Hold fény

Izenez nagy szíve

 Iz kezet nyújtott barátjának, hogy felsegítse.
- Rohanó kutya van már a listán? - kérdezte vidáman a lány. Persze, ha ő esett volna orra nem vidámkodna így.
- Milyen listán? - egy pillanattal később azonban Trif is tudta miről beszél a másik. Izenez egy listát vezet arról, hogy milyen akadályokba ütközött már Trif a csukott szemmel való sétálás során - Nem tudom.. Szerintem nincs...
- Akkor ne felejts el rám szólni, hogy írjam fel.
-Lunur!! - Leo oda ért a lányokhoz és segítség kérően nézett rájuk. Trif meg mutatta neki, hogy merre látta Lut lefordulni, és ahogy a férfi elindult a megfelelő irányba, ő is elindult haza felé. Vagyis csak indult volna, de barátja megragadta a kezét.
- Nem segítünk neki?
- Miben??
- Megkeresni Lunurt.
- Tessék? Nem! Biztos hamar megtalálja.
- De az erdő felé rohant! Mi van ha baja esett? Tudod ki van most bent a rendelőben? Az az új gyerek, aki azt se tudja mi különbözteti meg a szfinxet a sziámi macskától! Ha Lunak baja esik, tőle nem kap megfelelő ellátást!
Trif pontosan tudta, hogy barátja túloz. Az "új gyerek" valószínűleg simán eltudná látni bármely állat, bármely sérülését, különben nem kapta volna meg az állást. Iz egyszerűen csak túlságosan félti az állatokat, és akkor tudja 100%-ra, hogy jó kezekben vannak, ha az ő kezeiben vannak. Máskülönben azon fog kattogni, hogy más nem szúrt e el valamit, nem felejtett-e el mondani valamit, meg hasonlók. Mivel Trif ezekkel tisztában volt, csak sóhajtott egyet.
-Ha utánuk megyünk megnyugszol?
-Igen!!
-Na akkor indulás!
    Abban a tudatban indult el, hogy biztos nem tarthat sokáig. Megtalálják a kutyát, Iz leellenőrzi és már indulnak is haza. Viszont ahogy az erdő széléhez értek, kezdte sejteni, hogy egy hamar nem jutnak haza. Ez a sejtelem egyre csak növekedett benne, mikor beljebb jutottak az erdőben. Már biztos volt a dologban, mikor a fák lombkoronái mögött a kék ég kezdett eltűnni és arany sárga napsugarak helyett vörös fény szűrődött be az erdő mélyébe. Ekkor döbbent csak rá, hogy azt se tudja pontosan hol vannak. Fenébe azzal a kutyával! Most már ki kéne jutniuk! Gondolta hív segítséget telefonon, mert azt se tudja merre van észak meg dél, nem hogy merre kell kijutni. Csak hogy...
- Nincs térerő???!!!
Iz a hirtelen hangra ijedten kapta oda a fejét, majd mikor realizálta mi is történt, csak elnevette magát.
-Pont így kezdődik egy jó horror film.- nevette
- Kac-kac.
Az erdő egyre csak sötétedett, már semennyi természetes fény nem volt, és a csillagok tisztán látszódtak a fák felett.
- Tudod, hogy az erdőket kannibálok járják?
- Iz... Nem vicces...
- Nem is viccelek! Becsalják a gyanútlan embereket, mint te vagy én. Egészen mélyre, ahol nincs térerő.
- Ha-ha vágom a poént...Nagyon vicces...
- Nem érted? Ez azért kell, mert így az emberek nem tudnak segítséget hívni! Szóval csak tartsd nyitva a szemed, és a füled.
Abban a pillanatban léptek siető zaját zengte az erdő. Iz, aki egészen addig csak viccelődött, teljesen lesápadt. A hang csak egyre közeledett, Trif reflex szerűen legjobb barátnője kezéért nyúlt. Azt szorítva várt, miközben minden porcikáját átjárta a félelem. A hang egyre csak közeledett, míg az egyik fa cserjéi között egy hatalmas árny meg nem jelent, és mászott elő. A lányok ijedtükben felsikoltottak, Iz még a telefonját is hozzá vágta. De meglepő módon az árny nem morgott fel ijesztő kannibálok módjára, csak a fejéhez kapott.
- Áu! Ez meg mégis minek kellett??
- Ne gyere közelebb!! - kiáltott Izenez - Van nálunk fokhagyma!!
Trif levette a szemét az alakról és értetlenkedve nézett barátjára.
- Fokhagyma? Attól nem a vámpírok félnek?
- De - suttogta Iz - De lehet hogy ő ezt nem tudja.
- De, de tudom - az alak bekapcsolta a hozzá vágott telefont, így annak fénye bevilágította az arcát, így felismerhetővé vált, a kávézóban megismert Leonez.
-Te vagy az! - kiáltott fel Iz - A francért kell ránk hozni a szívbajt!??
- Nem direkt volt. - Leo vissza adta a lánynak a mobilját - A kutyámat keresem.
- Még mindig nincs meg? Szegény pára biztos reszkethet, egyedül, a sötét, hideg erdőben - Iz aggódóan mellkasára szorította kezét, Trif és Leo pedig értetlenkedve nézett rá. Trif azért, mert egy kicsit túlzásnak érezte a dolgot, tekintve, hogy egy kutyáról van szó, Leo pedig azért mert ismerte Lunurt. Egyedül csak Izenez aggódott, teljesen feleslegesen.
   Mindazonáltal már hárman folytatták tovább a kutatást. Trif folyamatosan ellenőrizte mobilját, hátha egyetlen egy csíknyi térerőt talál, és segítséget tud hívni, hogy kitaláljanak az erdőből. De semmi.. Izenez kiabálva próbálta magához hívni Lunurt, hátha hangtávolságon belül van.
Nagyából egy óra elteltével, mikor már a hold is fényesen ragyogott az éjszakai égbolt tetején egy hang zengte az erdőt. Olyan volt akár egy farkas vonyítás, egyetlen bökkenő az, hogy erre fele nincsenek farkasok, azonban a hármas pont egy farkaskutyát keresett. Izenez a hang irányába kapta a fejét.
-Ez ő lesz?
- Valószínűleg - válaszolt Leo - Elég gyakran vonyít. Ő már csak ilyen.
Újra felhangzott a vonyítás. Izenez gondolkodás nélkül futott át a rengetegen, többiek pár lépéssel lemaradva követték őt, igyekeztek nem szem elől veszíteni, közben újabb vonyítás hangzott fel. Mint ha hívta volna őket és végül egy barlanghoz értek. Izenez megállt. A barlang sötét volt, nem mert bemenni, megvárta a többieket. Akkor újabb vonyítás hallatszott, a barlang mélyéről érkezett, vízhangot verve.
- Ott lesz... - suttogta Iz - Ott lesz bent
De nem mert bemenni, klausztrofióbiája  nem engedte, hisz a barlang bejárata olyan szűknak tűnt. Trifin ezt tudván barátja vállára tette kezét.
- Ne aggódj. Bemegyek és megnézem, jó? Aztán kihozom és megvizsgálhatod.
Iz csak bólintott, mire Trif elindult, Leonez követte. De épp hogy beértek a barlangba, az azt övező sziklás rész elkezdett mozogni.
- Trifin! - Izenez hiába kiáltott, a barlang bejárata egy pillanat alatt beomlott. Rögtön megpróbálta arrébb tolni, gurítani a sziklákat, de azok túl nehezek voltak, egy centit sem mozdultak. Trif és Leo odabent szintén próbálkozott, de hiába.