Lehet hogy más

20. fejezet

A madarak csicsergésére ébredek. Winter és Nighty még alszanak de Ronny-t nem látom sehol. Még mindig lesokkol a tegnapi bevallása, és az hogy én is elmondtam neki az igazat. Ghost ennek nagyon nem fog örülni, de más sem. Lehet még száműzni is fognak miatta...
Iszom pár kortyot a patak friss vizéből. Ronny végül felbukkan 2 nyúllal a szájában. Hozott volna nekünk reggelit?
Winter és Nighty is felébrednek. Ők is ugyan úgy csodálkoznak a két döglött nyúl láttán mint én.
- Egyetek, aztán induljunk hogy minnél hamarabb odaérjünk. Ronny-nak nem kell kétszer mondania azonnal nekilátunk mind hárman enni. Nighty még mindig szarul fest, de talán már kicsit jobban van mint tegnap.
- Tudsz járni? - kérdi tőle Winter.
Nighty megpróbál felkelni de azonnal összerogyik.
- Semmi gond, majd viszlek - mondja Winter.
Ő se néz ki pacekul de láthatóan sokkal jobban van mint legjobb barátnőm. Befejezzük az evést, kortyolunk párat még a patakból majd elindulunk a víz mentén, haza felé.

Az út csendesen telik, mi Ronny-val elöl sétálunk mögöttünk pedig Winter a hátán Nighty-val. Valamikor mikor keskenyedik az út és nem tudunk elférni egymás mellett akkor szó nélkül előre enged a fekete farkas.
A nagy csend még sem zavaró. Élvezem hogy tudom halgatni az erdő hangjait. Tudom hogy rengeteg dolog lenne amit meg kéne beszélnünk de még sem tesszük. Mind a négyen fáradtak vagyunk és kiélvezzük a nyugalmat amíg lehet.
Elkap egy érzés, kezdem úgy érezni hogy már közel járunk így jó pár óra séta után de még úgy érzem valami nincs rendben.
Megtorpanok és a mögöttem lévők szintén megállnak és figyelmesen néznek, hogy miért álltam meg. Beleszagolok a levegőbe. Minden annyira tiszta hogy már szinte gyanús. Túl nagy a csend.
- Nighty! - ordít egyszer csak Winter.
Hátra kapom a fejem, Nighty a földön fekszik, meg se moccan. Azonnal oda rohanok. Nem! Nem halhat meg a cél elött!
Próbálom felkelteni de semmi.
- Nem lélegzik! - ordítom.
Próbálom felébreszteni azzal hogy az orrommal bögdösöm de nem reagál.
- Nem!!! Nem lehet! Kellj fel kérlek! - küzködök hogy ne sírjam el magam de végül utat találnak a könnyeim. Lefekszem mellé és arcomat puha bundájába temetem.
- Kérlek... - kérlelem bár reménytelenül. Már alig jön ki szó a számon, nehezemre esik nyelni is, mert a torkom elkezd fájni.
Winter is lekuporodik mellém. Felnézek rá könnyes szemeim alól. Ő rajta is látom hogy könnyeivel küszköd.
Nem tudom elfogadni hogy ennyi. Hogy többé nem láthatom legjobb barátnőmet, hogy többé nem beszélhetek vele, hogy többé nem ölelhetem meg. A halál fogalma eddig nem merült fel bennem így. Tudtam hogy van, és elfogadtam, de most...
Nem tudom elfogadni hogy Nighty többé nincs. Hangosan felzokogok.
Nem szabadna ilyen gyöngének mutatkoznom de nem tudok mit tenni. Elveszítettem a testem felett az uralmamat. Még jobban hozzá bújok legjobb barátom élettelen testéhez. Érzem a halál szagát, érzem ahogy a teste elkezd kihűlni. Winter is rá teszi a fejét a barátnőm oldalára. Szerettük mindketten. Haraggal tölt el hogy ezt azok tették akiket már megöltünk. Már halottal de bár halottabbak lennének. Ronny is oda sétál hozzánk. Velünk szemben áll meg, Nighty másik oldalán. Könnyes szemekkel felnézek rá. Felállok, és Winter követi példámat. Ronny egy ideig a szemembe néz majd egy nagy levegőt vesz. Elkezd vonyítani.
Legyünk akármelyik falkában, minden farkas ezt teszi ha egy falkatag elpusztul. Pár másodpercig várok majd én is csatlakozom hozzá. Winter is követ minket. Így elköszönünk jó barátunktól, és jelezzük a fentieknek hogy jó sora legyen. Nehezemre esik vonyítani is, de megteszem mert ennyit megérdemel Nighty. Hármunk búcsúztató vonításától zeng az erdő.

10 perc után mindegyikünk kimerült. Nem szóltunk semmit egymáshoz. Ez az egész olyan gyorsan történt. Fáradt vagyok, kimerültem lelkileg és fizikailag is. Nemsoká hazaérünk, a hírnek Ghost sem fog örülni hisz a lánya volt. Már nem tehetünk érte semmit. Tovább kell mennünk, az élet megy tovább.
Tovább megyünk, hátunk mögött hagyva e borzalmas helyet.
A séta közben csak a szipogásomat lehet hallani. Egyikük sem tesz megjegyzést, csak követnek.
Kezd ismerőssé válni a hely, így hát megszaporázom lépteimet.
Megérkezünk oda, ahol inni szoktunk. Pár perc és otthon leszünk!
Elkezdek futni és a mögöttem lévők szint úgy.
Valami nem oké. Mi ez a nagy csend...? És mi ez a szag...? Lassítok, meglátok egy pocsolyát, ami oké is lenne ha nem lenne vér.