1. Fejezet: Angyalok Városa

42 3 0
                                    

A valaha volt legjobb nap...... lett volna a mai, ha nem hagyom otthon a repülőjegyemet. Mindenem megvolt, készen álltam az utazásra, és az elkövetkezendő évekre Los Angeles-ben. Kivéve a jegyeim. Ők nem álltak készen. Fél órával a repülés előtt apunak haza kellett szaladnia érte, de nem volt valami tisztességes, ugyanis kitette a rendőrségi szirénát az autója tetejére, miszerint "vészhelyzet van". Igen, apu rendőrnyomozó, és én is az szeretnék majd lenni. Kiskoromban LA-ban éltünk, anyu munkája miatt költöztünk New York-ba. És most visszamegyek oda. Hogy New York és Los Angeles közül melyiket tekintem otthonomnak igazán? Jó kérdés...

- Lexa! -szólt anyu. - Apád mindjárt itt van a repülőjeggyel, készülődj! 

- Okés! - válaszolok vissza. Minden felesleges dologról beszéltem már, csak arról nem, hogy ki vagyok. Hát, Alexia Wade-nek hívnak, ősszel töltöm a 21-et, és éppen egyetemre készülök. Az "Alexia" nem a világ legegyszerűbb, és nem is legjobb neve, szóval mindenki csak Lexa-nak hív. 

- Kicsim! Itt vannak a jegyek! - mondja apu ziháltan, éppen befutott még mielőtt felszáll a gép. A jegyekkel együtt egy papirost is a kezembe nyom, mondván, hogy már nincs idő ezeket szóban is elmondania. - Vigyázz magadra! Nagyon szeretünk! - mondja anyu könnyes szemmel. Csak ezt ne! gondolom magamban. 

- Ne sírj, mert akkor én is fogok! - közlöm szomorúan nevetve. - Én is szeretlek titeket! Megölelem őket, majd elindulok a pénztár felé, ahol elkérik a kalandos úton ideért jegyeket, majd egy rövid ellenőrzés után már fenn is voltam a gépen. Viszlát New York! Hello Los Angeles! 

---------------------------------------------

Úgy félúton járhattunk, valahol Oklahoma City környékén, mikor eszembe jutott, hogy ajánlatos lenne elolvasni az aputól kapott levelet. Sejthettem volna a tartalmát, mégis kicsit meglepődtem tőle..

Kincsem! 

Tudom, hogy már nagy vagy, egyedül is boldogulsz, és tanultál harcművészetet, de szeretném felhívni a figyelmed néhány dologra!

1. ) Los Angelesben generációk óta működik egy bűnszervezet, ami mára szinte az egész partot bevette. A saját biztonságod érdekében szeretném ha sosem mennél egyedül sehova sötétedés után, és nem innál meg mindenféle italokat, amiket eléd raknak. 

2.) A házunk valószínűleg poros lesz egy kicsikét, már rég nem jártunk arrafelé, ha nem jó, legyél kollégista nyugodtan, ott élj, ahol jobban érzed magad.

3.) Anyád is, én is, aggódni fogunk érted, még így is, hogy ott nőttél fel, kérlek egy héten egyszer legalább a teheted írj egy sms-t nekünk. 

4.) Keresd meg a gyerekkori barátaidat! Most ők a legfontosabbak. Ők lesznek a családod!

Szeretlek, kicsim! 

                                                                                                                                                                  Apa


Ez a én apám! gondoltam magamban. És a világ legjobb apukája. Hagyja, hogy éljem az életem, mégis félt. Tudja, hogy nem igazán az egyetem miatt megyek Los Angeles-be. Nyomozói vér folyik az ereimben, ennek születtem, nem fogom hagyni, hogy rosszemberek tönkre tegyék azt a helyet, ahol felnőttem, és ahol élni akarok majd. 

Azért jövök az Angyalok Városába, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljak ezzel a bandával.





Írói utószó: 

Figyu, eddig milyen a történet? Nagggggyon örülnék, ha küldenétek kommentben visszajelzéseket, mert az alapján tudom, hogy mi jó benne, és min kéne változtatni, meg attól függ, hogy ki fogom-e tenni a következő részt. Tudom, eddig nem a legizgalmasabb történet, de hátha valakinek tetszik. :)

Gyilkos Szerelem {SZÜNETEL}Όπου ζουν οι ιστορίες. Ανακάλυψε τώρα