Greenlight ||Befejezett||

2.rész

Sajnos tudom mire értette. Nem is hibáztatom érte. Most szakított a pasijával. Most egy barátra van szüksége, ha már a barátnőjének fontosabb az a szemét láda mint a barátnője.....hát szép egy barát mondhatom.

'Te vagy a legjobb barátom aki valaha volt.'

*Abby szemszöge*

Luke tegnap bevallotta nekem hogy szeret. Az igaz megvallva én is érzek iránta valami, de most szükségem van egy kis időre a történtek miatt.

-Bejöhetek? -dugta be fejét Ashton.

-Már bent vagy. -fel álltam és elindultam az ajtó felé.

-Csak hallgass meg. -fogta meg erősen vállam.

-Mond csak Ashton mióta lettél papucs? Mióta lettem ciki a barátaid előtt? Vagy csak a drága Sandy miatt volt ez? -erősen figyeltem reakcióját.

-Abs ne haragudj. -sütötte le szemét. -Teljesen hülye voltam. Elvakított a szerelem. Sajnálom.

Próbáltam féken tartani magam nehogy elkapjon a röhögőgörcs, de nem bírtam tovább. Kitört belőlem a röhögés. Szerelem. Ja. Hát bátyó akkor neked nincs semmi fogalmad hogy mi az a szerelem. Vagy is de. Van. Csak ez esetbe ezt nem viszonozták.

-Ne nevess már. Igazad volt mindenbe. Csak kihasznált. Akkora egy barom vagyok. -leült ágyam szélére. Arcát tenyereibe temette.

Megsajnáltam. De én megmondtam neki. Megmondtam neki hogy csak kihasználja, de hallgatott rám? Természetesen nem. Elvakította a szerelem. Megnyugtatásul átöleltem.

-Nagyon haragszol?

-De hogy is. Te nagy barom. Tetszett az ajándékom? -motyogtam nyakába. Féltem a választól ezért szorosabban öleltem magamhoz.

-Nagyon! Köszönöm hugi. Te vagy a legjobb. Szeretlek. -puszilt bele hajamba.

-Én is téged. -húzodtam el tőle.

-Örülök hogy megtudtuk beszélni. És hogy nem haragszol. -ezzel kis is viharzott a szobámból.

Waoh. Ashton azt mondta szeret. Bele kéne írni a naptárba. Nem gyakran hallom ezt tőle. Egy kicsit könnybe is lábadt szemem miatta. De nem tudom mit fog mondani amikor meglátja a csuklómon a sebeket. Simán megláthatja. A kötés lekerült róla, már csak egy halom karkötő takarta el a nem is olyan régen szerzett friss hegeket, sebeket. Elég kellemetlen helyzet.

Ashton tudja hogy régen is csináltam. Ahogyan ő is, amikor a szüleink elválltak. Nem bírta feldolgozni. De neki legalább van annyi esze nem úgy mint a drága látos húgának, Abby Irwinnek. Ő abba tudta hagyni, és nem tett magában nagyobb kárt, mint én. Én miért nem tudok leszokni erről ilyen könnyen? Ashton miért tudott? Neki már nem látszik. Hogy csinálja?

Akárhányszor ránézek a csuklómra látom a hegeket. Rossz érzés tölt el. Nem vagyok valami büszke rá.

'Nem nem akarok vissza menni. Örülök hogy túl éltem. Többet nem.'

Eldöntöttem elmegyek kicsit sétálni. Kiszellőztetem a fejem. Mielőtt elindultam volna Ashton elkapta a csuklóm. A fájdalomtól felszisszentem. Persze hogy a fájó kezemet kapja el. Komolyan mondom valami érzéke van az ilyenekhez. Egy hirtelen mozdulattal elrántottam kezem. A földre szegeztem tekintetem, miközben csuklómat dörzsölgettem. Ashton újra elkapta kezem, de most gyengéden. Maga felé fordította csuklóm.

-Abby mond hogy nem. Megint miért? Ugye nem miattam? -hangjában érezhető az aggodalom.

-Nem csak miattad...-nyögtem ki nagy nehezen. Zsebembe turkáltam a telefonomat keresve.

-Ez miatt. -mutattam meg az üzenetet. -Is. -tettem hozzá fejben. Ashton ahogy elolvasta az üzenetet ledobta a készüléket a kanapéra. Düh fut végig arcán.

-Komolyan ez miatt kellett megint kárt tenned magadba? Ezt már nem is egyszer megbeszéltük. Elegem van. Gondolsz te egyáltalán másra is magadon kívül? Soha semmiből nem tanulsz. -Ashton megállás nélkül mondta, mondta és mondta. Jó tudom nagy hiba meg minden, de azért ilyeneket nem kéne a fejemhez vágnia. És ez csak egy kis töredéke annak amit papolt nekem. A sírás kerülget.

-Elég! -förmedtem rá. -Ahelyett hogy mellettem lennél nekem esel?! Tudom hogy rossz amit csináltam, de szerintem én sem estem így neked amikor te csináltad anyuék miatt. Egyik pillanatban még szeretsz most meg egy hülye picsa vagyok. Gratulálok. Nem is értem hogy mondhatlak a testvéremnek. Utállak Ashton Irwin!!!! -felkaptam telefonomat a kanapéról, s nagy léptekkel hagytam el a házat.

Ez a nap már nem is lehetne rosszabb.