Az egyetlen igaz énem

A mély haragja

Az egykoron vívott Archon háborúnak egyetlen nagyobb célja volt. Eldöntötte, hogy kik lesznek azok az Istenek, akik uralkodhatnak a hét nemzet egyikén. Győzelmük után felemelkedtek és Archonokká váltak. Teyvat könyvei és feljegyzései dicsőítette őket...

De a vesztesekről sokkal kevesebb szó esett. A vesztesekről, akik túlélték a háborút és továbbra is vereség tudatával éltek tovább. Ezek között az Istenek között volt Osial is, az Örvény Nagyúrja, kit maga Zhongli, későbbi Archon nevén Morax győzött le és pecsételt a tenger mélyére.

Miután a Démon Király kiszabadította fogságából, ő és hűséges felesége, Beisht bosszút esküdtek Morax ellen.

Amióta csak a fiú apja képtelen volt kezelni fia hirtelen jött személyiségváltozását, azt a tényt, hogy most már ő maga is jelen van az elméjében, a Démon Király ott volt a Fatuival. A fiú apja nem tudott másképp tenni, amikor sokadjára is azzal kellett szembesülnie, hogy a fia újabb verekedést provokált ki, végül a snezhnayai szervezethez vitte, abban reménykedve, hogy majd ők megnevelik. A fiúnak nem tetszett ez a kötelezettség; a Démon Királynak annál inkább.

Ez egy hatalmas lehetőség volt. A Fatui céljai hasonlóak voltak, mint a sajátjai. Legyőzni az Archonokat és megszrezni a gnosisukat. Soha, senkinek sem tűnt fel, hogy nem teljesen értük cselekszik, ha valaha is megkaparinthatott volna egy gnosist is a fiú segítségével, az nem került volna a Tsaritsa kezébe. Saját önös akarata szerint nála maradt volna.

És ugyan mit tett volna, ha kiderült volna az árulása? Azt, amit máskor is tett volna. Káoszt szított volna közöttük. Gyűlölte őket és ebben legalább mind a ketten egyetértettek a fiúval. A kegyetlenségük ugyan imponált a Démon Királynak, de a módszereik felettébb unalmasak voltak. Nem egyszer fejezte ki nemtetszését azzal, hogy vitákat, konfliktusokat, harcokat provokált ki a saját bajtársai között. Furcsának tartották e miatt, de ő nem igazán törődött ezzel.

Hosszú idő telt el végül, mire felküzdötte magát a Hírvivők közé; az egyikük közülük, Pulcinella keményen megbüntette a fiút. A legalacsonyabb rangú katonaként sorolta be a férfi, amiért az első igazi kihívása Teyvaton vérontásban torkollott. A Démon Király nem ölt meg végül senkit, de felbőszítette annyira a Hírvivőt, hogy az végül ilyen parancsot adjon neki.

De ezek a napok végül elmúltak. A Tsaritsa meglátott benne valamit, erőt, kitartást, fejlődni akarást, így újabb eszközt és lehetőséget nyújtott a Démon Király titkon vágyott céljaihoz. De a fiú tisztelte a nőt, tisztelte azért, hogy ezt megadta neki, nem hagyta, hogy örökké a mélyben, egy egyszerű katonaként éljen. A Démon Király sohasem értette mindezt a fiúban, azt, hogy hogyan volt képes ennyiféle érzelemre.

Ám ez a nő, végül egy küldetésre küldte őt, egy küldetésre, aminek az volt a célja, hogy megszerezze a Geo Archon gnosisát. Az első alkalom volt arra, hogy megkaphasson egyet közülük.

De bármennyire is ügyeskedett és óvatoskodott a puhatolózó terveivel úgy, ahogy azt a Fatui megkívánta, végül nem járt sikerrel.

Liyue volt a város, ahol mindez megtörtént; Morax otthona.

A Démon Király és a fiú is egészen elhitték, hogy a Geo Archon meghalt és az egész város a temetésére készül. De ha valóban az életét vesztette az Isten, hol lehetett a gnosis, amire szüksége volt? A testében maradt? Valaki elvitte? A Démon Király folyamatosan ostorozta a fiút, ösztönözte arra, hogy mindenképpen derítse ki, hogy hol lehet a holléte. Többször pénzzel segítette a temetés előkészületeit, nyomukban volt, minden apró információt tudni akart.