Ilyen nincs! xBEFEJEZETTx

5.❣︎

Az út elég rövid volt.. vagy csak nagyon jól elbeszélgettünk..

-Képzeld el.. anyukám megvárt tegnap éjszaka.. és azt mondta hogy miért nem mondtam neki hogy van barátom.. aztán mondtam neki hogy mert nincs.. nem hitte el..-nevettem kínomban.
-Komolyaan?-nevetett ő is.
-Lehet keresni fog.. felhívom..

~Telefon beszélgetés.
-Szia anya! Később megyek haza.
-Miért?
-Brúnóval kocsikázunk..
-Oké.. de ne későn gyere.. amúgy.. még mindig nem akarod elmondani hogy együtt vagytok?
*Brúnó válaszol neki*
-Nem hazudik a lánya, valóban nem vagyunk együtt..
*A telefon másik feléről egy halk szó érkezett egy ismerős hanggal*
-Még.-szólt bele Dominika.
-Haha, nem is leszünk.-nevettem.
-Na jólvan anya, majd érkezem.
-Oké, sziasztok!-tette le a telefont.

-Látod.. mondom nem hiszi el..-nevettem.
-Hát tényleg..-nevetett ő is egy kisebbet..

Tényleg igazságok cikáztak a fejemben tegnap éjszaka.. valóban rég voltam ilyen.. mint most vagyok..
A gondolataimat Brúnó zavarta meg...

-Megjöttünk. Ne csodálkozz.. rossz humorral rendelkeznek.
Én válasz képpen csak fel nevettem.

Kiszálltunk a kocsiból és liftbe szálltunk.. Brúnó a liftben a 10.emeletet nyomta meg és már csukódott is az ajtó..
Pár másodperc néma csend után fel is értünk..
Brúnó kinyitotta előttem az ajtót majd félre állt.

-Hölgyek előre!-mutatott befelé.
-Köszönöm uram.-kuncogtam magamban.

Beértünk a lakásba és egy halom fiú fogadott. Brúnó eggyesével bemutatott nekik majd leültünk beszélgetni.

-Brunikáám.-szólalt meg az a fiú aki a legvisszahúzodóbbnak tűnt, Laci.
-Mondjad..-sóhajtott Brúnó.
-Hol találkoztál a gyönyörű barátnőddel?-mosolygott rá pimaszan.
-Ohm..-szólaltam meg Brúnó előtt..
-Nem vagyunk együtt.-mondtuk szinkronba.
-És szerinted ezt el is hisszük? Annyira jól álltok egymásnak..-vette komolyabbra a szót..
-Elkéne hinni..-mondtam Laci szemébe nézve ilyen "megöllek" szemmel.
-Uhaa kislány! Jól bekeményítettél.-szólalt meg belőle a pia.
-Brúnó, én most haza megyek..-fordultam Brúnó felé és fel álltam.
-Kérlek.. Aisah ne..-fogott a csuklóm után.
-Mondtam hogy fura a humorjuk.. főleg Lacinak.. meg látod.. ittak is bőven..
-Jó, maradok, de csak a te kedvedért.. de ha még egyszer kislánynak hív, leütöm.
-Jó.. nyugii..

Eléggé elbeszélgettük az időt, a fiúk megnormálisodtak, és visszavettek a piából. 10óra körül lehet az idő.. 3an vagyunk a lakásban, Brúnó, Laci és én..
Álmos vagyok, ugyan is valaki khm Brúnó későn vitt haza..

(A kanapén ülünk én Brúnó melett)
Annyira elálmosodtam, hogy eldöltem, egyenesen Brúnó ölébe, éreztem ahogy játszik a hajammal és simogatja az oldalam...

*Brúnó szemszöge*
-Tesó.. olyan csodálatos.. Olyan gyönyörű.. és küzdeni kell érte.. nem egy könnyű eset.. de azt hiszem.. szerelmes vagyok belé..-mondtam halkan Lacinak, hogy Aisah ne keljen fel..
-Elhiszem.. valóban gyönyörű lány.. én azt mondom neked.. küzdj érte..-veregette meg a vállam.
-Úristen! Ennyi az idő? Aisahnak már rég otthon kéne lennie..-kaptam fel a fejem az időre..
-Most írjak az anyukájának vagy keltsem fel és vigyem haza? Holnap iskola van neki és nem is tanult..-aggódtam.
-Hát.. nem tudom mi lenne most a jobb..-vakarta meg a tarkóját Laci..
-Felkeltem és késéssel haza viszem.. az anyukája így is azt hiszi hogy együtt vagyunk.. mi lenne ha nálam aludna.. kinyírna..

*Aisah szemszöge*

Az oldalamat simogatta egy lágy kéz.. keltegetés képpen..
-Aisah.. ébredj.. haza kell vinnelek.. anyud kinyír..-kezdte el halkan mondani Brúnó..