Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

19.

A kis akciónk után gyorsan tusoltunk le, bár én nem tudtam gyors lenni annyira a pocakom miatt, de Yoongi segített.
Összebújva feküdtünk az ágyban, én már-már elaludtam volna, de Yoongi puszijaival nem hagyott békén.
- Yoongi nincs második menet, nem bírom. - motyogom álmosan.
-Szeretgetlek te buta. - suttogja füleimbe.
- Azt hagyom, de ne ess túlzásba. - suttogom én is és megfordulok ölelésébe, ezúttal hátat mutatok neki.
- Nem fogok. - előrenyúl pocakomhoz és cirógatni kezdi, mire Minie rúg egy nagyot és fájdalmasan nyögök egyet.
- Nyugi kislány. - suttogom és felszusszanok, de Minie nem hagyja abba a rugdosást és mozgolódni kezd.
Nyöszörögve ülök fel és takarom ki magam.
- A lányod nem hagyj a hólyagomat békén, megint pisilni kell. - sóhajtok es elindulok a fürdőbe.
- Fél óra alatt ez a negyedik, biztos minden rendben? - kérdezi kiváncsian, de nem követ a mosdóba.
- Még van két hét a szülésig. - térek vissza hozzá és rámosolygok. - Minden rendben van Yoongi, ne vágj ilyen képet.
- Aggódok, sose mondod, ha valami baj van. - motyogja bajsza alatt. - Ha rajtad múlna a szülést se tőled tudnám meg azonnal, hanem az anyukádtól, miután megvan Minie.
- Azért nem vagyok én ilyen kegyetlen. - mászok vissza hozzá. - Te lennél az első, aki megtudná, hogy szülök. Apa leszel Yoongi.
- Szóval nem vennéd el tőlem a lehetőséget?
- Nem, apás szülést akarok és ha az orvos is megengedi, akkor az lesz. - mondom határozottan.
- Ha nem engedi meg?
- Akkor megrúgom szülés közbe. - válaszolom meg kérdését. - Ejj, szólj rá a lányodra, mert rám nem hallgat.
- Várj csak. - puszil ajkaimra, majd kitakar minket. - Jimin, azt hiszem idő van...
- Mi? Nem lehet. - rázom meg a fejem és azonnal megérzem a tócsát alattam. - Yoongi, hozd a táskát és a kulcsokat!
- Máris! - mondja, majd már fut is ki az ajtón.
- Hé! Segíts ki ember! - kiálltok utána, de szerintem nem is hallotta meg. Láttam az arcán, hogy sokkoltuk őt.
- Minie, te időzíteni tudsz. - hasam alá simítok kezemmel, majd lassan tápászkodok fel az ágyról. Ideje szülni.

***

Amint a kórházba értünk Yoongit nem engedték be velem a kórterembe és ha még ez nem lett volna elég, kaptam egy kevés nyugtatót, ami bágyattá tett.
Láttam, ahogy érzéstelenítenek, majd a nővéreket és az orvost is, ahogy tevékenykednek. Egy éles tűszúráshoz hasonló érzés tört a hasamba, majd pár perccel később babasírásra figyeltem fel.
Az egyik nővér becsomagolta a kicsi Miniet és a karjaimba adta, de nem érzékeltem belőle semmit.
Bágyadtan nézem a síró kislányt, miközben a kicsi kezét nézem, ahogy mutatóujjamat szorongassa. Azonnal megérzem magam mellől a fahéj édeskés illatát, Yoongira nézek, aki könnyezik és a kis Minie buksiját simogatja.
- Olyan kicsike. - mondom Yoonginak azonnal. - Éhes vagyok!
- Pihenj Jimin és hozok neked valamit. - Yoongi arcomra puszil. - Köszönöm.
- Van családunk! - mondom mosolyogva.
- Elnézést! - szól egy nővér. - Elvenném a kicsit, hogy megfürdethessük, a kolleganőnek a nevét mondják el kérem.
- Nem adom! - mondom azonnal mérgesen, majd Yoongira nézek. - Megrúgtam az orvost, amiért nem engedett be.
-

Jól tetted Jimin. - mondja mosolyogva. - Miniet elviszik és megfürdetik Jimin, utána ott lesz veled a szobádba.
- Ugye nem fogják összecserélni? - kérdezem a nővért komolyan.
- Ne aggódjon, én leszek az aki vigyáz a kislányra. - veszi el tőlem Miniet, aki azonnal nyöszörögni kezd.
- Vigyázzon is! - mondom morcosan. - Minie szeretlek!
- Csss Jimin, aludj egy keveset. - Yoongi megfogja kezem és óvatosan cirógat, nagyot ásítok.
- Sültkrumplit kérek. - hunyom le szemeimet egy kicsit. - Egy kicsit pihenek, ne hagyd, hogy zavarjanak.
- Nem hagyom, csak aludj egy kicsit. - puszil homlokomra óvatosan. Azonnal elalszom.

***

Yoongi mérges suttogására ébredek, ahogy épp leszídja a szüleit, hogy miért nincsenek csendben.
- Yoongi hagyjad. - motyogom, kipislogom szemeimből az álmot.
- Hogy érzed magad? - kérdezi azonnal mellém lépve és megfogva a kezem.
- Fáradtan. - válaszolom. - De szerintem a nyugtatótól van. Hol van Minie?
- Itt van. - lép hozzánk Myun a kicsivel a karjában. Szépen megfürdették a kisasszonyt.
- Úgy néz ki, mint egy öregember. - mosolyodom el a létványra.
- Minden baba ilyen a születése után. - neveti el magát Myun. - A szüleid is hamarosan itt lesznek, addig nem gond, ha babázunk?
- Nem, csak ne vigyék messzire tőlem. - válaszolom meg kérdését.
Yoongi felé fordulok és rámosolygok.
- Mikor jöttek a szüleid? - kérdezem tőle.
- Fél órája. - válaszolja meg. - Egyből a szüleidet hívtam, miután kidőltél, nekik hosszabb idő, míg ideérnek. Aztán anyuékat is felhívtam és itt vannak.
- Jó, hogy itt vannak. - hüvelykujjommal cirógatom keze oldalát. - Minie sírt?
- Egy kicsit mikor a nővérrel volt, de megnyugodott, ahogy a közelébe kerültem. - válaszolja. - Kérsz valamit?
- Egy kis vizet és az ajkaidat.
- Megkapod Jimin. - kuncogja el magát halkan párom.

Óvatosan ülök fel, hogy igyak egy keveset, majd Yoongitól is megkapom a csókomat és a sültkrumplit is, amit még a szülés után kértem.
Időközben egy nővér is bejött, hogy megnézze felébredtem-e, de ahogy meglátott enni elkuncogta magát.
Amint a nővér kilépett az ajtón, a szüleim berontottak rajta és sikeresen felébresztették Miniet is, aki hangosan sírni kezdett. Myun azonnal átadta nekem, óvatosan ringatni kezdtem.
- Add ide kérlek a cumiját. - mondom Yoonginak. - Ott van a kis zsebben, a táska oldalában.
Yoongi megtalálta a cumit, amit odaadok a kislányunknak. Nem telik el sok idő és már vissza is aludt a pici.
- Tényleg, ett Minie? - kérdezem Yoongit.
- Igen. - válaszolja helyette Myun. - Yoongi etette meg, nézd!
Felém tartja telefonját. A képen Yoongi fogja óvatosan Miniet és finoman megdöntve a cumisüveget eteti a kicsit.
- Ezt a képet küldje át nekem. - nézek anyósomra, majd szüleimre nézek szigorúan. - Sziasztok!
- Bocsánat! - mondja apa és közelebb lépnek mindketten az ágyhoz, hogy megnézhessék az unokájukat. - Jaj de szép!
- Ráncos öregember. - mondom nevetve a picire nézve. - De imádnivaló!
- Jimin, ne csúfold őt! - szól rám anyu azonnal.
- Ő az én lányom, te nem csúfolhatod! - vágok vissza azonnal. - Csak nekem és Yoonginak szabad!
- Értettük. - mondja apa, majd homlokomra puszil. - Hogy érzed magad? Szükséged van valamire?
- Jól vagyok. - válaszolom. - Átvenné valaki Miniet?
- Majd én! - mondják egyszerre, amitől összerezzenek.
- Apa? - nézek apára kérdőn, egy aprót bólint és átadom az unokáját. - Minie, ő itt az egyik nagyapád, remélem kijössz vele.
- Szia Minie! - öleli magához a kislányt, aki egy kicsit mozgolódik.
- Utánad én jövök! - suttogja anyu azonnal apának.
- Hol a mosdó?
- Az ajtó mögött. - válaszolja Yoongi apja.
- Elkísérjelek? Vagy segítsek? - teszi fel a kérdést Yoongi azonnal.
- Csak szültem Yoongi, nem törött el a lábam. - válaszolom azonnal. - De segíts, remeg a lábam. - suttogom neki, hogy a szüleink ne hallják.

Yoongi segítségével a mosdót is tudtam használni, ami nagy megkönnyebbülés volt számomra. Nagyon meglepett az, hogy a hasam már elkezdett laposodni, kicsit furcsa volt, hogy nincs benne Minie.
Lassan visszacammogtam az ágyba, míg a nagyszülők unokáztak, majd akkor fognak a legjobban érvényesülni, ha Minie egy kicsit nagyobb lesz.
- Ugye nem egyedüli unoka lesz? - kérdezi apa azonnal.
- Terveink szerint nem. - válaszolok és felhúzok egy zoknit a lábamra. - Megbeszéltük Yoongival, hogy szeretnénk még tesót, de nem tudjuk mikor. Nem akarjuk tervezni.
- És az esküvő? - kérdezi Myun is. - Majd a második unoka után lesz, vagy még előtte? Vagy vártok, hogy Minie nagyobb legyen?
- Miért sürgetnek? - kérdezi Yoongi tanácstalanul.
- Mert ez a szokás! - válaszolja Myun és anyu egyszerre.
- Na álljunk meg egy percre! - mondom azonnal. - Szokásról akarnak beszélni, miközben a kapcsolatunk nem éppen a szokásos? Yoongit alig ismerem egy éve, nagyjából két hónap után egymás párjaként elfogadtuk egymást, nemsokra rá kiderült, hogy terhes vagyok, de már akkor támadtak minket és most, hogy megvan az unokájuk, elkezdenek tervezgetni helyettünk és a szokásról papolnak? - hadarom el idegesen. - És ha nem akarunk sose összeházasodni?
- Hogy mered... - kezdené anyu.
- Hopp-hopp. - folytom belé a szót. - Vigyázz mit mondasz ki, mert megbánod és teszek róla, hogy ne lásd az unokádat! Vagy elfogadják a gondolkodásunkat, vagy ki lehet menni azon az ajtón és többet egy unokáról sem értesül senki!
- Jimin, ez durva volt. - suttogja nekem Yoongi.
- Nem érdekel, elegem van, hogy ezt hallgatom majdnem egy éve! Mindjárt megmondják azt is, hogy mikor mehetek pisilni, azt meg nem akarom. - mondom azonnal páromnak. - Minie érdekében is teszem.