Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
- Hogy indult a reggeled? - csak ketten voltunk a zárt helyiségben, ezért a kávéfőzőt nézve érzékeltem, hogy mögém simul, majd apró puszit nyom az arcomra. Karamellára emlékeztető, édes illata azonnal az orromba szökött és minden érzékemet elrabolta. Megfogtam a kezét, majd szorosan a hasamra fontam. Viszonzásul, orrával az arcomat érintette és mélyen a szemembe nézett. - Miért érzem azt, hogy nem vagy jól? - halk hangja elrabolta a figyelmem, ezért csak akkor kaptam fel a fejem, amikor a kávéfőzőt kikapcsolta helyettem.
- A reggelem nagyon rosszul indult, Daniele - üveges tekintettel felé fordultam, majd a mellkasához hajtottam a fejem. Azonnal szoros ölelésébe fogott és megpuszilta a homlokomat. - De most jobban érzem magam. Úgy érzem, hogy a karjaid között minden sokkal jobb - mosolyogva a szemébe néztem, miközben enyhén megemelte az államat és nyomott egy lassú puszit a számra. - Beszéltél ma már Mark-al? - érdeklődtem, majd tarkója köré fontam a kezemet. Miközben oldalra pillantott, azzal szórakoztam, hogy hajába szántottam az ujjaimat. Felvonta az egyik szemöldökét, ezért biztos voltam abban, hogy Mark mindent elmondott neki. - Mi történt köztük? - sóhajtottam gondterhelten.
- Nem a mi dolgunk, bébi - támasztotta homlokát az enyémnek.
- De mi szervezzük meg az esküvőjüket - emlékeztettem egy roppant fontos dologra. - Mondd el nekem! - húztam meg a sötétkék nyakkendőjét. Az anyag megfeszült, ezért ő ajkába harapva nyelt egyet.
- Gyere velem a szertárba. Utána mindent elmondok!
- Nem megyek veled semmilyen szertárba - kuncogtam elpirulva.
- Szorít a nyakkendő. Muszály levennem - hátra lépett tőlem, majd kinyitotta az ajtót és előre lépett egyet, de abban a pillanatban négy ember is a segítségét kérte. Miután egyszerre elhadarták a kérdést, Daniele megtámasztotta kezét az ajtófélfánál, majd így szólt: - Miért viselkednek úgy, mint akik egy másik szakmában végeztek volna? - kérdezte szigorúan.
A mély hangja...
A tekintélyt parancsoló, arrogáns stílusa...
Ő az én férfim! Az enyém!
Miután az ajkamba haraptam, lehúztam a pár korty kávét és összefontam magam előtt a kezem. - Egy ilyen egyszerű dologban nem áll módomban segíteni maguknak! Vegyék fel az ügyfelekkel a kapcsolatot és adjanak részletes tájékoztatást azokról a programokról és dekorációkról, amiben segíteni, tudunk. Ezért dolgoznak itt, emberek! - igazította meg a nyakkendőjét, majd felém pillantott és vissza sem nézve, kiviharzott az ajtón.
- Most valami rosszat mondtam?
- Ennek már megint mi a baja?
- Biztos szex hiánya van...
Az utolsó mondatnál elkerekedett szemekkel fordultam a hang irányába, majd ujjaimat az üres csésze köré fontam. Daniele-nek szex hiánya lenne? Azért viselkedik türelmetlenül, mert hiányzik neki...a szex? A mindennapos rohanás és a munkában való felzárkózás miatt nem is figyeltem arra, ami valójában az orrom előtt van. A kusza hétköznapok miatt nehéz felépíteni a kapcsolatunkat, viszont bele sem gondoltam abba a dologba, ami már nekem is nagyon hiányzik. Azóta vágyom erre a férfira, amióta megismertem. Mindennap, minden órájában elképzeltem őt, ahogy a lábam között térdel és mozog bennem. Azonnal bizsergés cikázott végig az egész testemen, ezért a nevemmel ellátott csészét félre tettem, majd az ujjaimat tördeltem.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
- Szia! Én csak azt szeretném kérdezni, hogy szeretnél szexelni velem? - gyorsan becsuktam magam után az ajtót, ezért kíváncsian néztem Daniele szemébe, aki hirtelen félrenyelte a vizet, majd köhögve letette csészéjét az asztalra. Talán kicsit váratlanul érte őt a kérdés, ezért az irodája közepén állva erőltettem magamra egy mosolyt. - Azért kérdezem, mert megfordult a fejemben, hogy talán azért voltál olyan könyörtelen az alkalmazottaiddal, mert a magánéleted nincs rendben... - mosolyogva mellé léptem, hátra toltam a székét, majd egyenesen az ölébe ültem. Daniele elkerekedett szemekkel végignézett rajtam, majd a rövid ceruzaszoknyámat feltűrte, és végig simította a meztelen combomat. Kezét néztem, ezért megfogtam, majd egyenesen a lábam közé vezettem. Ujjai érintése miatt megfeszült a testem, ezért a székbe kapaszkodtam.
- A jelek azt bizonyítják, hogy jelen pillanatban neked van szükséged a szexre... - morogta halkan.
- Hm, miből gondolod? - markoltam a kék öltönyébe. Daniele önelégült vigyorra húzta az ajkát, ezért fenekem alá vezette a kezét, majd egy mozdulattal felállt. Hevesen süllyedő mellkassal érzékeltem, hogy bezárja az ajtót, majd a keskeny kanapéra fektet engem. A rövid szoknyát olyan szinten feltolta, hogy rálátást kaptunk a rózsaszín bugyimra.
- Elképesztően gyönyörű vagy! - blúzom feszült a mellemen, ezért egy mozdulattal kikapcsolta, majd félre húzta az anyagot. - Teljesen elveszed az eszemet! - nyakamra csókolt, ezért kihúztam nadrágjába tűrt inget. - De itt nem tehetem meg - csóválta a fejét. - Lehet, hogy nem látszik, de romantikus alkat vagyok. Engedd, hogy várjak rád még egy kicsit!
- És ha én nem akarok már várni rád? - övére helyeztem a kezem és kikapcsoltam. Az egész testem égett a vágytól, és könyörögve a szemébe pillantottam. - Azóta vágyom rád, amióta megismertelek - sliccét lehúztam, de ő elképesztően szexi mosollyal az arcán lefogta a kezem.
- Én is ugyanezt tudom elmondani, Katherine. A viselkedésem fő okozója, te magad vagy - fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet, majd megfogta a szoknyámat és visszaigazította. - Azért, mert nem tudok másra gondolni, csak rád. Csak arra tudok gondolni, hogy közelebb és közelebb kerülök hozzád - blúzomat visszagombolta, a tűsarkúmat pedig a lábamra igazította. - Csak arra tudok gondolni, hogy mélyen beléd temetkezek és egész éjszaka benned vagyok - ajkába harapott, majd egy térdre ereszkedett. - De ezt még nem akarom megtenni. Szeretném bizonyítani neked a hűségemről!
- Jól van... - engedtem el a sliccét, majd visszahúztam neki. - Akkor itt hagysz felizgulva? - szemezgettem vele.
- Azt nem mondtam... - vonta fel az egyik szemöldökét.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
- Oh, Katherine? - az egyik munkatársam utánam szólt, ezért a fal mellett meg támaszkodva próbáltam megállni a lábamon. - Minden rendben? Nem vagy lázas? - fürkészte az arcomat.
- Minden a legnagyobb rendben! - mosolyogtam még mindig remegve. - Miben tudok khm...segíteni? - kérdeztem, miközben próbáltam összekaparni magam. Ez a pasi nagyon tud valamit. Nagyon, nagyon tud valamit.
- Az imént beszéltem három ügyféllel, akiket nagyon érdekelnének az ajánlataink. Szóltam nekik, hogy az e-mail címünkre küldjenek üzenetet a pontos elképzeléseiket illetően. Elolvasod és válaszolsz nekik?
- Hiszen ez a munkám! - gomboltam ki a blézeremet. - Egy kicsit fülledt itt a levegő, nem igaz? - söpörtem ki egy tincset a homlokomból, de amikor kinyílt Daniele irodájának az ajtaja, a testem kővé dermedt. Daniele kihúzott, szigorú testtartással elsétált mellettünk, majd egy kicsit lelassított. Szinte lassított felvételben láttam, hogy fél testtel felénk fordul, nyakkendőjére teszi az isteni kezét, majd aprót bólint.
- Valami probléma van, hölgyeim? A munka nem csinálja meg magát!
- Máris, uram - válaszoltam, majd megfordult és magunkra hagyott.
