❝ Néha nem is egy hősre van szükségünk. - folytatta mellettem sétálva a lány. - Hanem csak valakire, aki felvidít minket még a legsötétebb napjainkon is. ❞
· ✧ ⋆ · ✧
Witcher világában...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Alicia Agneson as Nesia, Cirilla ikertestvére ━━━━━━━━━━━━━━━━━
Fejet hajtok előtte, miközben fél térdre ereszkedve a szemeim a földet pásztázzák. Sosem mondtam ellent neki, úgy ahogy senki más sem. Ő volt a Fehér Láng. A király. A megváltó...
─ Lányom. – teszi fejemre kezét Emhyr, mialatt lenéz rám én pedig felpillantok. A hangja bár nyugodt, de szemeiben csalódottságot érzek. Nem lep meg, én folyton csalódást okozok neki.
─ Sajnálom, apám... – szólalok meg csendesen. Nem sikerült teljesítenem a feladatomat, s felkészülök arra, hogy ezért bűntetés jár.
─ Tudod, a nővéred olyan erőt kapott, melyet te sosem fogsz megízlelni... - kezd bele, mire csak lehajtom a fejemet és összeszorítom a szemeimet. Nem nézek rá, nem teszek semmit. A testem remeg, félek. Így nőttem fel, szinte már fel sem tűnik. – Te mégis folyton kudarcot vallasz. – ahogy fúj egyet, megérzem a tarkómon meleg leheletét. Engedélyt ad, hogy távozzak. Elsírom magam, miután a szobámba érek. Bármennyire is fáj, erősnek kell lennem.
Apám magával vitt annak idején, mikor még kicsi voltam, ezáltal elszakítva a nővéremtől, hiszen őt nem vihette magával. Ám, rám nem vonatkozott a meglepetés törvénye. Csak az elsőszülött leányt súlytotta a sors, hiszen mikor kiderült, hogy a vaják mit is kap a törvény gyanánt, akkor még nem sejtették, hogy Pavetta szíve alatt nem egy, hanem két gyermek is pihen.
Így teltek hát az éveim. Fájdalmasan és magányosan. Apám nem törődött velem, sosem voltam számára elég jó. Egy gyilkost csinált belőlem, egy szörnyeteget. Szívtelenné váltam, s a harag maradt meg nekem, mint régi jó barát.
Évek múltán, ahogy a Végzet is elhozta számomra a pillanatot, végül szembenézhettem a legnagyobb ellenségemmel. Azzal az emberrel, aki ugyanúgy nézett ki, mint én. Akinek a sorsa bár különbözött az enyémtől, de mindketten tudtuk: Az utunk vége ugyanaz lesz.
─ Nesia, kérlek ne tedd ezt! – szólal meg kétségbeesetten, zöld szemeivel kérlelőn nézve engem. Az én tekintetemben viszont mérhetetlen bosszúvágy gyúl. A vaják, aki mellette áll, hátra pillant, ő is észrevesz. Borostány macskaszemeivel már ő is engem kémlel. Előhúzza egyik kardját, hogy megvédhesse a testvéremet. – Apánk mindvégig ezt akarta! – folytatja nővérem. Érzem a fájdalmat. Azt a fájdalmat, amit te adtál nekem, Cirilla.
─ Hát akkor... - forgatom meg kezemben a kardomat. – Azt hiszem, akkor megkapja, amit akart. – indulok meg felé.
Apánk mindig megkapja, amit akar, hiszen a Fehér Láng elpusztíthatatlan. Ellenben persze... velem.
