A hercegnő titka

Csalódás

Az éjjel Elizabeth fájdalmasan forgolódott az óriási franciaágyban. A hold fénye erőteljesen besütött szobája egy pontjába miközben Lily-n járt az esze. Hiába akart másra gondolni, a vörös hajú nő arca mindig felbukkant előtte. Az óra éjfélt ütött, s kérdései tovább gyötörték őt. Könnyek között ült fel. A sötétségbe bámult, amely elnyelte az előtte lévő teret. Mozdulatlanul bámult maga elé, ahogy felidézte Liliana rideg tekintetét és az összeszorított ajkait. A benne lévő haragot nem sikerült tökéletesen elrejtenie Elizabeth elől. Tudta, hogy van ott némi neheztelés a hamis mondatai mögött. Könnyen felismerte, ha valaki elrejti érzelmeit előle, hiszen ő maga is ennek volt mestere. A semlegesség megtanította őt olvasni az emberekben. Amire viszont nem tudott rájönni, hogy mi jogon haragudott. Elvégre logikus választás volt a férjével tartania és nem egy idegen nővel töltenie az éjszakát. Mi haszna lett volna belőle? Mi történt volna, ha visszament volna? Ezen töprengett. Vissza szerette volna pörgetni az időt és a másik opciót választani. A kíváncsiság tovább furdalta lényét. Választ akart kapni, amit csak egy valaki adhatott meg számára.

Lassan kiszállt ágyából és mezítláb végigsétált a hideg padlón egyenesen a telefon felé. Megragadta a készüléket, de nem mozdult. Biztos jó ötlet ez?-Gondolkodott. Kinézett az ablakon, egyenesen a csillagokkal teli égboltra. Egyedül érezte magát. Liliana társaságára vágyott mindennél jobban. Tárcsázta a számot, majd füléhez emelte a kagylót. Tudta, semmi esély arra, hogy felvegye valaki ilyenkor. Csendesen hallgatta a búgó hangot, amit a telefon adott ki. Letörölte arcáról-a már lassan oda száradt-hideg könnyeit, miközben még mindig azt várta, hogy beleszóljon valaki a vonalba. Viszont csak a némaság fogadta. Belegondolt abba mit mondana, ha most Liliana hirtelen felvenné. Valószínűleg nem tudna mit kinyögni és rácsapná a telefont. Vagy ismét sírásba törne ki a hiánya miatt. Ahogy erre gondolt torka jobban összeszorult a félelemtől. Talán ideje letenni és visszafeküdni a hatalmas, üres ágyba.-Gondolta.
Mégse tudta elengedni a markában pihenő készüléket. Abban reménykedett, ha sokáig kitart Liliana beleszól majd. Elképzelte, ahogy a Highclere-kastélyban most valahol hangosan cseng egy telefon. Hangja betölti az egész szobát, s egyenesen megüti Lily füleit, ezzel felkeltve őt. Nem akarta zavarni. Nem akarta még jobban magára haragítani őt. Úgy döntött ideje feladni. Visszahelyezte helyére a telefont és leült az asztal melletti székbe. Ismét az ablak felé nézett és a holdat kezdte el bámulni. El akart repülni oda és leszállni a felszínére. A holdról fürkészte volna a bolygónkat és nem jött volna többé haza.
A telefon megcsörrenve mellette szakította ki őt kaotikus gondolatai sorából. Az ijedtség végigfutott testén, vállai megrezzentek. A készülék felé kapta fejét, amely mérgesen csörgött tovább. Ez csak Ő lehetett.
-Igen?-Szólt bele félénken. A vonal túloldalán a csend uralkodott. Lizzie zakatoló szívvel várta, hogy valaki megszólaljon végre.
-Tudtam, hogy ön volt az.-Hallotta meg Lily hangját. A hercegnő nagy levegőt vett, megmoccant székében.
-Ne haragudjon, nem akartam felébreszteni.
-Nem aludtam.-Közölte fáradt hangon.-Nem tudok.
-Oh..-Bámult az előtte tátongó ürességbe.-Ezzel nincs egyedül.-Ismét csend lett. Elizabeth idegesen tűrte füle mögé egyik hajtincsét miközben lábait felrakta a székre.-Tudom hogy haragszik.-Törte meg a vonalat uraló némaságot.
-Nem haragszom.-Fújta ki mégis mérgesen a levegőjét Liliana.
-Akkor miért távolodott el?
-Mert jobb így.
-Nem értek egyet.-Vágta rá dühösen Lizzie. Liliana a túloldalon mintha gondolkodóba esett volna, nem szólt semmit.
-Nem akartam..-Szólalt meg egy kisebb idő után. Elizabeth-ben a düh jobban fokozódott, ahogy erre az igazságtalan helyzetre gondolt.
-Mit? Összezavarni? Már sikerült.-Folytatta. Nem bírt megülni egy helyben az idegességtől, ami most testébe nyílalt. Felállva székéből helyezte testét az asztalra.-Egyszer a barátom akar lenni máskor pedig kerül.
-Maga nem ugyanezt csinálta?-Kérdése után ismét beállt a csend.
-Mi ez, valami bosszú?-Érdeklődött mérgesen. Liliana nevetésbe tört ki egy pillanatra, mintha gúnyt űzne a hercegnőből. Lizzie szemöldökét összeráncolva nézett a holdra, ahová most szívesen felrúgta volna a vonal végén tartózkodó nőt.
-Akkor éjszaka...-Kezdett bele Lily egy hosszabb csend után.-Amikor a herceggel tartott. Akkor értettem meg önt. Minket.-Tartott szünetet. Elizabeth kíváncsian várta, hogy ismét megszólaljon.-Nem tudom mit gondoltam, amikor elhittem, hogy engem előrébb helyezhet a férjénél.
-Úgy látszik nem csak én élek álomvilágban.-Mondta közömbösen Lizzie. A gyomrába görcs állt, ahogy meghallotta a saját rideg hangját. Szíve helytelennek érezte viselkedését, de hagyta, hogy agya parancsai irányítsák tetteit.-Egy barátság sosem lesz fontosabb a házasságomnál.-Folytatta.
-Még akkor se, ha az a házasság romokban áll?
-Nem áll romokban..
-Hiszen maga mondta.-Liliana kötekedése egyre több feszültséget hozott magával. Lizzie idegesen szorította össze ajkait.
-Robbie a férjem. Nem kérhet ilyet tőlem.-Szemei bekönnyesedtek, ahogy elképzelte Liliana szomorú arckifejezését. A zavarodottság nagyobb volt fejében, mint valaha. Feleslegesnek érezte a magyarázkodást. A tény, hogy Robbie fontosabb volt számára magától értődőnek kellett volna lennie, de nem volt az. S, ebben a kijelentésben maga a hercegnő sem volt biztos.
-Jó éjt Elizabeth!-Szólalt meg Lily.
-Még ne tegye le!-Emelte fel hangját, miközben testsúlyát a két lábára helyezte.-Kérem.-Vett egy nagy levegőt.-Nem szeretném önt elveszíteni..-Majd Elizabeth ránézett a csillagokra.-Szükségem van magára Liliana.-Suttogta, s tudta, hogy a vonal végén tartózkodó nő ugyanúgy megrezzent, ahogyan most ő is. Halk lélegzést lehetett hallani a túloldalról. Mintha Lily-t felzaklatta volna a hercegnő mondata. A neheztelés ami eddig testét mérgezte most átváltozott izgatottsággá, félelemmé.-Itt van még?-Érdeklődött Elizabeth egy hosszabb hallgatás után.
-Nem fog elveszíteni.-Nyögte ki a vörös hajú hölgy. Lizzie lassan visszaült a székébe miközben zavarodottan maga elé bámult.
-Nem?
-Ha szüksége van rám a hercegnőnek kötelességem teljesíteni a kérését.
-Nem szeretném, hogy kötelességnek érezze a barátságunkat.
-Rendben Őfensége.-Habár Elizabeth nem látta, úgy gondolta Liliana most egy kisebb mosolyra húzta vérporos ajkait. Egyikük sem szólt semmit. Lizzie hátradőlt a székében és hallgatta, ahogy Lily rágyújtott egy cigarettára, s erőteljesen szívni kezdte azt.
-Mikor tudunk találkozni?-Érdeklődött a hercegnő.
-Magától függ.-Fújta ki szájából a füstöt.
-Holnap..?
-Ez most egy kérdés vagy egy parancs?
-Melyiknek örülne jobban?
-Általában nem szeretem ha parancsolnak nekem..de ebben az esetben nem zavarna.
-Akkor veheti annak. Délelőtt jöjjön, délután dolgom van.-Adta ki szigorúan az utasítást.
-Igenis.-Nyomta el cigarettáját majd letenni készülte a telefont, mikor Elizabeth ismét megszólalt.
-Jó éjt.
-Jó éjt hercegnő.-Búcsúzott el. A vonal megszakadt. Elizabeth megkönnyebbülve nézte még mindig a fekete égboltot. Apró mosolyra húzta száját. Még mindig csengett fülében Liliana hangja.