Ilyen nincs! xBEFEJEZETTx

16.❣︎

-Köszönöm.-léptem be az ajtón, s leültem a kanapéra.
-Ha nem baj, mi folytatjuk bent a filmet.-szólalt meg mögöttem Milo.
-Nem, dehogy baj. Nem szeretnélek zavarni titeket..-fordultam meg.
-Kicsiim, csak nem hagyhatjuk itt..-nézett Milora a csaj.
-Hát jó.-leültek mellém, és beszélgettünk.
-Egyébként Mira vagyok.-mutatkozott be a mostmár a nem ismeretlen lány.
-Aisah.-nyújtottam a kezem egy kéz fogásra.
-Amúgy, Aisah.-egy kis csend után szólalt meg Milán.
-Hmm?-fordultam felé érdeklődően.
-Mi a baj? Látom hogy sírtál..
-Brúnó..megcsalt..
Milán Mira felé fordult, Mira csak biccentett egyet, majd Milán szorosan megölelt.
-Sajnálom.. De nem értem Brúnót, nem ilyennek ismerem.-engedett el.
-Én sem ilyennek ismertem..-válaszoltam Milonak.
Kicsit még beszélgettünk, egyszer csak betoppant Peti..

-Sziasztok fiatalok!-köszönt az előszobából.
-Ooo szia Aisah.-mosolygott miután meglátott.
-Szia..
-Naa mi a baj hercegnő?-jött közelebb mert látta hogy kisírtak a szemeim.
-Brúnó megcsalt.. és szeretném megkérdezni hogy te ezt hogy vészelted át?-céloztam arra hogy vele is történt már ez.
-Először is.. mi történt pontosan?-ült le mellém és a tekintetét összevonta az enyémmel.
Elmeséltem neki mindent szóról szóra, reggeltől kezdtem.
-Hm.. fogalmam sincs miért csinálta ezt, de aludj itt. Az lesz a legjobb.-simogatta meg a combom.
-Biztos? Miloékat nem zavarja?
-Az én vendégem vagy..-mosolygott rám.
Közelebb hajolt hozzám, megfogta az arcom,s megakart csókolni, de valaki berontott.

-P...-kezdte el a mondatot,de elállt a szava.
A földre esett, s a kezeibe temette az arcát.
-És én még szerettelek..-nézett rám Brúnó.
-Én is szeretlek.. de megcsaltál..-folyt ki a könnyem.
-Menj el Brúnó..elég fájdalmat okoztál neki..-állt fel Peti.
-Nélküle nem megyek sehova..-közeledett hozzám.
-Brúnó, menj el kérlek.-néztem a szemébe.
-De..Aisah..-nyúlt felém.
-Kérlek..-töröltem le a könnyeimet.
-Én is kérlek, legalább ne Petivel aludj..-indult el az ajtó felé.

Kiment, s a tenyerembe temettem az arcom, a lábaim felhúztam.
Kicsit lenyugodtam, felvettem a cipőm, és elindultam a Pesti éjszakába.
Útközben Lacival találkoztam össze. Úgy csináltam, mintha nem is ismerném. Hiába.. ő felismert, s a csuklómnál fogva megállított.

-Hé..Aisah. Hova készülsz?-próbált a szemembe nézni.
-El..
-Jó, de még is hova?
-Oda fel.-mutattam a csillagos égre.
-Én leszek a leghalványabb csillag. Tudod miért? Mert senkinek nem hiányoznék. Mindenkit akadályozok, és megbántok. Minden rosszul sűl el az életemben. Utoljára meglátogatom anyám, és hajnalra egy csillag leszek.-mondtam teljesen komolyan Laci szemébe nézve.
-Nem teheted. Mindenkit megölne a hiányod.
-Senki nem hiányolna. Egy büdös bunkó vagyok.-szóltak belőlem a gondolatok.
-Megyek, hogy elköszönjek anyámtól.-indultam el, zsebre tett kézzel.

*Laci szemszöge*
Ami után Aisah lelépett, Brúnóval egész délután őt kerestük, ő rá is bukkant, Petinél. Haza jött, s inni akart, de megakadályoztam. Bármilyen hülyeséget csinált volna magával..
Aztán éjszaka össze futottam Aisahval. Hülyeségeket beszélt, pedig teljesen józannak tűnt, inkább a fájdalom beszélt belőle. Nem akartam hogy hülyeséget csináljon magával, mert valami eget meg csillagokat regélt nekem. TE JÓ ÉG! MIRE KÉSZÜL!
Azonnal tárcsázni kezdtem Brúnót, valamit tenni kell ellene.
Autóba is pattant, s értem jött. Aisah anyukájához vettük az irányt...

Bocsánat hogy mostanában nem sok rész van, igyekszem visszatérni. Ami fontos, hogy nincs vége a sorozatnak, és nem szünetel, csak szimplán kevesebb rész van.♡

~Mi lesz Aisahval?
~Megbocsájt vajon Brúnónak?
~Esetleg örökre vége?
Tippeket kommentben♡