első találkozásunknál felfigyeltem rá és minden érdekelt vele kapcsolatban. Együtt osztoztunk mindenen.
Repestem az örömtől, amikor elfogadta a menedzser szerepét. Minden meccsen ott volt és lelkesített minket, hangosan szurkolva bíztatott  tűzön, vízen át. Mindig erőt adott nekem, amikor a pontszerzéseknél egy-egy büszke mosolyt küldött felénk. Öröm nézni, hogy milyen bátorsággal áll be hozzánk segíteni és más szerepét is tudja pótolni, egy kíváló játékos. Gondolataim közbe el is indultam feléjük

- Ó hát itt bujkáltok-néztem rájuk kicsit csalódottan, de próbáltam leplezni- Mi a téma? - vágódtam le melléjük.
-Semmi-válaszolta [Név]. Au ez kicsit rosszul esett. Mivel ebéd szünet volt, így nem siettünk sehova
-Hát jó- vontam meg vállam látszólag nem törődően- Kenma! Ha nem eszel, akkor a játékodat elveszem- szóltam neki csipkelődve.
Szemeit megforgatva tette el és kezdett enni.
-Mi a tervetek délutánra? - pillantottam rájuk.
-Előbb néztem, hogy az egyik új játék végre megjelent, szóval megyek megvenni-mondta Kenma.
Utána [név] - re pillantottam kíváncsian.
-Próbálok - vett egy adag rízst a szájába.
-Megint egy tánc verseny? - támasztottam meg államat.
-Igen,de még nincs partnerem-szólt nagyot sóhajtva. Szomorúan hajtotta le a fejét,ezért rögtön átkaroltam a vállát és magamhoz húztam kicsit.
-Na én léptem skacok-állt fel Kenma, miután csinált egy képet kettőnkről. Tátogva közöltem vele, hogy mindenképpen küldje majd el.
-Szia Kenma-köszöntünk el egyszerre.

Még mindig öleltem a lányt, aki a gondolataiba merülve nézte a falat,de egy kis halvány pír jelent meg az arcán, akár csak reggel. Ezt egy kisebb mosollyal díjaztam.
Imádom őt ölelgetni, főleg akkor, amikor olyan mint egy bújós cica.
______________________________
Hey guys!
Ez lenne az első rész
Remélem tetszett^^
Hamarosan érkezik a folytatása
A helyesírási hibákért bocsi ✨

nikibozsogi