Gyilkos Szerelem {SZÜNETEL}

2. Fejezet: Első találkozás

A nap többi része a rendes kerékvágásban ment tovább. Leszálltam a gépről, taxival elmentem a régi házunkhoz, berendezkedtem (sokkal jobb állapotban volt, mint hittem), a számítógépemen megnézem az összes értesítést, mindent, amiről lemaradtam a majdnem öt órás út alatt, később pedig a vacsora is megvolt. Még néhány érdekesség rólam: szinte minden egyes közösségi média platformon fenn vagyok, és főzni is tudok, bár nem nagyon szoktam. Inkább úgy rendelek kaját. 

----------------------------------

Másnap a Los Angeles-i University of California egyetemre mentem, hogy beadjam a jelentkezésemet. Csakhogy miközben kellemesen sétálgattam a városban (na jó, majd' megszakadtam a futástól, késésben voltam) szó szerint nekifutottam valakinek.

-Elnézést, uram! -mondtam sietve, és már mentem is volna tovább, de az idegen a pillanat tört részéig fogva tartott a tekintetével, éshát, meg kell hagyni, nehéz volt elfordulni azoktól a szemektől. Zöldeskéken csillogtak, és tökéletesen illettek az idegen sötétbarna hajához. Amennyit láttam belőle, az alapján fiatal volt, egy sapka volt a fején, de olyan igazi '30-as évekbeli. Kb. velem lehetett egyidős. Egy másodperc múlva a tekintete szinte megfagyott, s csak ennyit szólt:

-Vigyázz, kislány! - majd elment... Én pedig, mint a hülye álltam ott egyhelyben, és bámultam utána, mígnem idővel megütötte a fülemet két fiatal beszélgetése arról, hogy milyen nehéz dolgokat kérdeztek az egyetemen a beiratkozáskor, és eszembe jutott, hogy esteleg menni kéne.

Így történt hát, hogy negyed óra késéssel odaértem, mindent elintéztem, és hivatalosan is az Los Angeles-i University of California hallgatója lettem.  

Akkor még nem sejtettem, hogy nem ez volt az utolsó találkozásom azzal az emberrel...