3. fejezet

47 4 0
                                    

Az hogy Ronny ilyen hirtelen megszólalt meglepett. A hangja rendkívűl mély, és egy kicsit rekedt, lehet ki van száradva. Még csak most nézem hogy van egy igen vastag, ránézésre elég erős nyakörv rajta amihez hozzá van rakva egy lánc a lánc vége pedig bele fut a kőfalba. Elég biztonságosnak tűnik, tuti nem foglya elszakítani. A tekintetéről az jön le hogy mindig valami rosszban sántikál. A szemei elég sötétnek tűnnek, de még is olyan mintha lángolnának. Gondolom mikor dühös ez még jobban meglátszik. Ghost nem örül hogy felébredt a srác, sőt szerintem abban reménykedett hogy sose fog fölkelni.
- Noss kelleni fog egy önkéntes aki gondoskodni fog róla hogy éhen ne haljon. - töri meg a csendet Ghost.
- Én vállalom! - mondom azonnal határozottan.
- Bárki más? Akár ki? - néz kifelé Ghost a barlangból de senki se mer válaszolni. Mind félnek Ronny-tól. És ahogy elnézem ő ezt élvezi is hisz kényelmesen hason fekszik keresztbe tett melső lábbal, fejét rájuk helyezve, vigyorogva. Elég sokat gyakorolhatta ezt a nézést mert elég jól megy neki.
Ghost nagyot sóhajt, valószínüleg nem szeretné hogy én csináljam ezt a feladatot.
- Ugyan... Úgy se csinálok semmit itthon, végre lenne valami feladatom...
- De a kölykökre is vigyázhatnál e helyett - szakít félbe Ghost bácsi
- Tudja hogy nem szeretem a gyerekeket... Erre a feladatra pedig senkit se kötelezhet, nem mellesleg mindenki fél tőle csak én nem. - folytatom beszédemet
- Hát az nagy hiba... - mongya Ronny a háttérből.
Úgy tűnik előszeretettel szól bele mindenbe, még hozzá úgy hogy avval beletapos a lelkedbe. De nem az enyémbe!!!
- Persze, nyugodtan öld csak meg az egyetlen személyt aki majd hoz neked inni, enni. - mondom neki gúnyosan.
Úgy tűnik Ghost is meglepődik eme kitörésemen, de nem csoda, én is meglepődtem hogy ezt hangosan kimondtam.
Úgy tűnik Ronny észleli a helyzetet és mint eddig is szóra nyitja a száját.
- Akkor meg vagyok áldva egy kis kotnyeles modell lánnyal. - mongya szarkaszikusan.
Hogy modell?? Még is mire akar ezzel célozni? Gúnyolódik rajtam vagy komolyan mongya? Nem vagyok egy szépség királynő azt tudom. Akkor tuti gúnyolódik rajtam. Ghost észre veszi az arcomon hogy hadilábon állok magammal hisz nem tudom eldönteni hogy most mire célzott ez a tökfej és inkább finoman jelez hogy menjünk ki. El is indulok utána de aztán megint megszólal ez az tökfej.
- Már is rohansz a barátaidhoz? Biztos mész mesélni hogy egy rosszfiúról kell majd gondoskodnod! - szól utánunk.
Hát ez engem nagyon nem ismer, fogalma sincs semmiről.
- Oké, csak hogy tisztázzuk... - fordulok meg
- Hallgatlak - mosolyodik el
- Egy, nem megyek mesélni a barátaimnak és ugrálok örömömben hogy találkoztam valami jött ment rossz fiúval! Nem ez nem én vagyok! Kettő nem azért vállaltam el ezt a feladatot mert tetszenél, nem vagyok az a kis tinédzser aki bármit megtesz egy ilyen kedvéért mint amilyen te vagy! Nem! Azok a lányok oda kint vannak! - tör ki belőlem az indulat.
- Szóvaaal bejövök neked? - kérdi szemrebbenés nélkül.
Még is hogy lehet ilyen ilyen... Argh kiforgatja a szavaimat és olyat kérdez ami nem is rá tartozik! Meg különben is, még is ki az aki ilyet kérdez? Még egy szokványos normál rossz fiú se kérdez ilyesmit! Biztos nem normális... És az hogy folyton halál nyugodt... Biztos direkt akar felidegesíteni. Kifújom a levegőt, észre se vettem hogy eddig vissza tartottam. Majd becsukom a szemem pár pillanatra hogy ne törjek ki megint.
- Oké látom nem vagy hozzá szokva az ilyen kérdésekhez. Akkor csak azt mond meg hogy a jó fiúk vagy a rossz fiúk tetszenek?
- Kiara, gyere te is menjünk innen. Direkt bele akar férkőzni a fejedben hogy irányíthasson. - mondja Ghost mögöttem.
- Is is - válaszolok a kérdésére, majd mielött bármit is mondhatna gyorsan kimegyek.
- Egész jól tudod kezelni, lehet tényleg feleslegesen aggódtam. - mondja Ghost majd fel megy Rose-hoz a fenti barlangba.
Hát lehet kívülről jól kezelem de bent sok sok érzelem dúl bennem egyszerre. Valahogy mérges vagyok rá, még is érdekel a története, a gyerekkora, a szülei. Bevallom nem néz ki rosszul tényleg, de nem szabad ilyen hamar szerelembe esnem. Főleg nem belé.
- Szia Kiara, Mizu? - Kérdi tőlem Zara, a falka ribije.
- Minden Oké, veled? - kérdezem vissza udvariasan.
- Miért nem mesélsz a fekete farkasról? Jól néz ki? Szerinted össze illenénk? - kérdezi a szokásos tolakodó módján
Remélem nem kell mondjam mi a véleményem Zara-ról. Nem kedvelem. Sok barátom miatta volt szomorú mert a kiszemeltjeik őt választották, és nem a barátaimat. Noss igen Zara eléggé ellenszenves... Most meg Ronny-nál akar próbálkozni hogy menő lehessen tőle. Tipikus feltűnési viszketegség.
- Sokat nem tudok róla mondani, de szerintem tartsd távol magad tőle. - válaszolok
- Hjaaa... Persze... Csak biztos neked is tetszik és nem akarod hogy rá hajtsak. Hát el kell szomorítsalak hogy igen is meg szerzem magamnak! - mondja lekezelően
- Komolyan beszélek... Nem az a tipikus rossz fiú. Ez meg van buggyanva... - próbálom lebeszélni.
Zara csak megcsóválja a fejét majd tovább áll. Nem erőssége a gondolkodás. Tény hogy nem szeretném hogy rá hajtson, de inkább féltem őt hisz kiszámíthatatlan ez a srác. Oda megyek Roxanne-hez és a többiekhez hogy becsatlakozzak a beszélgetésbe de sajnos teljesen máson jár az agyam. Vajon milyen az én ideálom? Már mint már sokat gondolkodtam ezen, hogy tutira a sötét színűek tetszenek, és feltűnő szemekkel, de azt sose tudtam eldönteni hogy jó fiú vagy rossz fiú? A jó fiúk egyfajta biztonságot nyújtanak, mellettük szépnek érzem magam de hát meg van a mondás... A jó fiúk fölvisznek a mennybe és megvédenek a pokoltól, a rossz fiúk meg fölvisznek a mennybe és a pokol úrnőjévé tesznek. A jók biztonságosak, de unalmasak, a rosszak meg nem unalmasak, viszont a legtöbbjük nem szeret elköteleződni, és megcsalják barátnőjüket. Még mindig nem tudok dönteni melyik lenne a jobb, de majd úgy is a sors eldönti ki lesz a nagy Ő.
Ghost-ék most mennek el vadászni, asszem csak vacsorára érnek vissza. A falka nagyrésze, akik itt maradtak, elmennek délutáni alvásra, de páran, köztük én is. Kint maradunk. Eszembe jut Ronny rekedt hangja és az hogy nincs is vize. Lemegyek hozzá. Épp fekszik a láncánál a falnál. Felfigyel rám de nem szól semmit mikor lemegyek, csak figyeli hogy miben mesterkedek épp. Végre találok egy vödröt és elindulok vele kifelé. Lemegyek a patakhoz és teli töltöm. A madarak csicseregnek, a méhek szorgoskodnak. Újra hallani az erdő hangjait. Egy kis ideig élvezem a csendet majd vissza indulok, a valóságba. Lemegyek Ronny-hoz. Nem tudom hogyan adjam oda neki a vizet ha nem mehetek hozzá közel. Érdeklődve figyel de nem moccan, nem kel fel.
- Hoztam neked vizet - mondom teli szályal és leteszem a földre.
A lábammal közelebb tolom hozzá. Ő pedig felkel és oda jön hozzám. A lánc már feszül, alig egy méter van közöttünk. Oda tolom neki hogy tudjon inni.
- Köszi - mormogja majd elkezd nagy nyelések közepette inni.
Bólintok egyet és magára hagyom. Örülök hogy legalább megköszönte. Egy ideig csak üldögélek bambulok az orrom elé, már szinte mindenki elment pihenni mikor egy kiáltást hallok a lenti barlangból. Egy női hangtól jön. Istenem Zara csak nem hallgattál rám... Gyorsan lerohanok és azt látom ahogy Ronny épp lenyomja a földre Zarát és a torkát harapja.
- Azonnal engedd el!! - ordítok rá és teszek egy lépést előre.
Páran oda jönnek a bejárathoz kukucskálni de mind félnek. Érzem rajtuk a félelmet. Ahogy közelebb lépek mintha szorosabban harapná Zara nyakát ugyanis világosszürke nyakán jól látni a lecsorgó piros vért.
- Nem hallottad?!! - kiabálok rá megint, de nem moccan.
Félek. Félek hogy nem sikerül megmenti a lányt és Ronny megöli. Teszek még egy kísérletet felé, hátha most nem fogja szorosabban harapni. Tényleg nem szorította még jobban a közelítésemre de Zara egyre inkább próbál kiszabadulni. Sajnálom Zara de ránézésre megmondom hogy ez egyedül nem fog menni. Még egyet lépek feléjük. Most már Rose is lejött a barlangba de nem mer közelíteni. Ledermedt. Ronny erre a lépésemre felhúzza egyik szemöldökét és még jobban elkezd mosolyogni. Mintha készülne a támadásomra. Biztos pontokra helyezi lábait. Egyre közelebb megyek hozzá, míg nem közvetlen elötte nem állok. Lehajolok hozzá és a szemébe nézek. Csupán pár centi van közöttünk.
- Utoljára mondom... Engedd el! - fenyegetőzök
- Vagy különben? - kérdi miközben Zara nyakát harapja, a szája már tiszta vér.
- Kérlek segíts... - nyöszörgi kétségbeesetten a lány.
Elkezdek vicsorítani, majd morogni jelezvén hogy ha nem engedi el Zarát akkor rá támadok. Persze nem engedi el, és ő is elkezd morogni, vicsorítani, csak ő közben vigyorog is. Ennek bizony nem lesz jó vége az már biztos. Mintha könnyített volna a harapási erején mert a lány egyre jobban mocorog. Most vagy soha. Ha most nem ugrom nem tudom megmenteni őt. Neki is támadok ő pedig abban a pillanatban ellengedi a ribit hogy ugrás közben az én torkomat elkaphassa. De én ezt nem hagyom neki és arrább ugrom, de le lököm őt Zaráról. Zara próbál felkelni de nem sikerül neki. Rose ekkor kapcsol és oda rohan hozzá hogy elhúzhassa a közelünkből. Mindketten támadó állásba vagyunk.
- Kiara!! - kiabálja Rose.
Sajnálom de késő. Ha most hátat fordítok Ronny-nak akkor azonnal megtámad, és ezt ő is nagyon jól tudja. Csak egymással szemben állunk és morgunk. Amikor a következő pillanatban valaki el nem kezd odakint vonyítani, jelezni Ghost-nak hogy baj van. Én csak a füleimet mozdítom a hang irányába de Ronny azonnal támad. Nekem ugrik engem pedig a földre terít.
- Milyen kár érted szivi... - fejezi be nevetéssel
- Nem kötelességed megölni! Nem muszály! - kiabálom
Mintha hatással lettek volna rá a szavaim mert kicsit megváltozott az arca. Ezt kihasználva gyorsan megfodulok a hasamra és kimászom alóla. Azonnal föl állok, és mivel hirtelen cselekedtem így még nem fogta fel mi történik én pedig azonnal elfutok. Oda futok Rose-hoz biztonságba, és merem remélni hogy Zara jobban lesz mert ha nem akkor felesleges volt ez a kis kaland.

Lehet hogy másWhere stories live. Discover now