Hold fény

Regnum

Ennél nagyobbat nem is tévedhetett. Úgy érezte, hogy a kastély míg ő a fürdőben volt, átváltozott labirintussá. Akárhányszor úgy érezte képben van, már vissza talál, lefordult a rossz útra. Végül úgy döntött egyszerűbb ha segítséget kér. Az első személy aki az útját keresztezte egy nála valamivel magasabb lány volt. Ég kék haja az álla alá ért, de felül, mint ha csak koszorú lett volna rajta, hátra volt fonva. Egy kocsit tolt maga előtt, ami tele volt rongyokkal. Fehér kötényt és kék rövid ujjút viselt, így szembetűnő volt a bal karján éktelenkedő hatalmas égési heg.
- Öhm.. Ne haragudj...Tudnál segíteni? El...
- Eltévedtél, mi? - mosolygott a lány.
- Ennyire lerí rólam?
- Nem, csak harmadjára mész el ezen a folyosón. Keresel valamit?
- A szobámat. Már rég ott kellene lennem. Leo azt mondta vacsora előtt értem jön és még át is kell öltöznöm.
- Hát akkor elég szép késésben vagy. De ne aggódj, Haidi mindenki problémáját is meg tudja oldani!
Haidi ugyanúgy tett, mint Mel korábban: a falnak támasztotta a fejét, lehunyta a szemét és halk, lágy, kedves hangon szólalt meg. Trif ezúttal hallotta is mit mond.
- Kérlek vezesd Leonez herceget Trifin kisasszonyhoz.
- Be se mutatkoztam! - szólt bele Trif - Honnan tudod a nevem?
- Jaj drágám, itt mindenki tudja ki vagy! - nevetett a lány - Na gyere, előzzük meg a herceget! Már úton van! - kocsiját maga előtt tolva elindult.- Egyébként legközelebb te is csinálhatod ezt, a kastély bárhova elvezet, ha szépen kéred.
- Téged talán igen - zárkózott fel Trif - de én nem vagyok mágus.
- Én se vagyok az, mégis miből gongolo....? Oh.. A hajam? Megtévesztő, igaz? De én nem így születtem, festve van.
- Vagy úgy... De akkor hogyan különböztetik meg a festett hajú embereket a mágusoktól?
- A kisugárzás.
- Tessék?
- Voltál a mágusok szobájában?
- Igen.
- Akkor biztosan érezted, mint ha tele lenne varázslattal a levegő. Ez nem a szoba varázsa, ez a mágusoké. Ez egyfajta kisugárzás ami csak nekik van. Na de! Megmutatom neked a nagycsarnokot. Szinte minden út oda vezet ezért biztos, hogy a herceg is ott lesz.
- A nagycsarnokba?
- Az lényegében egy társalgó szerűség a kastély központjában. Ha szünetet tartunk vagy csak nincs semmi dolgunk, esetleg lógni szeretnénk egy kicsit akkor mindig oda megyünk.
Megfordultak még pár folyosón, Haidi néha rá támaszkodott a kocsijára, hogy gurulva haladjon, mint egy gyerek vásárlás közben. Végül egy hatalmas kétszárnyú ajtónál kötöttek ki.
- Nyisd ki! - Kiáltott Haidi miközben elkezdet futni, hogy lendületet adjon a kocsinak.
Trifin nyúlt is volna a kilincsért, de az ajtó addigra már magától kinyílt, így az egyetlen amit tehetett, hogy elugrott a felé száguldó lány elől. Nem sokon múlt ugyan, Haidi egy centivel száguldott el mellette és amint beért hatalmas taps és óbégatás köszöntötte. Ezek szerint az itteni emberek már hozzá szoktak, hogy csak úgy beront mint valami mókás tornádó. Ha egyáltalán létezik olyasmi, bár Trifet valahogy már az se lepte volna meg. Sóhajtott egyet, majd ő is belépett a csarnokba. A csarnok egy hatalmas kör alakú helység volt, teli emberekkel. A többség vagy palotaőri egyenruhát, vagy Haidiéhez hasonló kötényt viselt. A falon mindenütt ajtók voltak, amiket csak egy-egy faliszőnyeg választott el egymástól. Most már Ttrif kezdte érteni miért mondta Haidi, hogy minden út ide vezet. A kék hajú lány a csarnok közepén állt meg kocsijával, izgatottan nézett körbe, mint ha keresne valakit, szeme végül megakadt egy kisebb csoport palotaőrön. Ravasz mosolyra húzta száját, majd oda kiáltott.
- Celin! - egy sötétszőke, nagyjából a lánnyal egyidős fiú fordult a hang irányába - Mi van? Nincs dolgod?
A fiú nevetve válaszolt.
- Te beszélsz? Megint ralizol a szennyes kocsival!
- Kikérem magamnak ebbe most varrni valók vannak! Meg amúgy is, én dolgozom! - Egyik kezével Trifre mutatott, a másikkal a kocsiba kapaszkodott. - Körbe vezetem a kiválasztottat.
- És mégis ki kért rá?
- Maga a király!
Az, hogy a beszélgetés, bár kiabálva történt, senki se reagált, egyértelművé tette, hogy ez a viselkedés kettőjük között igen gyakori.
Haidi hirtelen hunyorítva kezdte el bámulni a fiút, mint ha kiszúrt volna rajta valamit. A kocsit elengedte, majd gyanúskodó és egyben aggódó tekintettel elindult a fiú felé. Trif úgy döntött jobb ha a lánnyal megy, tekintve, hogy senkit se ismer. Csak pár lépéssel maradt le ugyan. mégis mire oda ért, addigra Haidi két keze közé fogta Celin arcát és lehúzta a fejét. Így jobban megtudta vizsgálni, ugyanis a fiú egy fél fejjel magasabb volt nála. Nem számított a lány viselkedésére, ezért értetlenkedve felhúzta a szemöldökét és pontosan ez volt a probléma: a szemöldöke. Ugyanis a jobb oldalt lévő fel volt repedve, ahogy Haidi hozzáért, kitapintható volt egy kisebb pukli. Celin felszisszent.
- Mégis mi történt veled? - Haidi olyan hangon kérdezte, ahogy egy aggódó anya szokta a gyerekét.
- Ja.. - Celin fel emelte fejét - Csak az a nem normális nőszemély fejbe vágott egy csomó könyvvel...
- Szóval téged láttalak - motyogta maga elé Trif.
- Biztos kötözködtél vele! - Haidi hangja nyugodtabb lett.
- Úgy ismersz te engem? - kérdezte a fiú sértődötten.
- Pontosan! Folyton szekálod azt a lányt!
- Ne mondj már ilyeneket! Mit fog így gondolni rólam a kiválasztott?
- Majd én megmondom! - Trifinhez fordult - Az van, hogy Celin barátunk eléggé rasszista.
- Nem is vagyok rasszista! Csak egy Napsugárbelinek semmi keresni valója itt!
- Szóval rasszista. De kinevelem belőle! Csak időbe telik..
Ekkor egy másik palotaőr ugrott hátulról Haidi nyakába. Barna haja viszonylag rövid volt, egyedül a tarkójánál volt meghagyva egy hosszabb tincs, ami összefogva lebegett az ugrástól. A lány egy pillanatra megrezzent, majd lelökte magáról a fiút.
- Dexton! A jó ég áldjon meg! Hányszor mondtam már, hogy ilyet ne csinálj!
- Bocsánat, csak már egy ideje nem futottunk össze... Elfoglalt vagy.
- Mert közeledik a ceremónia és plusz pénzem van van abból, ha megvarrok pár ruhát. Plusz téged felraktak a könny toronyhoz. Arra nincsenek szobák.
- Jó, jogos.. - motyogta, közben tekintete Trifre vándorolt, és amint eljutott a tudatáig ki áll előtte, eltátotta száját - Ő a kiválasztott? Mit keres itt? Mármint, nem Leo felügyelete alatt van?
- Eltévedt - feleli Haidi - Megkértem a kastélyt, hogy vezesse ide a herceget.
- Én nem vagyok benne biztos, hogy herceg. - Jegyezte meg Celin.
Mielőtt Trif rákérdezhetett volna, hogy hogyan is érti, kéken ragyogó lábnyomok futottak felé az egyik ajtó irányából. Rá nem sokkal az ajtó kitárult és Leo futva követte a lábnyomokat. Zihálva állt meg a kiválasztott előtt.
- Kurvára kifutottunk az időből! És még át se vagy öltözve! Apám megfog ölni!
- Leonez her...- Haidi mielőtt kimondta volna a herceg szót, megerősítés képpen  Leo bal kezére nézett. Egy karkötő volt rajta, kézzel készített, fonott, mint a barátság karkötők. Egyik oldala kék a másik piros, Leo most csavartan viselte, így mindkét szín látszódott - Regnum! Leonez regnum, kérem. Azt hiszem tudok segíteni!
Leo hálásan mosolygott a lányra, aki a kocsijában kezdett el kutatni. Sose várta el senkitől, hogy regnumnak szólítsa, de jól esett neki, ha valaki megtette.
- Regnum? - nézett értetlenül Trif.
- Az is egy hercegi rang, - felelte Celin, Leo csak bólintott - csak gender semleges.
- Ohh. Mi a nemed, ha megkérdezhetem?
- Fluid, genderfluid vagyok.
- Hű! Ez klasz! De a szüleidet nem zavarja?
- Már mért zavarná?
- Tudod, az én világomban többnyire csak a cisz nem és a heteroszexualitás elfogadott.
- Igen, hallottam róla, hogy a földön még mindig le vannak kissé ragadva az emberek. Itt nincsenek előítéletek. Személyiség alapján ítélünk, nem nem, szexualitás, vagy bőrszín alapján.
- Ez alól Celin kivétel - fordult meg Haidi, kezében egy türkiz ruhával.
- Hé! - háborodott fel Celin!
- Mi az? Nincs igazam?
- Egy: te pánszex vagy, kettő: Dexton...Öhm.. nos ő nem tudom mi..
- Én se.. - motyogta maga elé az említett.
- A lényeg, hogy ő se hetero! A királyi másodszülött genderfluid! Mégis hogy lennének elő ítéleteim?
- Én Sallyről beszélek. - Haidi oda adta Trifnek a türkiz ruhát, lezártnak tekintette a fiúval folytatott vitát - Ez Rose ruhája, de biztos nem bánja, ha kölcsön adom.
- Köszönöm.