A hercegnő titka

Félelem

Reggel öt óra volt. Enyhe, hidegebb szellő járta át a kihalt pályát. A lovak hangos nyerítése visszhangzott az istállóban. Liliana szorgosan csutakolta le Éjszaka fényes szőrét egy kisebb mosollyal az arcán. Nem számított neki, hogy ilyenkor mások még javában alszanak. Boldognak érezte magát ha a lovak között lehetett és inkább volt itt, mint otthon az üres ágyában. Ahogy végigsimított az állat nyakán megcsapta őt a békesség érzése. Az agya nem járt semmin, csak az éjfekete lovat nézte. Szinte érezte őt és a belőle áradó nyugalmat. Óvatosan neki támasztotta fejét. Ez az állapot viszont nem tartott olyan sokáig mint ahogy szerette volna. Eszébe jutott a hercegnő. Nagyot sóhajtott.
-Hamarosan megérkezik a gazdád.-Nézett rá Éjszakára. A ló csendesen bámult vissza rá. Liliana úgy meredt rá egy ideig mintha tényleg választ várna tőle.-Nem is vagy izgatott? Nos, én az vagyok.-Tette bele a zablát a ló szájába.
-Jó reggelt!-Állított be az istállóba egy ismeretlen alak.
-Jó reggelt?-Liliana szinte kiesett a boxból.-Segíthetek valamiben?-Mérte végig az előtte álló férfit. Kék kockás inget viselt egy barna szőrmés bőrkabáttal és egy egyszerű farmernadrággal.
-Ethan Wood vagyok.-Nyújtotta a nő felé a kezét.
-Heló Ethan.-Nézett rá a koszos körmeire.-Elfintorodott és úgy döntött inkább nem teszi kezét a retkes marka közé.-Miben segíthetek?
-Az új istállófiú vagyok.
-Igen?-Mosolyodott el Lily. Már lassan egy hete hogy nem volt ki gondozza a lovakat és majdnem mindig Liliana csinálta meg.-Végre egy jó hír.
-Mit kéne most csinálnom?-Állt előtte bizonytalanul a férfi.
-Egy istállófiúnak ezt nem magától kéne tudnia?-Nézett felé, mire Ethan vállat rántott.-Megtennéd, hogy felszereled Pillangót? Hármas box, pej lovacska.-Mutatott a lova felé.
-Persze.-Adott gyors választ.
-És honnan érkeztél Ethan?-Kiabálta a kérdését Éjszaka boxából.
-Manchesterből.
-Hűha! Hogy kerültél te ide onnan? Pont egy londoni istállóba.-Kuncogott.
-Újra kezdem az életem.-Adott rövid választ.
-Pont itt? Érdekes választás...Én a helyedben Amerikát választottam volna.
-Könnyű mondani.
-Könnyű megtenni is, hidd el...-Sóhajtott majd csendesen feltette Éjszakára a nyerget.
-Na és veled mi a helyzet?-Kíváncsiskodott a férfi.
-Én itt születtem Londonban és itt is fogok meghalni miután körbeutaztam a világot.
-Az igen! Nagy tervek.
-Van egy pár..-Húzta meg a szíjat jó erősen.
-Elárulnál nekem valamit?
-Az attól függ apuskám.-Vezette ki Éjszakát a helyéről.
-Hova fogsz menni most ezzel a két lóval?-Érdeklődött.
-Miért? Talán velem tartanál?-Húzta szélesebbre ajkait. Liliana természetében mindig is benne volt egy szende flörtölési mánia, amit sose tudott magában tartani. Ahogy végigfutott tekintetével a nála pár évvel fiatalabbnak tűnő férfin úgy gondolta talán nem is annyira rossz ez az Ethan. A koszos körmeit és a divatból régen kiment ruháit leszámítva egész helyesnek tűnt.
-Én nem tudok lovagolni.
-Micsodaaa?-Nevetett fel hirtelen Liliana.-Egy istállófiú nem tud lovagolni?-Törölte ki a nem létező könnyeit szeméből.-Jaj ez nagyon jó!
-Látom szeretsz viccet űzni az emberekből.
-Nem kell, ha már eleve viccesek.-Rántotta meg vállát.
-Ez nem vicces.-Hozta ki ő is Pillangót az istálló közepére. Ethan komoly arccal meredt Lilianara. Úgy nézett rá, mintha tényleg megbántva lett volna Lily mondata miatt.
-Ne haragudj.-Kért bocsánatot majd beállt a csend.
-Szóval?-Húzta fel Ethan szemöldökét.
-A hercegnővel megyek lovagolni. Ő itt az ő lova. Éjszaka.-Mutatott a mellette álló lóra.
-A hercegnő idejön?-Kérdezte döbbent arccal a szőkés hajú férfi.
-Ide bizony.-Mosolygott.
-Ennyire jóban vagy vele?
-Nem..Nem mondanám.-Nézett maga elé, miközben eszébe jutott Elizabeth. Kissé beharapta alsó ajkát majd visszapillantott Ethan-re.-De majd jóban leszünk.-Vigyorgott.
-Te egy nagyon érdekes lány vagy.-Csóválta meg a fejét Ethan.
-Tudom.-Vette ki kezéből Pillangó kantárszárát és kivezette a két lovat az istálló elé.

Alig telt el két perc és a hercegnő megérkezett. Egy fekete színű bogár autó hozta. Nem nyitotta ki az ajtót csak az ablakon keresztül nézte Lilianat. Majd mondott valamit a sofőrjének és aztán kiszállt.
-Éppen időben!-Kiabálta neki messzebbről Lily.
-Jó reggelt!-Állt meg előtte Elizabeth.
-Önnek is fenség!
-Nem hittem volna, hogy tényleg elkészül hatra.
-Nem hittem volna, hogy ön tényleg itt lesz hatra.
-Nos, akkor mindkettőnket ért némi meglepetés nem igaz?
-És még csak most kezdődik a nap.-Nyújtotta át neki Éjszaka kantárszárját. Elizabeth némán vette el tőle a bőrből készült, gumis betéttel ellátott szárat és lassan elhaladt Liliana mellett, ezzel megcsapva őt édes parfümje illatával. Mindketten felültek a lovaikra és lépésben elindultak a pálya mellett.
Egy ideig csendben haladtak egymás mellett majd Elizabeth megszólalt.
-Maga mit gondol Éjszakáról? Az apja szerint már lehetne versenyeztetni.
-Egy kezdő derbyre készen állna. Jó az állóképessége. A gyorsasága viszont nem tökéletes, de edzhető.
-Hm..Értem.
-Ne beszélgessünk most a lovakról. Azt bárkivel megteheti.
-Akkor miről beszélgessünk?-Nézett rá kíváncsian Elizabeth.
-Önről. Lizzieről. Hívhatom Lizzienek?-Elizabeth szótlanul mérte végig.
-Inkább maradjunk az Elizabethnél.
-Milyen formális...Engem nyugodtan szólíthat Lily-nek. Megengedem.
-Ó...Köszönöm az engedélyét.-Az irónia tökéletesen kivehető volt hangjából.
-Mi lenne ha kötnénk egy amolyan fogadást?
-Mire gondol?
-Látja a szemben lévő erdőt? Ha én érem el hamarabb a kerítést akkor Lizzienek fogom hívni, de ha ön akkor marad az Elizabeth.
-Mégis miért mennék ebbe bele?-Nézett rá.
-Elvégre az ön lova gyorsabb.-Rántotta meg vállát.
-Ha én nyerek egy pimasz megjegyzést sem tehet többé a jelenlétemben.
-Elvenné tőlem az egyetlen dolgot, amit élvezek?
-Miért ilyen?-Állt meg hirtelen lovával.
-Miért zavarja ennyire, hogy ilyen vagyok?-Lassított le ő is.
-Nem zavar..
-De zavarja. Elvégre megtiltaná nekem.-Várta Lizzie válaszát, de a hercegnő meg sem szólalt.-Nincs hozzászokva a túl valós dolgokhoz igaz? Azokhoz az emberekhez akik megmutatják a való énüket.-Liliana rátapintott a lényegre és Elizabeth szóhoz sem jutott. Ki ez a nő és hogy ismeri ki ennyire jól őt?
-Ez az egyetlen dolog amit élvez? Engem idegesíteni?-Tért vissza a hercegnő Liliana egyik korábbi mondatára.
-Idegesítő vagyok?-Nevetett fel a vörös hajú nő. Elizabeth értetlenül nézte kuncogó alakját.-Már régen vágtathatnánk.
-Hát mire vár?-Bökte meg Elizabeth a lova oldalát. Éjszaka úgy megindult, mintha ágyúból lőtték volna ki. Egy pillanat alatt a lassú ügetésből szélsebes vágtába váltott át. A hercegnő arcába a jéghideg levegő süvített bele, de ez egy kicsit sem zavarta őt. Kiengedte képzeletbeli szárnyait, úgy érezte, hogy repült. Vissza se pillantott versenytársára, mert tudta hogy csúnyán lemaradt. Pillangó a nyomába sem ért a fekete lónak. Liliana már az induláskor tisztában volt vele, hogy ezt elveszítette. Elizabeth a kerítés nyitott kapuján bevágtatott egyenesen az erdőbe majd lelassította lovát. Ekkor realizálta, hogy Liliana mennyire le volt maradva tőle. Felnevetett, ahogy nézte közeledő alakját.
-Hamarabb indult!-Fékezte le Pillangót.
-Tagadni se tudná a düht, ami most kiült az arcára.
-Nem is akarom. Csalt.-Vádolta meg mérgesen a hercegnőt.
-Nem szeret veszíteni?-Jelent meg egy apró mosoly arcán.
-Senki sem szeret.
Elizabeth leszállt Éjszakáról és egy ott lévő kispatakhoz sietett. Liliana értetlenül nézte mit csinál.
-Nem jön?-Nézett hátra a hercegnő. Lily csendesen követte a hercegnőt. Mindketten megálltak a forrásnál.
-Járt már itt?-Törte meg Liliana a csendet.
-Minden alkalommal, amikor lovaglok. Itt csend van.
-És nyugalom.-Tette hozzá Lily. Elizabeth ránézett. Liliana arcát megvilágította a nap enyhe sugara, ami oly nehezen férkőzött be az erdő sűrűjébe. Hófehér arca és cseresznye színű ajkai egy pillanatra elvarázsolták a hercegnőt. Most realizálta igazán, hogy mennyire szép Liliana. Mintha elfogta volna valamiféle irigység, úgy érezte mellette teljes mértékben elcsúnyul. Pedig ez nem volt igaz. Lizzie gyönyörűen festett a feltűzött barna hajával és elbűvölő arcával. Amikor mosolygott apró ráncok jelentek meg ajkai mellett, ami csak aranyosabbá tette őt. Olyan volt, mint egy angyal amikor vigyorgott. Ilyenkor szemei mindig megcsillantak, s arca formája megkérdőjelezte a realitását. Tényleg valós lehetett ez a nőszemély? Tényleg a valóságban élt volna egy ilyen gyönyörű, angyalszerű hölgy?
-Maga nagyon szép.-Mondta Elizabeth halkabb hangon.
-Úgy gondolja?-Sütötte le Liliana szemeit egy percre, de a hercegnő nem nézett el róla.
-Úgy.-Adott egyszerű választ rezzenéstelen arccal.-Nem tudom kitől örökölte ezeket a szemeket, de az biztos hogy nem Henry-től.-Vigyorgott.
-Édesanyámnak volt ilyen szeme.
-Oh.-Fagyott le a mosoly az arcáról.
-Nem halt meg. Csak..nem él már Angliában. Az apám nem mesélt erről?
-Henryvel nem igazán szoktunk beszélni semmi másról a lovakon kívül.-Indult meg a patak mentén. Liliana követte őt.-Leülünk ide?-Állt meg hirtelen a hercegnő. Majd leültek a fűre. Lily a hercegnőt nézte egy darabig aztán felnézett az égre. Madarakat látott, akik hangos csicsergésükkel keltették életre ezt az erdőt.
-17 éves voltam, amikor az anyám meghalt.-Szólalt meg Elizabeth.-Előtte mindig kijártunk ide. Csak mi ismertük ezt a helyet.-Maga sem nagyon értette miért mondja ezt el. Talán azért, mert Liliana közelében óriási nyugalmat érzett és úgy vélte megbízhat benne.
-Mostmár ismerem én is.-Vágott közbe Liliana.
-Igen..-Nézett rá Lizzie. Szemei mintha bekönnyesedtek volna egy röpke pillanatra. Elizabeth a földet kezdte el fürkészni, remélve, hogy Liliana nem vette észre a pillanatnyi gyengeségét. Nem ismert magára. Nem szokott ő megnyílni idegeneknek. Pláne nem szokott sírni előttük.
-Tudom milyen érzés elveszíteni egy anyát. Még akkor is ha én nem úgy veszítettem el, mint ahogy ön.-Fogta meg Elizabeth kezét. Lizzie szótlanul nézett rá majd a kezeikre pillantott. Egy ismeretlen érzés haladt át testén, mely elöntötte némi melegséggel. Ez megijesztette őt. Nézte ahogy Liliana puha tenyerével ráhelyezkedik a kézfejére és nagyujjával végigsimít rajta. Elizabeth ezután elrántotta kezét.
-Ideje visszamennünk.-Mondta zavartan.
-De még csak most érkeztünk.
-Dolgom van a palotában.-Állt fel és meg sem várva Lily-t elindult a lova felé.
-Most mi történt?-Sietett utána. Elizabeth a megfelelő szavakat kereste, de ő maga sem tudta hova tenni heves reakcióját. Sikerült Lily-nek benyitnia egy olyan ajtón, amin eddig senkinek. S, ahogy erre ráeszmélt, azonnal be is csapta azt.
-Semmi.-Ült fel Éjszakára. Liliana lentről nézett fel rá.
-Azért még találkozunk?-Bámult rá csillogó szemekkel.
-Nem tudom..-Nézett le rá. Lily arcáról leíródott a zavartság. Nem értette mi történt és Lizzie ezt tudta jól. Nem kellett volna megmutatnia a valóját. Ridegnek és távolságtartónak nevelték, s most elbukott. Eszébe jutott, hogy Liliana újságíró. Megszorult a torka, ahogy belegondolt mekkora hatalmat is engedett Lily kezébe.
-Elizabeth...-Remegett meg Liliana hangja. A hercegnő megfordult lovával és vágtatni kezdett. Nem lett volna szabad közel kerülnie Lilianahoz. Azt ígérte magának, hogy óvatos lesz vele. Kiengedte az eddig feltűzött haját, s a szél egy táncra kérte fel barna színű tincseit. Majd jobban megbökte Éjszaka oldalát. Gyorsabban akart menni, érezni akarta, hogy él. Azt, hogy ez a valóság és nem a megszokott négy fal közötti életét éli. Tudatosítani akarta magában, hogy a mezőn vágtat szélsebesen és akár meg is sérülhet. Érezni akarta a félelmet, a gyorsaságot, bármit. Csak érezni akart végre valamit. Majd hátra akart nézni. Látni akarta, hogy Lily követi őt, de ez nem így volt. Liliana eltűnt a messzeségben. Habár Elizabeth végül nem pillantott a háta mögé, tudta hogy senki nem jön utána.