Warrior Cats:Dagger a Kém

Dagger Meg a Szerelem

Dagger most kivéve nem magától ébredt fel hanem egy hangos nyávogásra. De a nyávogás fájdalom miatt volt. Az a dög bosszút állt. Megölt egy tanoncot. Mindenkit megrázott. Egyedül Daggert nem... Őt körülbelül az érdekli hogy mennyi titkos információt szerez naponta. De egyenlőre IvyKarom egyáltalán nem. A kutya elfutott. Azt hitték elkergették de csak jobban felbosszantották. 

Nem tudták eldönti hogy szomorúak vagy dühösek legyenek. IvyKarom csöndesen zokogott mind majdnem mindenki. Dagger oda se figyelt. Szívtelen. Szegény még csak 6 hold volt. Csak egy tanuló végülis. IvyKarom azt várta hogy Dagger legalább szóljon valamit de ő csak ült és nézett.

-Meg se hat?!

IvyKarom dühösen kérdezte könnyekkel a szemében.

Dagger azonnal látta a problémát.

-Ja de csak lesokkolt.

Dagger hazudott természetesen. IvyKarom mellé ült és a fejét Dagger vállára tette. Dagger arrébb akart menni de annyira nem szívtelen. Csak nem figyelt rá. 

-Minden macska aki elég idős ahhoz hogy átússza a zuhatagot, gyűljön egy Klán Gyűlésre!

A klán szomorúan a kő köré ült. IvyKarom elköszönt Daggertől és ő is oda ment.

-A mai történések miatt éjszakai őrök is lesznek. Ezzel lehet megijed hogy vannak fent.

A klán egyetértett és megbeszélték ki lesz fent ma meg hogy ki lesz a váltás. Ezzel a klán gyűlésnek vége lett. Nem is keresem meg azt a dögöt. Nem akarom látni a véres pofáját.

Mesélek egy kicsit erről az árulóról mellettem. Dagger tud orvosolni, kémkedni, harcolni, akár azt is tudhatja hogy kell megmenteni a világot ha olyan történik de egy dologhoz nem ért.

Az pedig a szerelem. Daggernek soha nem volt senkije csak barátai. Barátai is csak én meg egy másik áruló. Már a nevére sem emlékszem. Nem is akarok. De Daggert soha senki sem kedvelte olyan módon. IvyKarom az első. Bár nem tudom mit lát benne. Bunkó, fél vak, tele karcolásokkal. Végülis nem az én bajom. Dagger viszont azzal a parányi agyával észre venni hogy IvyKarom nem csak barátként tekint rá. Bár ez először meglepte jó érzés volt neki hogy 5 év után valaki másként is kedveli. De mivel soha nem volt senki akit kedvelt hogy mutassa ki? Úgy mint IvyKarom? De most más dolga van. Viszont nem tud figyelni. Még nem láttam így. 

Egy jármű hangját lehetett hallani. Mindenki elbújt. Egy ember jött ki belőle. Vagy ahogy a macskák mondják: Kétlábúak. De nem bántani jöttek ide. Ők is a kutyát keresték. Egy óra keresés után nem találták meg és elmentek.

Legalább segíteni próbáltak. Legközelebb majd megpróbálják oda vezetni az embereket a kutyához. Dagger még mindig azon gondolkozott. Egyszerűen mintha itt se lenne. Én kiabálhatok ahogy akarok. Bár még nem próbáltam? Lehet még hallana is? Hülye ötlet lenne de nincs veszíteni valóm. Ez végülis mind gondolat.

-Áruló!

Hátha felfigyel. Körülnézett. Lehet hall engem? 

-VilágosTűz vagyok. Lehet nem is emlékszel rám.

Dagger megijedt. Senkit sem látott pedig ott voltam mellette. 

-Gyáva voltál. Ott hagytad a barátod a legrosszabb helyzetbe.

-Nem igaz én próbálkoztam!

Hiába mondja. Én pontosan emlékszem ahogy elfutott.

-A fenét próbálkoztál ahogy megjött a folyó klán serege te azonnal elmentél.

Dagger nem tudott megszólalni mivel tudja hogy igazam van.

-Na és mivan a kis társaddal?

-Szóval tudsz mindent. Fogadjunk hogy mióta meghaltál engem figyelsz.

Dagger idegesen mondta.

-Csak egy hold óta.

Dagger rám nézett. Persze ő ezt nem tudta de furcsa volt. Utána nem beszéltünk. IvyKarom elindult Dagger felé.

-Na mond csak el neki.

Kicsit nevetve mondtam természetesen.

IvyKarom leült Dagger mellé. Most Dagger köszönt először. Néha nem is köszönt most meg ő volt az első. 

-Helló.

Dagger mosolyogva mondta. Soha nem láttam még mosolyogni. Bár nem meglepő. Tán elmondja?

-Szia.

IvyKarom vissza mosolygott. Dagger máshogy viselkedett. Nem is tudom miért. Dagger tudta hogy figyelem de nem érdekelte. Sokat beszéltek magukról. Unalmas volt hallani amit már tudok. 

Lement a nap és lefeküdtek aludni. Mostmár tudom őket figyelmeztetni a veszélyről ha kell. De remélem olyan soha nem lesz.