Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

11.

Yoongi ragaszkodott ahhoz, hogy ő vezessen, ami miatt össze is vitatkoztunk egy kicsit. Én már jobban éreztem magam ahhoz, hogy vezessek, de ő még mindig féltett. Kő-papír-ollóval döntöttük el, hogy ki fog vezetni és vesztettem.

Az orvosomnál a váróban állnunk kellett, mivel voltak egy páran előttünk. Én megszoktam, hogy ennyire sokan vannak itt, de Yoongit zavarta, hogy nem tudok leülni. Az illatok egész intenzívek voltak számomra és inkább Yoongihoz bújva szaglásztam őt, míg sorra nem kerültem.
Sajnos ő nem jöhetett be az orvoshoz, ezért is szinte összeveszett velem, de megnyugtattam, hogy nem lesz semmi bajom.
Orvosom végig kérdezgetett, én pedig válaszoltam minden kérdésére.
- Jimin, azt javaslom, hogy menjen el az ismerősömhöz. Képzett az omegák terében és biztos képet fog adni magának a rosszullétei miatt. - ad át egy cetlit. - Az alfáját fogja vissza amennyire csak tudja, nem tesz jót, ha feszültség van maga körül.
- Értettem. - állok fel, majd aláírom a kellő papírokat és távozom.
- Na? - kérdez rá azonnal Yoongi, mikor meglát. Kézen fogom és kimegyünk a rendelőből.
- Átküldött az ismerőséhez. - mondom és rámosolygok. - Ne legyél feszült, mert nem tesz jót nekem.
- Csinálnák végre jól a munkájukat az orvosok is a helyett, hogy máshoz küldenek. - morogja orra alatt. - Hova kell mennünk?
- Ide, két saroknyira van a rendelő, de szeretnék gyalogolni. - teszem hozzá, mielőtt az autóba pattannánk. - Nem halunk bele és jólesik a levegőn lenni.
- Ahogy akarod Jimin. - egyezik bele hamar, ami meg is lep.

Csevegve tesszük meg azt a pár métert a rendelőig. Szinte nincsenek is a rendelőbe, csak az aszisztens, aki rögtön be is hív minket.
Yoongi ismét kint marad, majd elkezdjük a bemutatkozást és a kérdés mizériát.
- Kérem feküdjön el az ágyon. - mondja Dr.Han, teszem amit kér. - Húzza fel a pólóját.
- Mit fog csinálni? - kérdezem.
- Ultrahangot. - válaszolja nyugodtan. - A gyanúim szerint terhes Jimin, de meg kell bizonyosodnom róla.
- Terhes?
- Igen. - válaszolja. - Gondolom az első.
- Igen. - bólintok félénken.
- Akkor lesz mit megbeszéljünk.

Dr.Han nem kímélt. Mindent elmondott a terhességgel kapcsolatban. Már csak én kell elmondjam Yoonginak, bár könnyű lesz, ha megmutatom neki az ultrahang képet.
Mosolyogva köszöntem el az orvostól és aszisztensétől, majd a váróba sétálva Yoongi is csatlakozott hozzám.
- Na, mit mondott? - kérdezi aggódva.
- Még egy kicsit el kell viselnünk a rosszulléteket és további vizsgálatra is vissza kell jönnünk. - mondom azonnal, mintha rosszhírt közölnék vele. Egy kissé bűntudatom is van, de pont kiérünk a rendelőből, mikor végzek a mondandómmal.
- Azt ne mond, hogy ő sem tudja mi a bajod? - hanglejtésétől azonnal megijedek.
- De tudja. - válaszolom, majd a hátam mögé mutatok, pontosabban a doktor nevére és foglalkozására. - Hol vagyunk?
- Dr.Han Hyunjin, nőgyógyász. - olvassa le a felíratot, majd feltartom az ultrahangot.
- Na, mit szólsz? - kérdezem izgatottan, miközben Yoongi a fényképet nézegeti. - Szülők leszünk!
Yoongi nem szól semmit, hanem még mindig a fényképet nézegeti, kezdek kicsit aggódni.
- Yoongi? - integetek szeme előtt egy keveset. Azonnal rámnéz fürkésző tekintettel. - Mi a baj? Túl korai?
- Apa leszek? - kérdezi.
- Igen, az leszel. - helyeselek. - Kezdek aggódni Yoongi, kérlek mondj valami mást is.
- Biztos ez?
- Persze, hogy biztos. - válaszolom. - Az orvos nézett meg. Gyerekünk lesz.
- Gyerekünk lesz...
- Yoongi, ugye nem azt fontolgatod, hogy elhagysz? - kérdezem a legrosszabbat. Nem teheti meg, megjelölt és az övé a gyermek. - Ha elhagysz én összeroppanok.
- Mi? Dehogy hagylak el! - tér magához azonnal és magához ölel. - Sose hagynálak el, főleg nem terhesen. Te hozzám tartozol, ahogy én hozzád.
Megkönnyebbülten szusszanok fel és bújok ölelésébe.
- Megijesztettél. - mondom nyakába.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni, csak fel kellett fognom. - magyarázza.
- Lesz majdnem kilenc hónap, hogy felfogjuk. - mondom és elhúzódom tőle.
- Mennyi idős?
- Körülbelül három és négy hetes lehet. - válaszolom. - Ha visszaszámolunk, akkor...
- Akkor volt a lázam. - mondja kissé hangosabban.
- Így van alfám. - helyeselek mosolyogva és ajkaira puszilok.

***

Sajnos elég rosszul viseltem Yoongi hiányát mellőlem, ami azzal ért fel, hogy Yoongi átjött a cégemhez. Természetesen végig mellettem volt a napok folyamán és segített a cég vezetésében. Igaz páran nem nézték jó szemmel, hogy Yoongi ott van közvetlenül mellettem és ennek páran hangot is adtak, így kénytelen voltam megmondani az okát. Addig titkoltam.
Egész pozitív vízhangja volt a hírnek, aminek kifejezetten örültem.

Yoongi igyekezett minden stresszt levenni a vállamról a napok alatt, ahogy Jina is.
- Jina, kérem a szerződést a P.A céggel. - nézek aszisztensemre. - Valami nem stimmel ezzel...
- Máris hozom. - áll fel székéből.
- Köszönöm. - mondom és felállok a székemből nyöszörögve. A derekam máris fáj.
- Nem kéne pihenned? - kérdezi Yoongi felnézve a papírokból.
- Pihenek otthon Yoongi. - válaszolom, majd az ablakhoz sétálok és kinézek rajta. Már javában havazik kint, az utcán kevés ember jön-megy és mi mégis dolgozunk.
- Túlzásba fogsz esni. - sétál mögém és átölel hátulról.
- Lehet, de addig szeretnék itt lenni, ameddig lehetséges. - megpillantok egy piros autót, ami nagyon gyorsan halad. - Utána ideiglenesen átadom a vezetést neked, de ugyanúgy lesz beleszólásom a dolgokba, mint most.
- Ahogy eltervezted. - puszil nyakamba, amitől megborzongok. - Hogy érzed maga?
- Most kifejezetten jól vagyok. - válaszolom, olyan fél órája járhattam meg a mosdót egy újabb rosszullét miatt. - Kívánom a fagylaltot.
- Elmegyek és veszek neked. - enged el azonnal, de visszahúzom kezeit és magam köré kulcsolom.
- Hazafelé beugrunk vásárolni és akkor veszünk. - nézek hátra vállam felett. - Maradjunk így, ameddig lehet.
- Bármeddig lehet, te vagy a főnök. - felszusszan, levegője csiklandozza a bőröm. - Cseresznyevirág.
- Fahéj. - mosolyodom el. - Mikor mondjuk el a szülőknek?
- Ne mondjuk el. - válaszolja. - Hagyjuk meg ezt az örömet magunknak.
- Yoongi, nem lehetsz ennyire önző. - kuncogom el magam, bármennyire is csalógat az ötlete. - El kell mondanunk nekik és a te szüleiddel is találkozni kell.
- Még várjunk egy keveset vele. - kérlel. - Utána megmutatjuk nekik az ultrahangot és megismerkedhettek.
- Tudják, hogy vagyok neked? - kérdezem és felé fordulok, szembe akarok lenni vele, mikor válaszol.
- Tudják, hogy vagy. - válaszolja. - Csak azt nem, hogy a befutó vagy.
- Az lennék? - mosolyodok el.
- Tudod, hogy az vagy. - puszil ajkaimra. - Jimin, én...
- Ne mondj semmit Yoongi. - csókolok finoman ajkaira, majd szemeibe nézek.
- Ahogy kívánja őfelsége.

Készen állok arra, hogy kimondjam azt a bizonyos sz betűs szót, de mégis hezitálok és Yoongit is erre késztetem, bár semmi okom nem lenne rá. Tudja ő, de mégse mondtuk ki közvetlenül egymásnak és szeretnék is várni vele még egy keveset. Ha már mindenben gyorsak vagyunk, ebbe ne legyünk és várjunk egy keveset.