Greenlight ||Befejezett||

2.rész

*Luke szemszöge*

-Istenem halálra ijesztettél.

-Sajnálom. -nézett le csuklójára.

-Ígérd meg hogy nem csinálod többet. -bólintott. -Miért?

-Amiért Ashton olyan bunkó volt velem....plusz -itt elcsuklott a hangja, majd zokogni kezdett.

-Sssshh. Ash egy barom. Soha többet ne ijessz rám így. Tudod hogy nekem nagyon is fontos vagy kicsi lány. El sem tudod hinni mennyire. -hajoltam bele hajába, beszívtam annak mámorító illatát.

-Te vagy a legjobb barátom aki valaha volt. -bújt közelebb hozzám.

Persze, barát....

-Ezt nézd. -nyomta kezembe a telefonját.

Az a szemét dög. Megcsalta Abbyt, még hozzá a legjobb barátnőjével. Kicsinálom ezt a köcsögöt.

Az egyik felem örül annak hogy szakítottak, de a másik sajnálja.

-Legalább megnézte az ajándékot?

-Ki? Ashton? Igazság szerint nem tudom. Ahogy elrohantál jöttem utánad.

-Miért? Miért törődsz még mindig velem Luke? -ült fel.

Gyerünk Lucas mond meg Abbynek hogy még mindig nem bírtad elfelejteni. Most vagy soha.

-Azért Abby, mert fontos vagy nekem.

-Nekem is fontos vagy.

A szívem egyre hevesebben verte az ütemet amikor ezeket a szavak hagyták el tökéletes ajkai.

Nagyot sóhajtottam majd folytattam vallomásom. -Érzed ezt? -tettem kezét mellkasomra. -Ezt váltod ki belőlem, még ennyi idő után is, amikor velem vagy.

Egy apró mosoly ült meg arcán, ami engem is jobb kedvre derített. Közelebb hajoltam hozzá, majd ajkamat hozzá tapasztottam övéhez. Erre vártam legalább 2 éve!

Újra érezni Őt.

-Szeretlek. -motyogtam ajkaira.

Ez hallatán bele mosolygott csókunkba.

Bárcsak ne kellene abba hagynunk. A levegő hiány miatt muszáj.

-Öööh...-túrtam bele hajamba. Basszus Hemmings egy érzéketlen barom vagy! -Én....csak.....tudod....öööhm.....izé....hát. -hadartam össze vissza.

-Luke ne magyarázkodj annyit. Csókolj meg.

Azt mondta csókoljam meg, még hozzá mosolyogva. Van remény?!

Habozás nélkül megcsókoltam. Tele volt érzelemmel. Miután a kis csókcsatánknak vége szakadt Abby mellkasomra dőlt. Elaludt. Nem sokkal később én is követtem példáját.

-Jaj de édesek. Ezt muszáj lefotóznom.

-Ember húzz már ki. -morogtam rá.

-De olyan aranyosak vagytok. -mondta gügyögve Mikey. Calum csak húzkodta a szemöldökét.

Nagy nehezen, de sikerült kitessékelnem őket a szobából. Pár percig néztem a szuszogó Abbyt, végül úgy döntöttem felébresztem. Ugyan is már délután 2 óra volt. Hűha, tudunk ám aludni.

-Abs ébredj, itt vannak a majmok.

Abby csak morgott egyet, majd szépen lassan kinyitotta szemét.

-Luke.

-Igen?

-Kell egy kis idő. Sajnálom.-fel állt és bement a fürdőszobába.