Lehet hogy más

11. fejezet

*Kiara*
Fáradt vagyok. Nem igazán tudtam ki aludni magam a történtek után. Minden olyan gyorsan történt. És az a durva hogy képes lettem volna megölni valakit... Igaz, ő is meg akart ölni engem de akkor is, még is hogy süllyedhettem ilyen mélyre? Jó nem öltem meg, más elvégezte helyettem a piszkos munkát... Ronny... Tényleg! Még is mióta tudja levenni azt a nyakörvet? Ha meg le tudja venni akkor miért nem szökik el...? Oké ezt tegnap, vagy inkább ma hajnalban, elmodta, hogy úgy több információt szerez a mi falkánkról. De az miért is jó? Talán valami háború közeledik...? Remélem nem lesz igazam...
Ghost-ék már elmentek vadászni. Vagy nem akart ki fárasztani, vagy úgy látta tegnap hogy szar vadász vagyok és nincs esélyem a fejlődésre. Pedig én igen is szeretnék tudni vadászni! Majd elmegyek arra a mezőre gyakorolni, de most Ronny-t fogom ki kérdezni, feltéve ha nem alszik még.
Érdeklődő tekintetek néznek rám. Látják hogy tele vagyok karcolásokkal de nem szólnak semmit, szerencsére. Vagy mondta nekik Ghost hogy mi történt, vagy nem érdekli őket. Nekem aztán tök mindegy hogy melyik, nem érdekel.
Le érek Ronny-hoz. Békésen alszik, gondtalanul, védtelenül. Hagyom is aludni, legalább ő tudjon aludni. Hisz akár hogy vesszük, megmentett, és bár már viszonozták hisz én is a harc közben segítettem neki, még is hálás vagyok érte. Neki ment a saját fajtársainak, falkatagjainak. Mondjuk lehet nem csak miattam hisz nem akart velük menni és kényszeríteni akarták. Sőt valószínüleg puszta véletlenből mentett meg.
Ki is megyek innen, fel ne ébresszem.
- Szia Kiara! Mondta Ghost hogy mi történt... Mond csak jól vagy? Az a seb a nyakadon elég csúnya... - mondja Rose amint ki érek onnan.
- Jó reggelt, igen jobban vagyok, bár fáj egy két sebhelyem, de már gyógyulok is. - válaszolom mosolyogva.
- Akkor jó, ennek örülök. Viszont áruld már el! Még is honnan jutott eszedbe olyan őrült ötlet hogy neki mész egy tapasztalt fekete farkasnak!? - kérdi értetlenkedve
- Hát... Ghost bácsi is mondta hogy mostanában őrült ötleteim vannak - mosolygok saját hülyeségemen.
Mindenki aki otthon maradt mind engem néznek. Remek. Nem tehette volna fel ezt a kérdés fent a barlangban?
- Hát meg hiszem azt - neveti el magát Rose - viszont megúsztad némi karcolással, és egy harapással! Hogy? - kérdi ismét csodálkozva.
- Nem is tudom... - nem akarom elmondani az igazságot, hogy Ronny-val együtt harcoltunk - csak szerencsém volt - mosolygok.
Miért mosolygok ennyit? Már fáj a szám...
- Hát, akkor marha szerencsés lehetsz! - mondja majd elindul vissza a gyerekeihez.
Szeretem Rose-t. Mindig olyan fiatalos és még is sokkal idősebb nálam. És kíváló alfa! Legalább annyira kedvelem mint Ghost bácsit.
- Komolyan neki mentél egy fekete farkasnak?! - rohan oda hozzám Roxanne
- Még is miért csináltad? Tudtam hogy bolond vagy na de ennyire... - jön oda Clover is.
- És mi történt?! Miért akartak megölni? Vagy is gondolom még akartak... Mondj el mindent! - Kiáltja a két lány mellett Lucy, a másik barim.
- Nyugi nyugi! Egyszerre csak egy kérdés! - nevetek - de amúgy nem volt nagy cucc, jöttek mentek...
- Hogy mi?! Na ide figyelj! Mondj el mindent most azonnal!! - kiáltja Roxanne. Erre már tuti felébredt Ronny.
- jól van jól van... - csitítom őket, majd elmondok nekik mindent ami történt. Lehet nem kellett volna de olyan jól esett elmondani másnak... Persze a nyakörv levételes dolgot ki hagytam hogy ne ijedjenek meg.
- Azta... - tátják el a szájukat egyszerre mind a hárman.
- Szóval ilyen s'fejek a fekete farkasok tényleg... - mondja Lucy
- Hát igen - kuncogok - de ha nem gond, van egy kis dolgom, már mindent tudtok szóval... - állok fel a kialakult körből.
- Te tudod... Akkor viszlát. - mondja Clover.
Elindulok ismét Ronny-hoz avval a különbbséggel hogy tudom hogy ébren van.
- Na mi van? Ma is mész randira avval a Gerox-al? - szólal meg amint le érek a barlangba.
- Hogy, tessék?! - kérdem felháborodva
- Jól hallottad... - mondja bunkó hangsúllyal majd a hátára fekszik és úgy néz rám.
Ez olyan fura... bunkózik velem és olyan kérdést tesz fel ami nem rá tartozik még is itt fekszik megadom magam pózban.
- Igen... Ma este fogok vele találkozni... - nézek el oldalra de csak vissza pillantok rá hogy lássam hogy reagál.
Vissza fordul a hasára amint kimondom a szavakat.
- És be is jön neked? - kérdi gyanakodva
- Na ehhez aztán neked semmi közöd! - mondom dühösen
- Miért? - mosolyodik el
Már megint az a hülye gonosz mosoly amivel az őrületbe kerget.
- Mert nem rád tartoznak az érzéseim... Nem vagy a pszihológusom hogy el keljen mondanom neked hogy kit szeretek és kit nem! - mondom
- Tehát tetszik... - néz el oldalra.
- Arghh!! - mordulok fel. Nem! Rohadtul nem tetszik! Csak nem mondom el mert, mert nem tudom miért. Csak. Nem fogom elmondani neki.
- Szoktál rajta agyalni...? - mosolyog pimaszan rám
- Azon szoktam agyalni hogy néha olyan szívesen kinyírnálak! - mondom.
Ezt... Nem akartam kimondani hangosan...
- Akkor tedd meg! - parancsol rám és ismét a hátára fordul - vaaagy nem mered?
- Képletesen értettem... De amúgy meg nincs arról szó hogy ne merném megtenni csak nem vagyok olyan hülye. - forgatom a szemem
- Akkor sose bántanál? - kérdi
Most meg ki forgatja a szavaimat... Még meg se tudtam kérdezni tőle amit akartam. Veszek egy nagy levegőt majd kifúlyom.
- Tulajdonképpen mióta is tudod leszedni magadról azt a nyakörvet? - váltok témát.
- Oooohhh ne tereld a szót... Elöbb te válaszolj majd utána válaszolok én. - néz rám piros szemeivel.
Ezt most annyiban hagyom. Nincs értelme ilyenen veszekedni, inkább adok neki egy gyors választ.
- De igen... Bántanálak ha árnál rá okot. Mondjuk úgy se lenne túl sok esélyem ellened... - mondom
- hmmm - hümmög
- Noss? Válaszolsz? - türelmetlenkedem.
- jah. Noss amióta rám adtátok azóta. Annyi hogy késöbb jöttem rá hogy le tudom venni, egy két nappal utána asszem. - mondja
- Szóval már egy jó ideje le tudnád venni még se teszed és szöksz meg, vagy támadsz rá valakire... miért nem teszed? - nézek el megint oldalra.
- Nemtom... Többnyire nem gondolom végig hogy mit csinálok így ezt se tudom miért teszem. Hogy miért maradok egy sötét, hideg kényelmetlen jukban, úgy hogy halálra unom magam. - néz rám még mindig a hátán feküdve.
- És... - nyelek egy nagyot - miért segítettél nekem most hajnalban...? Miért nem öltél meg?
Erre fel ül majd szóra nyitja a szályát de aztán vissza csukja. Mintha azon agyalna hogy milyen hazugságot mondjon.
- Hazugságra nem vagyok kíváncsi... - mondom
Megint kinyitja a száját de hallom hogy Lucy le kiabál nekem hogy mennyek föl mert a vadászok vissza jöttek. Felmegyek hozzájuk és látom hogy egy vaddisznóval tértek vissza. Eszem aztán szokásosan viszek Ronny-nak is.
Ghost nem mond semmit nekem a tegnappal kapcsolatban, csak föl megy a többiekkel együtt pihenni mint minden egyes nap. Én viszont adok egy ki időt Ronny-nak hogy tudjon válaszolni, addig el szeretnék menni a nyúl mezőre kicsit a vadászást gyakorolni.
Meglepően jól emlékszem az irányra így nem tévedek el. A mező, úgy mint tegnap, tele van nyulakkal. Melyek nyugisan legelésznek. Milyen rossz lehet préda állatnak lenni... Mindig figyelni kell a ragadozókra és közben ott van a család is. Nem szívesen lennék nyúl vagy akár őz az biztos... Mind ezek ellenére ezek teljesen nyugisan eszik a füvet és nem is nagyon figyelnek mint az őzek vagy szarvasok. Muszály fognom egyett. Le hasalok a földre és úgy osonok egyre közelebb hozzájuk. Már meg is van a kiválasztott.

*Ronny*
Ghost most jött le hozzám. Épp Kiarát keresi. Nem értem, én még is honnan jó büdös francból tudhatnám hogy hol van?! Hisz ő ismeri jobban, neki kéne tudnia hogy mik járnak annak a zizi lánynak a fejében. Még hogy én vagyok a ki számíthatatlan, ő az aki ártatlan jó kislányt színlel aztán még is hajnalban majdnem kinyírta Jack-et. Ami persze nekem nem lett volna nagy probléma csak neki, ugyanis a késöbbiekben durván kikezdte volna a bűntudata, és a gondolat hogy megölt valakit. Én már hozzá vagyok szokva még akkor is ha kényszerítenek erre. Mondjuk lehet párszor nem kellett volna öldökölnöm az tény, de azok akiket megöltem apám parancsán kívül, azok mind rászolgáltak. Például minek kell a pofámba ordítani? Nem vagyok süket. Vagy minek kell kötöszködni?
- Ronny... Mit mondott neked utoljára Kiara mielött kiment innen? - zökkent ki gondolataimból az átkozott alfa.
- Honnan tudjam?! Valamiről kérdezősködött... - ,,hányom" oda neki.
- Na és miről kérdezett? - kérdi abszult nyugodtan. Hogy lehet ennyire nyugodt?!
- Már nemtom, de biztos nem volt semmi köze annak hogy most hol van - forgatom a szemem.
Pedig igen is emlékszem mit kérdezett, de nem fogom elmondani ennek a szuper hőst játszó fickónak. Annyira idegesít. Miért velem időt mikor el is indulhatna megkeresni Kiarát...
- Bizonyára okod van hogy ilyen hangsúllyal beszélsz velem, hát mond el. - ül le Ghost.
- Ez most komoly?! Mi a jó büdös francér időzik itt velem?! Menjen és keresse meg inkább Kiarát! - tör ki belőlem a dühh
- Nyugi, a fiúkat már elküldtem utána. - mondja nyugisan - de téged ez miért érdekel?
Ez, most, komoly?! Ebben a falkában mindenki olyan kérdéseket tesz fel amire rohadtul nem akarok válaszolni? Kész, nem is fogok annyi szent. Nem érdekel. El nézek jobbra, hátha annyiban hadja.
- Ronny. Figyelj...
- Nem, most maga figyeljen! - vágok közbe - nem fogok válaszolni a kérdésére, mert biztos maga is tudja hogy hazudnék. Szóval kérem ne pazarolja rám az idejét, inkább időzzön a családjával.
- Ghost bácsi! Meg van Kiara szaga! - kiált le az egyik tökfely srác.
- Akkor menjetek és kövessétek, nem tűnhetett el csak úgy! - szól oda neki majd ki megy.
Hála a jó égnek. Végre nem fog engem piszkálni ő is a kérdéseivel, elég Kiara aki még be is dobja hozzá a nagy csillogó szemeit csak hogy még jobban össze zavarjon.

*Kiara*
Épp próbálom kiásni az egyik nyúl üreget mikor a hátam mögül oda kiált nekem Brien. Oda megyek hozzájuk és elmondja hogy már egy jó ideje engem keresnek. Franc, tuti ki fogok kapni ezért.
Vissza indulunk majd Brien elmeséli hogy mit össze szenvedtek hogy kitalálják milyen szagom van, és hogy egyedül neki sikerült követnie engem. Ezen nagyot nevetünk. Már kezd le menni a nap, ha vissza értem végig kell majd hallgatnom Ghost-ot aztán meg mehetek Gerox-hoz ,,hurrá".
Egy kis idő múlva vissza érünk majd Ghost elkezd bombázni a kérdéseivel, aztán meg jól kinevet hogy én mostanság tényleg egyre furábban viselkedem. Minden esetre én is vele együtt nevetek, hisz le sem szidott! Mondjuk lehet bűntetést azt fogok kapni de annyi baj legyen. Aztán elkéreckedek Ghost-bától hogy mehessek arra a randira, és persze elenged, én pedig elindulok a tegnap elötti helyszínre.