Warrior Cats:Dagger a Kém

Sötét Erdő

Dagger felkelt egy torz helyen. Mintha egy odúra hasonlítana. Hamarosan egy nagy állat felismerhetetlen arcal elkezd rohanni felé. Dagger rohan ahogy tud de az az állat csak egy kicsit gyorsabb mint ő. Az ég sötét. Alig látja merre fut ahogy egyre hangosabb az állat dübörgése ahogy utoléri őt. Dagger elfogadja és megáll hátranézni. Az állat szájából vér folyik ahogy közelít hozzá. Mintha a torz állat a kutyára hasonlítana. De Dagger nem tud sokat gondolkozni rajta mert az állat neki támad.

Dagger felkelt. Nem is felkelt inkább ijedtébe felugrott. Alig kapott levegőt. Remegett mintha csak jeges vízből jött volna ki.

-Mi történt?

Leopárd kérdezi miközben gyorsan felkel. Daggernek könnyek voltak a szemébe.

-A kutya.. rohantam de nem voltam elég gyors..

Daggernek eddig ez volt a legrosszabb rémálma. Nem akart róla beszélni. 

-Semmi baj.

Leopárd próbálta nyugtatni. Dagger odabújt Leopárdhoz félelmébe. Dagger egy kis idő után visszaaludt mivel nagyon keveset tudott. Leopárd fenn maradt hogy ne keljen fel megint Dagger. Reggel egy kicsit tovább aludt. Ahogy felkelt Leopárd alig volt ébren de vigyázott Daggerre egész éjszaka.

-Te egész éjszaka fenn maradtál?

Dagger kérdezte. 

-Igen de legalább jobbat aludtál..

Leopárd fáradtan mondta.

-Ha még egyszer fenn maradsz én foglak el altatni.

Dagger viccelve mondta. 

-Azt majd meglátjuk.

Leopárd felállt és kiment az odúból. 

-Gyere vissza alig tudsz állni.

Dagger utána ment. Gyengéden ellökte Leopárdot és vissza húzta az odúba.

-Jól vagyok csak kicsit fáradt.

Leopárd alig tudta befejezni a mondatát mielőtt eldölt és elaludt. Dagger elment vadászni. Mire visszatért Leopárd már felkelt kevésbé fáradtan.

-Hol voltál?

Leopárd kérdezte.

-Csak vadászni. Jobban vagy?

Dagger eleve nem akarta hogy Leopárd fenn maradjon ezért most az ő felelősségének érzi hogy vigyázzon rá.

-Igen. Mostmár ébren tudok maradni egy ideig.

Leopárd mondta.

-Az jó.

Dagger leült az odúba. Egy kis idő után be esteledett és lefeküdtek aludni.

Dagger az Árnyék Klánba kelt fel. Üres volt. Senki se volt ott rajta kívül. Megjelent előtte a vezérünk SötétCsillag. 

-Az árulóknak halál jár.

SötétCsillag nyugodtan mondta mielőtt Dagger újra a torz helyre került. Minden sötét volt. Morgó hangokat lehetett hallani messziről. Bármi is volt az közeledett. Dagger elkezdett menekülni és felment egy fára. Megjelent az a kutyára hasonlító állat de nem tudott fára mászni. Egy hangos vonyítást eresztett ki. A vonyítás után meghalt. Dagger lemászott a fárol és körül nézett. Megnézte közelebbről az állatot ami elkezdett eltűnni. Egy kis idő után mintha ott se lett volna. Dagger nem tudta mit csináljon és elindult keresni bárkit is. Visszakerült az Árnyék Klánba ahol SötétCsillag várta.

-Látom sikerült kikerülnöd a segítségemet. 

SötétCsillag mondta. 

-Mit akarsz tőlem?

Daggernek sikerült megszólalni.

-Azt hogy soha ne felejts.

SötétCsillag lejött a vezér kőröl.

-Elhagytad a legfontosabb dolgot ami a klán volt. Neked pedig ő fontos.

SötétCsillag pont azt mondta mint TigrisMancs. Leopárd ott volt SötétCsillag mellett.

-Ne tedd.

Dagger megközelítette SötétCsillagot.

-Inkább engem..

Dagger odaült SötétCsillag elé.

-Sajnálom. Nem te választasz.

SötétCsillag mondta. 

Dagger felkelt az éjszaka közepén. Most felkeltette Leopárdot. 

-Megint az..?

Leopárd alig ébren kérdezte. 

-Igen.

Dagger kicsit ijedten mondta. Leopárd odafeküdt Dagger mellé és megvárta még elaludt.