Ilyen nincs! xBEFEJEZETTx

22.❣︎

-Ha ezt szeretnéd, legyen.-mondta Brúnó.

~Másnap
Reggel korán kelt az egész csapat, én nagyon izgatott voltam már a ház miatt,  (10re megyünk oda) hajat mostam, mert már rám fért, s felöltöztem, sminkeltem. Én teljesen kész voltam.. a fiúk még csak most öltözködtek.

-Elfoguuunk kéésnii.-szóltam a konyhából.
-Nyugi Kicsi, 2 perc...

Kívételesen igaza is lett, 5 percen bellül már lent is voltunk a kocsiba, és már indultunk is.

A házhoz érve szinte újra szerelembe estem, valami fantasztikus. 4.emeleten van a mi lakásunk, tágas, és nagyon világos. Amikor beléptem már akkor forogtak a kerekek az agyamban, hogy hogy rendezzem be.

A ház nézés után bruncholni mentünk egy közeli étteremben, felfedezzük a helyet. Nagyon közel van minden, hisz a belváros, emiatt kicsit zajos is, de ez Buda.. megszokhattuk már.

Amikor haza értünk, Brúnóék átmentek Miloékhoz stúdiózni, én otthon maradtam, elkezdtem tervezni a házat, s dobozokat rendelni, hisz elég sok kell hogy mindenünket átvigyük.
Menet közben jött egy állás ajánlat is, a kedvenc dolgomat kell ott is csinálni. BERENDEZNIII.
Mivel kicsit elfoglal majd a mi házunk, így a meghallgatást félre raktam. A szuper otthonunk a fő projekt.
Este értek haza a srácok, addigra főztem vacsit, s vacsora után levezetésként megmutattam nekik egy-két részletet amit eddig csináltam.. Najó.. annyira bele merültem hogy szinte az egész megálmodtam.. Már csak megkéne valósítani..

~2nap múlva
Megérkezett a halom üres doboz amit nem rég rendeltem, pontosabban 2 napja. Lacinak és Brúnónak is adtam, hogy kezdjenek el válogatni, ami pedig nem kell, rakják a vendég szobába... Naigen.. Az lesz most a szemetes szoba, hisz az teljesen üres, csak egy ágy, és pár doboz van benne.
Én is elkezdtem válogatni a cuccaimat, amit ide hordtam, főleg ruhák vannak itt, szóval inkább azokat, majd haza megyek, s a szobámba is kiválogatok pár cuccot amit átviszek.

-Nagyon bele vagy bolondulva, nem megyünk el sétálni?-ölelte át a derekam, s a nyakamra hajtotta a fejét..
-De, menjünk.-egyeztem bele az ötletbe.

Felhúztam a pulcsiját, meg a cipőm és már indultunk is.
Romantikusan kézen fogva mentünk az utcán, egészen a Bazilikáig. Leültünk ott egy padra, s néztünk a naplementét, ahogy lemegy a Bazilika mögött.

-Aisah.-szólított meg.
A tekintetemet rá irányítottam s elmosolyodtam.
-Igen?
-Mikor lesz babánk?-nézett rám..
-Kicsim... valamit még nem mondtam el.. Tőlem nem lehet gyereked, csak egy nagyon-nagyon drága és megterhelő kezelés után.. Családi betegség.. Anyukám testvérének sem lehetett, neki állt a kezelésnek.. S elhunyt..
-Én azt nem akarom, akkor inkább baba nélkül maradunk..-simította végig a hasamon a kezét, majd megcsókolt.
-Én értünk bevállalom a műtétet..-törtem meg a kis csendet.

Ehez semmit nem szólt, csak magához húzott s megölelt.
Kicsit még néztük a naplementét, haza mentünk lefürödtünk, s ágyba bújtunk.
Elkezdte csókolgatni a nyakam, majd egyre lejjebb ment..

-Kívánlak..-súgta a fülembe.

Nekem nem kellett többször mondani, levettem a pólóját, s végig csókoltam a mellkasát.

Megtörtént.

Másnap iszonyatosan rosszul voltam, belázasodtam és hánytam.