Gyilkos Szerelem {SZÜNETEL}

3. Fejezet: Hollywood Hills

-...és ezt a bizonyos folyamatot nevezzük.... -mondta magáét a professzor, de én nem figyeltem rá. Valamiért az a cikk járt a fejemben amit reggel olvastam. Idézem: 

Los Angeles utcáin egy gyilkos járkál!

A rendőrség szerint köze lehet a helyi maffiához, megkeresésünkre, hogy ez mennyivel befolyásolná az ügyet nem válaszoltak. 

Egyenlőre nincs több információnk sem a gyilkosról, nem a nyomozásokról. 

Kérjük, vigyázzanak magukra! Hiszen tudják, nemünk maguk a legfontosabbak!

További tartalommal később jelentkezik: Logan Fell. 

Köszönjük, hogy minket választottak! 

Gondoltam rá, hogy felhívom aput, és megkérdezem tőle, most mit tegyek, vagy mi ilyenkor a teendő, de még nem jutottam el odáig. Sűrű volt a mai nap, maradjunk annyiban. Már két hónapja itt élek, de sajnálatos módon elfelejtettem, milyen egy átlagos reggel itt, és mennék én másik úton, nagyon szívesen, csak, hát, nem tudok, mert két választásom van: 1.) gyalog megyek a hosszabb úton, kerülővel, és elkések, vagy 2.) busszal megyek, a rövidebb úton, és egy perccel csengetés előtt beérek. Úgyhogy a második lehetőséget választottam. Persze ma, természetesen ez sem volt jó, és így is elkéstem. 

Tudom, most egy nyávogós kislánynak tűnök, de, hogy őszinte legyek, nem nagyon kedvelnek az emberek itt, és ezzel a ma reggeli incidenssel csak még jobban feketelistára kerültem. 

Na, de térjünk vissza a jelenbe! 

Időközben a professzor befejezte az előadását, és balszerencsémre a telefonomnak is akkor kellett jeleznie, hogy üzenetem érkezett, vagyis a tanárom (aki mellesleg legjobban utál mind közül) azt hitte, végig telefonoztam az óráját... Hatalmas szerencse.... :(

Óra után volt egy kevés szabadidőm, szóval elolvastam az üzenetet, amit egy privát számról írtak. 

"este 7, hollywoodland"  

Na, ezt se nekem akarták írni. Vagy mégis? Á, dehogy...

-----------------------------------------------

Vajon ki lenne olyan hülye hogy elmegy oda? Természetesen Alexia Emily Wade...

Már hat óra ötven perckor ott voltam, majd kereken 10 percel később is jött valaki. Motorral volt, vagyis legalább ő gondolkodott kettőn közül, mert amíg én otthonról eljöttem idáig gyalog, ő csak simán feljött. Még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Mocsok mázlista. 

Közeledett felém, aztán úgy 2 méterre tőlem megállt, levette a sisakját, és a kezét nyújtotta kézfogásra. Én meg mit csináltam volna, kezet ráztam vele. 

-A nevem Ryan King -mondja. -Egyszer már találkoztunk, két hónappal ezelőtt. Sajnálom, hogy idehívtalak, de nem tehettem mást. Van egy bizonyos dolog, amiről beszélnünk kéne. 

És tényleg! Vele találkoztam aznap, mikor futottam az egyetemre. Azt hittem, meg akar ölni, úgy nézett rám még akkor. De annak már vagy két hónapja. 

-Alexia Wade -mondom halkan. -  Na ne legyél ilyen félénk! Térjünk a tárgyra! -Miért hívtál ide? -kérdezem most már erőteljesebb hangon. -Miről kéne beszélnünk?

-Először is, -kezd bele- én vagyok a helyi maffiavezér. Másodszor, tudom, hogy ki vagy te, és azt is tudom, hogy zsaru akarsz lenni, és egyszer s mindenkorra eltörölni a hálózatomat a föld színéről.  Harmadszor, lenne egy ajánlatom a számodra. Bűn szó nélkül elmenni amellett a tény mellett, hogy mikor először találkoztunk, nem ijedtél meg tőlem. Te nem. Viszont mindenki más rajtad kívül igen. Te mégsem törődtél velük. Merész vagy, és az jó. -mire befejezi, már széles vigyor ül az arcán...

-Meghallgatom az ajánlatodat! -válaszolom olyan határozottan, hogy csak tudom, de azért nem lehet olyan vak, hogy nem vette észre, csak nem érdekelte. Az a két méter távolság, ami köztünk volt, most megszűnni látszott. Közelebb jött, majd egy fura szagú kendőt tett az orrom alá...

Hello Sötétség!