Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
- Igaza van a lányomnak - a kávézó közelében található Super Marketben szedtem össze a vacsorához szükséges ételeket. A kosaramba került hagyma, három darab répa, saláta és pár burgonya is. Camille szabadnapos volt, ezért miután felhívtam, azonnal mondta, hogy elkísér engem. A vörös hajú barátnőm felvont szemöldökkel válogatott a zöldségek között, miközben a panaszkodásomat hallgatta. A kicsi üzletben sokan voltak, ezért a vegyes pult mellett oldalra álltam, hogy a sorok között a nagyobb bevásárló kocsikkal is eltudjanak férni. - Chloe csak fél!
- Igazából megértem, bár nem Daniele az első férfi, akivel találkozik - utalt a régi párkapcsolatomra, ami nagyon csúnyán fejeződött be. Camille gondolata felvilágosított valamire, ezért vállára helyeztem a kezem.
- Lehet, hogy Chloe azt hiszi, hogy Daniele is csalódást fog nekem okozni. A lányom látta, hogy viseltem azt a kényelmetlen szakítást - suttogtam. - Chloe minden este mellettem volt amikor szomorú voltam.
- Szerintem csak nem akar újra szomorúnak látni téged. Ez miatt akarja jobban megismerni Daniele-t - mondta csillogó szemekkel, majd a felvágottak felé igyekeztünk. A sonkák és szalámik között válogattam, miközben szorosan fogtam a kosarat.
- Így már mindent értek - erőltettem magamra egy mosolyt. - Okos lányom van, igaz? - pislogtam büszkén. - Csak második osztályos, de mindig tudja, hogy mit kell tennie! Tőlem örökölte a határozottságát!
- És az apjától az eszét - fűzte hozzá vigyorogva.
- Ez most egy gúnyos célzás lett volna, barátnőm? - löktem meg a vállát. - Ezt úgy mondod, mintha buta lennék! - kértem ki magamnak mérgesen.
- Áh, dehogyis - tette fel a kezét. - Inkább nézzük meg azokat a finom pudingokat - mutatott a hűtőben található desszertek felé. - Mindenki tudja, hogy pasikat a hasuknál lehet megfogni! - kacsintott szórakozottan.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szóval azt mondod, hogy minden készen áll? - összepakoltam az irodámban, közben Katherine-el beszéltem telefonon. Minden tollat és papírt besöpörtem a táskámba, majd összecsuktam azt. A széket betoltam, és helyére csúsztattam a géphez tartozó billentyűzetet. - Egyébként vettem pár ajándékot - pillantottam a kanapén található színes ajándéktáskákra. Volt egy rózsaszín, kék színű virág mintákkal, és egy lila, arany színű csillagokkal. A rózsaszín táska kizárás alapon Chloe ajándékát rejti. Katherine visszafogottan elnevette magát.
- Nem kellett volna, Daniele - mondta boldogan. - Nekünk az is elég, ha eljössz - folytatta kíváncsian. - Remélem szereted a fűszeres csirkét - mondta halkan. - Szeretek a konyhában tevékenykedni, ezért biztos vagyok abban, hogy nagyon finom lesz.
- Ebben én is biztos vagyok, Katherine - válaszoltam izgatottan. - Úgy látom, hogy idő van, ezért leteszem és elindulok hozzátok - küldtem egy puszit, majd bontottam a vonalat. Annyira izgultam, hogy az ajtó felé menet, az ajándékokat a kanapén hagytam. - Hol hagytad az eszed, Daniele? - motyogtam, majd kezembe vettem őket és kinyitottam az ajtót. Hirtelen megtorpantam, hiszen hófehér tűsarkúban egy szőke hajú nő állt előttem. Fehér ruhája kifogástalanul követte a szolid alakját és a telt mellette vonzó formáját. Fekete blézer szépen kiemelte a felsőtestét, a telt ajkát és a ragyogó tekintetét. A nő megtámasztotta kezét az ajtófélfánál, majd egy mozdulattal közelebb lépett hozzám. - Mi a...
- Meglepetés, Daniele - súgta összehúzott szemekkel. - Mindenre számítottál csak a volt feleségedre nem, igazam van? - ujját végig húzta az arcélemen, majd mellkasomnál fogva hátra lökött és becsukta ránk az ajtót.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Bármelyik percben itt lehet! - az üvegasztalra gyönyörű virágcsokrot helyeztem, miközben Chloe felvont szemöldökkel pillantott a bejárati ajtó felé. Tudtam, hogy csak a forgalom miatt késik, ezért megnyugodva tettem a virág mellé a forró ételeket. - Olyan jó illata van! - magassarkúban a konyhába sétáltam és helyére tettem a konyharuhákat. - Mit gondolsz, szerinted ízleni fog neki? - pillantottam hátra a lányom felé. Chloe unottan nézett rám, majd az órára pillantott.
- Először érjen ide időben - húzta össze a szemér. - Bár azt hiszem, hogy az első próbán már meg is bukott! - tárta szét a kezét.
- Nemsokára itt lesz - vágtam rá. - Ne legyél negatív, kicsim - kértem feszülten. - Nem látod, hogy izgulok? - tettem fel a remegő kezem. - Talán ő lehet számomra az igazi!
- Akkor miért késik? - húzta feneke alá a lábát.
- Rendben! - adtam meg magam. - Felhívom, hogy merre jár!
- Ez egy nagyon jó ötlet!
Chloe úgy pillantott felém, mint aki tökéletesen tudja, hogy mi fog történni ezután. Miután lehúztam derekamról a kötényt, a fülemhez emeltem a telefont és rányomtam Daniele nevére. A szívem a torkomban dobogott, amikor válaszul egy kinyomást kaptam. Elkerekedett szemekkel néztem a lányom szemébe, aki a fejét csóválta. - Már biztos az utcában jár. Ezért nyomta ki a telefont - próbáltam őt újra hívni, de a telefonját kikapcsolta. Tíz perc múlva sem érkezett meg, ezért üveges tekintettel ültem az asztalnál és az elkészített vacsorát néztem. Ez lehetetlen! Daniele nem tenné meg ezt velem! Történnie kellett valaminek! - Biztos vagyok abban, hogy történt valami - suttogtam könnyes szemmel.
- Becsapott téged, az történt! - kiabálta a lányom.
- Most azonnal menj fel a szobádba! - kiabáltam. - És ma már látni sem akarlak! - csaptam az asztalra. - Menj - mutattam az emelet felé, mire Chloe sírva felfutott a lépcsőn.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
