|Felejthetetlen Tánc|

Huszonnyolcadik

- De te mit csináltál?

- Chloe-val összeraktuk a hiányzó puzzle darabjait - az oldalára feküdt, ezért teljesen felém fordult. Egyik kezét a feje alá tette, majd megrészegülve vettem tudomásul, hogy alsónadrág azért van rajta.

- Akkor köztünk nem történt semmi? - motyogtam tovább. - Nem szexeltünk?

- Nem szexeltünk! - ismételte helyettem, majd tekintetem láttán a szemöldökét ráncolta. - Mintha örülnél neki! Pedig még azt sem tudod, hogy milyen vagyok az ágy... - mielőtt befejezte volna, megfogtam a párnámat és arcon ütöttem őt.

- Annak örülök, hogy még megvan az esélyünk az első felejthetetlen szeretkezésre - utaltam arra, hogy hihetetlenül megnyugodtam amiatt, hogy részegségem után azonnal elaludtam. Daniele az ajkamra pillantott, ezért zavartan figyeltem, hogy lassan elveszi tőlem a párnát, majd közelebb hajol és lassan fölém támaszkodik. A hátamon feküdtem, ezért ő teljesen rám feküdt. Két lábam közé fogadtam, miközben meleg tenyerével a belső combomat simogatta. - Ne akarj elcsábítani! Én nem szeretem a reggeli szexet!

- Én viszont szeretem - fürkészte az arcomat. A levegő azonnal megtelt feszültséggel és szexuális ingerrel, de tudtam, hogy most erősnek kell maradnom. Rajtam feküdt ez a gyönyörű férfi...és egyszerűen most megálljt kell parancsolnom a hormonjaimnak. Daniele lehunyt szemmel hajolt a nyakamhoz és finom csókot nyomott a bőrömre. - Istenem, de puha a csókod - akaratlanul is a hajába szántottam az ujjaimat, majd élveztem, hogy a puha fürtjeit simogathatom. A testem elhagyott engem. Visszavonhatatlanul vágytam az egész testére. A saját illata uralkodott a szobában, ezért amikor legközelebb feleszméltem, már a fülét puszilgattam. - El sem hiszed, hogy mennyire vágyom rád! - szemembe nézve hátra túrta a hajam, majd gyenge puszit nyomott a homlokomra.

- Daniele... - jobb lábamat felhúztam, majd kezemmel megfogtam a kezét és a combomra helyeztem. - Ne csináld ezt velem - kértem bűnbánóan. - Nem szeretnék többet sérülni - megemeltem a csípőmet, amikor puha ujjait megéreztem a nőiességem legérzékenyebb pontján. Az ujja óvatos érintése villámcsapásként hatott a testemre. Mellbimbóm megkeményedett, kezemmel pedig a takaróba markoltam. - Miért csinálod ezt? - oldalra hajtottam a fejem, könnyes szemmel levegő után kapkodtam és nyögve élveztem a keze simogatását. Ujjai a hüvelyem felé vándoroltak, majd óvatosan vissza és ismételten simogatni kezdett.

- Azt szeretném, hogy jól induljon a reggeled, bébi!

- Ezt újra szeretném hallani a szádból - mondtam rekedtes hangon. Éreztem, hogy közel voltam az orgazmushoz. Harmóniát és szépséget éreztem. Olyan volt az egész, mintha a mennyországban lettem volna. - Jól van...ne hagyd abba! - szabad kezemmel végigsimítottam a karját és a kézfejére markoltam, miközben tovább simogatott.

- Azt, hogy bébi? - fülemhez hajolt, de amikor befejezte, hirtelen csapott le rám a gyönyör. A párnába nyomtam az arcomat és próbáltam nem hangot adni az élvezetnek. Levegő után kapkodva és feszült testtel pillantottam Daniele kék szemébe. Ő csak önelégült mosolyra húzta az ajkát, majd megfogta a bugyim szélét és visszahúzta a normális állapotába. - Szóval... jó reggelt, bébi! - feküdt vissza a hátára.

- Jó reggelt, Daniele - úgy néztem rá, mint egy macska a gazdájára. Meztelen felsőtestéhez feküdtem és a mellkasára hajtottam a fejem. - Köszönöm - nyomtam egy puszit az arcára.

- Biztos vagyok abban, hogy egy csésze kávé után újra egy rohadék leszek, aki felültetett téged!

- Inkább ne beszélj - mutatóujjamat a szájára helyeztem, majd beszívtam a kellemes illatát.

- Legalább írhattál volna egy üzenetet, hogy "Bocsi Katherine, de nem tudok elmenni ma este, ezért ne is fáradj a főzéssel"! Konyhapult szélének támaszkodva mérgesen húztam le a maradék korty kávét, majd szikrázó szemekkel pillantottam Daniele felé, aki sóhajtva összefonta maga előtt a karját. - Miért nem tudod belátni azt, hogy hibáztál? Tudod, hogy mennyit fáradoztam?! - csúsztattam a pultra a csészét.

- Hányszor mondjam még el neked azt, hogy nem tudtam eljönni? - kérdezte nyugodtan. - Nem szándékosan tettem!

- Akkor miért nem írtál? - kérdeztem rá. Daniele csak széttárta a kezét, ezért önelégült vigyorra húztam az ajkam. - Na látod? Pontosan ebben vagy hibás! Basztál szólni nekem! - pillantottam az emelet felé, majd megigazítottam az összefogott hajamat. - Chloe! Indulás az iskolába! - miközben a lányomat vártam, addig Daniele szemébe pillantottam, aki mélyen a szemembe nézett. - És köszönöm a reggeli orgazmust!

- Bármikor - húzta vigyorra az ajkát.

Csodás...

Csak az egója lett nagyobb.

- Katherine Cross? Válthatnánk pár szót? - a lányom osztályfőnöke utolért a folyosón, ezért sóhajtva megfordultam, majd mosolyogva bólintottam.

- De legyen rövid, kérem - mondtam udvariasan.

- Rendben! A jövő héten lesz egy projekt hét, amiben minden diák, a családtagjaikról, illetve rokonaikról saját családfát készíthet! A projekt célja az, hogy jobban megismerjék a családjuk történetét, esetleg a nagyszülők, és az ő nagyszüleik életét is! A projekt hét alatt arra buzdítjuk a diákokat, hogy próbáljanak minél több információt megtudni az édesanyjukról, édesapjukról... - az utolsó szó hallatán nagyon nyeltem, hiszen Chloe-nak nincs apukája. - Tisztában vagyok azzal, hogy Chloe-nak nincs apukája, de esetleg egy kis nyomozásnak köszönhetően...

- Nem! - vágtam rá. - Nem tudom, hogy ki az apja, hogy mikor született, vagy jelen pillanatban hol él! - vágtam, rá ingerülten. Az osztályfőnöke hirtelen feltette a kezét.

- Ne értsen félre! Én csak gondolok a lányára, aki talán szomorú lesz akkor, amikor minden diák megmutatja a családfát és a szüleiket. Én csak azt szerettem volna tanácsolni, hogy a lánya érdekében nyomozhatna kicsit az édesapja után. Gondoljon csak bele! A családfán minden gyereknek ott lesz az apukája, csak a maga lányának nem!

- Nem tudom, hogy ki az apukája! - kiabáltam feszülten. - Nem tudom! Érti? Tudja, hogy mit jelent? Eljutott az agyáig?! Nem tudom, hogy ki az a férfi, akivel HÉT évvel ezelőtt azon az éjszakán keféltem!! Így már jobb, anyukám?! - megfogtam a táskámat, majd a lépcső felé igyekeztem.

Nem tudom, de eljött az ideje annak, hogy magam járjak utána...

Vajon mi jön még ezután?!