Irány a Roxfort - Harry Potter fanfiction (SZÜNETEL)

2.Fejezet - A kaland kezdete

- Boszorkány vagy Katy. - mondta nekem Hagrid.

- Hogy mi vagyok? - kérdeztem döbbenten

- Hát boszorkány. Ha kikupálnak nem is akármilyen. Akinek ilyen szülei voltak, mint neked, az nagy dolgokat fog véghez vinni. - válaszolta a vadőr

- Ez valami félreértés. Én nem vagyok boszorkány. Azt se tudom, hogy kerültem én ide. - mondtam csodálkozva. - Nézd Hagrid, én csak egy író vagyok, nem pedig boszorkány, szerintem te összekeversz valakivel. Én nem ebbe a világba tartozok. 

Körülnéztem a helyiségben és ekkor vettem észre a Dursley családot. Lassan kezdtem sejteni, hogy hova kerültem, de meglepődtem, amikor Harry-t nem láttam sehol.

- Hol van Harry? - kérdeztem. - Ebben a fejezetben nem én, hanem Harry tudja meg, hogy varázsló.

- Harry? Ki az a Harry? - kérdezte az óriás.

- Hát Harry Potter, a fiú aki túlélte.  - magyaráztam, és csodálkozva néztem rá.

- Én nem ismerek semmilyen Harry Pottert, csak téged Katherine Pottert. - válaszolta Hagrid. - Vagy van egy testvéred, akit Harry-nek hívnak?

- Nem, nincs. De Hagrid a nevem nem Katherine Potter, hanem Parker. - mondtam, majd egy kicsit elgondolkoztam az előbb hallottokon. Harry nem létezik?! De ez hogy lehetséges? - Egy pillanat akkor ti nem is ismeritek Harry-t? 

- Sajnálom, de nem. Na de nem is ez a fontos, ideje hogy elolvasd végre a leveledet.  - mondta a háztájörző, és átnyújtott nekem egy levelet.

Elvettem Hagridtól a felém nyújtott sárgás borítékot, rajta a smaragdzöld címzéssel: K. Potter kisasszony részére, Tenger, Viskó a sziklán, padló. Ezután kivettem belőle a levelet és olvasni kezdtem.

Tisztelt Potter kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:

Minerva McGalagony

igazgatóhelyettes

- Hagrid, a levél azt írja, hogy küldjek baglyot. Ez mit jelent? - kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy ez pontosan mit jelent. 

- De jó, hogy megkérdezted ezt. Majdnem el is felejtettem. - mondta Hagrid, majd az egyik zsebéből elővett egy baglyot, egy lúdtollat és egy pergament. Ezután egy pár soros szöveget írt a tekercsre, amit én is el tudtam olvasni.

Kedves Dumbledore professzor úr!

Átadtam Katy-nek a levelet. Holnap elviszem bevásárolni az Abszol útra. Az eső szakad. Remélem, hogy ön jól van. 

Hagrid

- Na ezzel is megvagyunk. - mondta Hagrid, majd a levelet a madár lábára kötötte és kidobta a viharba. - Hol is tartottunk? 

- Katy nem megy sehova! - mondta mérgesen Vernon bácsi, aki belépett a tűz fénykörébe, és kivehető volt az arcán, hogy mennyire ideges. 

- Azt majd meglátjuk. - mondtam karba tett kézzel.

- Még van képed...van képed visszaszólni nekem? Azok után, hogy felneveltünk téged? - kérdezte a férfi lilára vált arccal.

- Tudom, hogy legszívesebben bedugtatok volna egy árvaházba, de mikor megláttatok nem volt szívetek kidobni engem. - mondtam neki szemtelenül, és mivel láttam, hogy elértem azt a hatást, amit szerettem volna folytattam. - Meg aztán örültetek, hogy lesz aki dolgozzon helyettetek. - itt az ideje, hogy valaki jól beolvasson neki gondoltam magamban.

- Hogy merészelsz ilyeneket mondani nekünk? - sipítozta Petunia

- Azt mondom, amit akarok. - nevettem. - Na és csak hogy tudd, el fogok menni az iskolába. Ha tetszik nektek, ha nem.

- Megtiltom! Megtiltom, hogy elmenj! - kiabálta Vernon bácsi.

- Te akarod megtiltani neki? Ha ő az iskolába fog járni, akkor az úgy is lesz. Katy a mi világunkban híres és a legjobb varázsiskolába fog járni, ahogy azt megérdemli. - mondta mosolyogva az óriás. - Na és a pártfogoltja a minden idők legdicsőbb igazgatója Albus Dumbledore lesz.

- Nem fogok azért fizetni, hogy egy vén bolond bűvészmutatványokat tanítson Katy-nek - mondta dühösen Dursley úr.

- Soha! Ismétlem, soha többet ne merd sértegetni Albus Dumbledore-t vagy különben azt nagyon megbánod. - mondta Hagrid dühösen

- Hagrid nyugodj meg, nem érdemes miattuk felidegesítened magad. - nyugtattam meg Hagridot.

A férfi meglepetten nézett rám, majd Dudley felé fordult aki éppen Harry, vagyis az én tortámat falta. Hagrid az esernyőjével malacfarkat varázsolt rá.

- Mit csinált az én dudlimmal? - kérdezte dühösen Petunia néni, majd fiához szaladt.

- Én csak malaccá akartam változtatni, amiért befalta Katy tortáját, de úgy tűnik már csak a farok hiányzott ahhoz, hogy teljesen az legyen. - nevetett az óriás. 

- Hogy merészelte ezt tenni a fiammal? - kérdezte dühösen Vernon. - Ezt meg fogja keserülni!

- Fogd be azt a csúf szilvafejedet Vernon! A te drágalátos fiad megette Katy szülinapi tortáját, amit én sütöttem neki. Megérdemelte. - felelte Hagrid

Vernon, Petunia és Dudley szúrós tekintettel nézett ránk, majd felkullogtak az emeletre.

-  Kérlek a Roxfortban ezt ne említsd, nekem nem lenne szabad varázsolnom. Ameddig eljött érted csinálhattam ezt azt, de mivel már megkaptad a leveledet így már nem varázsolhatok. 

- Oké. Hagrid, akkor majd elmegyünk az Abszol útra? - kérdeztem.

- Honnan tudod, hogy így hívják? - kérdezte döbbenten a férfi.

- Az előbb említetted, hogy...hogy ott tudjuk beszerezni az iskolához a dolgaimat. - hazudtam, de rájöttem, hogy túl sokat jár a szám.

- Erre már nem is emlékszem. Úgy látszik öregszem. - nevetett az óriás. - Holnap indulunk Londonba, mert ilyen esőben nem szeretnék újra útnak indulni.

- Rendben, ahogy gondolod Hagrid. - mondtam neki

- Szerintem ideje aludnunk egyet, holnap hosszú nap vár ránk. - ásított az óriás. - Tessék itt van a kabátom, ebben nem fogsz fázni.

Hagrid rámterítette a vakondbőr kabátját, majd a földre feküdt. Nemsokkal később már csak a horkolását lehetett hallani. 

-,,Teljesült az álmom, Roxfortos diák leszek, de jobb ha úgy teszek, mintha nem tudnám a történetszálakat, mert a végén még rá fognak jönni, hogy én nem ide tartozok. De azt hiszem a leendő barátaimnak, majd el kell mondanom az igazat és Dumbledore-nak. Most jut eszembe, hogyha Harry nem létezik, akkor én vagyok a túlélő? Én vagyok az a híres ember, aki túlélte, a kiválasztott? Nekem kell majd megküzdenem Voldemorttal? Nem, biztosan nem. Szerintem, ha a könyv végére érünk, hazajutok egészen biztos. De még akkor sem tudom, hogyan lehetséges az, hogy idekerültem, hiszen nem olyan rég még a szobámban olvastam a Harry Pottert. Ki fogom deríteni, hogy a könyv miért szippantott be, és vajon ki írta le azokat a szavakat" - gondoltam magamban, majd nem sokkal később én is mély álomba merültem. 

Sziasztok. Meghoztam ennek is a folytatását, remélem tetszeni fog nektek, és kértek belőle folytatást. Kommizzatok és folytatom :)

By:Tina-chan