Hold fény

A kis mágus palánta

 Nem sokkal később Leo épp lelkesen játszotta a komoly idegen vezetőt, Trif pedig komolyan hallgatta, minden apró kis részletre kíváncsi volt.
 Lu minden igyekezete ellenére nem tudta elkerülni, hogy a két lány ne fusson össze, pedig már ép sikerült rávennie Melt, hogy higgadjon le. Mel amint meglátta őket össze vonta szemöldökét, és dühösen nézett az aranyszőke lányra.
- Oh, sziasztok! - Leo hirtelen hagyta abba a magyarázkodást, és nézett az öccsére - Merre mentek?
- Lovagolni - felelte Lu, félpercenként legjobb barátjára nézve, hogy még időben megakadályozzon bármit, amit a lány később megbánna.
- Nagyon jó! Mi is arra tartunk!
- Ne! Mármint... A kiválasztottak festményeit mutattad már neki?
- Igen, a mellett jöttünk el.
- A trón termet?
- Igen.
- A mágusok szobáját?
- Azt még... - nem tudta befejezni. Szemük előtt ragyogva jelent meg egy ősi írás, azonban nem tudták elolvasni, mert rögtön fel is robbant. Mindannyiukat sárgás csillám lepte be tetőtől, talpig. - Kellett neked emlegetni... Niam! Most azonnal gyere elő!
Leo kiáltására az egyik faliszőnyeg mögül előbújt egy kisgyerek. Látszólag nem lehetett több tíz évesnél, sötét barna hajában szőke tincsek húzódtak, zöld és kék szemeit bűnbánóan sütötte le.
- Szabad e neked felügyelet nélkül varázsolnod? - Leo komoly hangon szólt a fiúhoz.
- Csak köszönteni akartam a kisasszonyt... - nem nézett fel, maga elé motyogta a szavakat.
- De neked nem órán kéne lenned? Hol van Rose?
- Nem tudom! - ezúttal a herceg szemébe nézett, és szenvtelen hangon válaszolt. - Ma nincs tanítás!
- Istenem de aranyos! - Trif elvarázsolva guggolt le a fiú elé - Azt tényleg nekem varázsoltad? Akkor te egy ilyen kis mágus palánta vagy? Mi volt oda írva?
- Csak annyi, hogy "köszöntelek nálunk" - felelte kissé zavartan - De még nem megy minden varázslat túl jól... Nem tudok elég finoman bánni az erőmmel...
- Nekem tetszett!
- Tényleg? De hát csupa csillám vagy!
Trif megtörölte arcát, majd a csillámló tenyerére nézett.
- Valóban... - Végig simított a kisfiú fején - De most már te is! - azzal fel állt - Tudod mit? Rajzolj nekem valamit, és arra írd a szöveget. Ha nem robbantod fel, még a falamra is kiteszem.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Csinálhatnád a mágusok szobájában - ajánlotta Leo - Ott szem előtt lennél, míg megtaláljuk Roset.
- A... szobában? - Niam hangja olyan volt mint akinek bűntudata van.
- Igen. Azt Trif még nem látta.
- Megmutatod nekem? - Trif kezét nyújtotta a kisfiúnak, aki bólintva fogta meg - Rendicsek. Nektek pedig - nézett Lura és Melre - jó lovaglást!
A kisfiú olyan izgatottan indult el, hogy Trifnek esélye sem volt hátra nézni. Még szerencse, Meluina tekintete szinte biztosan végzett volna vele, már ha az ilyesmi lehetséges. Niam olyan lelkesen vezette a szobáig, a kiválasztottat, hogy el is ment az ajtó mellett, amit Leo egy halk köhögéssel jelzett. Trif nem igazán értett hogy tudta a fiú kikerülni az ajtót. Teljesen másmilyen volt, mint a többi ami a kastélyban található. Sötét kék alapján, apró, fehér pontok mozogtak, telis teli volt ragyogó ősi írással, amik a pontokkal együtt lebegtek. Egyetlen egy helyben álló minta egy hold volt, pont az ajtó közepén, a valóságossal megegyező fázisában. Kilincs nem volt rajta, Niam nagyot ugrott, hogy elérje a holdat, amint hozzáért, az ajtó kitárult. A látvány nem olyan volt, mint amire Trifin eredetileg számított. Bár a többiek szobaként emlegették, inkább hasonlított egy tanteremre, pontosabban egy elég üres tanteremre. De nem lehetett szokványos teremnek mondani, érezhetően áradt belőle a mágia. A függönyökön lévő foltok, a szekrényen virító égésnyomok, a kissé füstszínnel tarkított falak, és a kopott padló egyértelmű bizonyítékot adott arra, hogy ez a hely többször tapasztalta Niam balul elsült varázslatait, mint bármely másik a kastélyban. Bár maga a terem világos volt, mennyezete mégis oly sötét, mint az éjszakai égbolt. A mennyezet közepéről egy naprendszer lógott le. Bár hasonlított a Trif által ismert naprendszerre, mégis volt rajta valami fura. Nem csak a bolygók keringtek a nap körül, hanem, kisebb bolygók a többi körül. Nem, ezek nem holdak voltak, Trif ezt azzal támasztotta alá, hogy a föld körül öt másik bolygó keringet, ami pedig, az ő tudása szerint lehetetlen. Kicsit jobban megnézve az egyik bolygón mintát is látott. Egy nap és egy hold egybe olvadva, körülöttük négy, különböző színű csillag, egy arany, egy ezüst, egy sötét kék, és egy vörös. Volt egy olyan érzése, hogy most azon a bolygón tartózkodik. Miután újra a teremre szegezte tekintetét, észre vette a terem végén elhelyezett egyetlen iskola padot, ami előtt egy tanári asztal állt. Ott pedig nagyban dolgozott valaki, egy nő. Magenta szín haját felkötötte, melynek vége ezüstbe ment át. Érkezésükre felkapta tekintetét, és Trif ekkor észre vehette, hogy szeme se szokványos, ibolya színű, szürke foltokkal. A nő mosolyra húzta száját, úgy nézett Niamre.
- Kis csavargó! Úgy volt segítesz a díszítésben, miután elengedted a csónakjaidat.
- Köszöntöttem Trifin kisasszonyt - emelte fel a fiú a kezét védekezően - Ahogy jó gyerekekhez illik!
- És ami azt illeti, díszített is - szólalt meg Leo - Minket.
- Szentséges egek! - kuncogott a nő, és közelebb ment hozzájuk, hogy szemügyre vegye csillogó alakjukat - Én ilyet nem tanítottam neki.
- Látod? - Szólalt meg Niam miközben egy szekrényben kutatott - Olyat is tudok amit nem tanítottál! Fejlődök!
- Csak nem mindegy merre. - felelte a nő miközben Trifet tanulmányozta - Szóval te volnál Trifin, a kiválasztott?
- Nos... Öhm.. Igen...
- Örvendek! Én Rose vagyok!
- Tetszik a hajad! - Maga se tudja miért, de Trifnek ez volt az első dolog ami eszébe jutott - Te festetted?
- Oh nem, drágám! - legyintett Rose. - Azért ilyen mert mágus vagyok! - a lányon látszhatott, hogy nem érti a kettőnek mi köze egymáshoz, mert folytatta - Tudod, két fajta mágus létezik. Vannak az ősi mágusok, melyekből összesen hat van, és vagyunk mi. A mágia nem örökölhető, és rendszerint nem a mágusok gyerekei bírnak ilyen erővel. Niamnek és nekem is egyszerű emberek a szüleink. De a mágusok gyerekként nagyon erősek, ezért szükséges, hogy időben tanítsák őket. Szerencsére, már születése után nem sokkal észre lehet venni egy gyereken, hogy varázs ereje van, ugyanis különlegesen néznek ki. Nézd csak meg Niam különböző színű haját, vagy heterokrómiáját.
- Hű! A szüleitek biztos nagyon örülhetnek, hogy ilyen különleges gyerekük van!
Niam ekkor már az asztalánál ült, és nagyban tevékenykedett, de most megállt egy percre a kezében a ceruza, majd megrázta fejét és folytatta munkáját. Rose csak sóhajtott.
- Nem igazán... A mágus, míg gyerek, nem tudja irányítani az erejét. Régebben még nem tudtuk hogyan is tartsuk őket kordában, és sok problémát okoztak. Meg zavarták az időjárást, romboltak és balesetet okoztak, persze mindezt akaratlanul. Az emberek úgy gondolták büntetésként kapnak ilyen gyereket, hogy a mágusok átkok. Aztán fejlődtünk, rájöttünk hogyan lehet tanítani a gyerekeket, és szabályozni őket. Ezért él Niam a kastélyban, és éltem én is ennyi idősen. Kiszámíthatatlan, ezért biztonsági okokból távol tartjuk a néptől, egy ideig. Persze a látogatási lehetőség ott van, a szülei bármikor eljöhetnének, de nem teszik. Az emberek többsége még mindig egy fajta átok ként tekint ránk.
- Akkor még jobb is, hogy nem törődnek vele! -Trifnek Izenez jutott eszébe, és ahogy bántak vele szülei. Senkinek nem kívánja azt az életet, barátját is, akárhányszor csak tudta ki mentette belőle - Van egy nagyon jó barátom. A szülei átok ként tekintettek rá. Más értelembe, mert neki nincs más ereje, csak a nagy szíve, de mégis utálták. De ugyan úgy jártak, ahogy Niam szülei fognak. Mert olyan ember lesz belőle, akire mindenki felnéz, és akkor jönnek rá mit vesztettek.
Niam felállt asztalától, megtörölte arcát, hogy véletlen se látszódjon könnyes szem, majd oda lépett a kiválasztotthoz, és felé nyújtotta a rajzot.
A lapon ő maga és Trifin állt, középen a ragyogó ősi írás, ami valóban ragyogott, mivel Niam megbűvölte a lapot.
- Nagyon szép lett! Ügyes vagy!
- Kiteszed a faladra? Ahogy ígérted?
- Hát persze.
- Nekünk azt hiszem mennünk kell - szólalt meg Leo - Meg kell mutatnom Trifnek a fürdőt, és le kell mossuk a csillámot magunkról.
- Ez igaz..- Trif a fiúra nézett - Légy jó! Szia Rose!
Azzal kimentek, és amin becsukódott az ajtó, Niam megszólalt.
- Te Rose...
- Igen?
- Azt hiszem szerelmes vagyok...