Várva várt szerelem

Tizenegyedik rész: második fejezete

...
Minden olyan volt, mint egy álomkép, amit az ember csak egy pillanatra lát álmában, de az a pillanat örökre megmarad neki, még akkor is mikor felébred. Velem is ez volt, az egész olyan lehetetlennek és álomszerűnek tűnt, mintha csak egy ábrándot látnék. Pedig nem így volt. Igenis valóságos volt a szemem előtt levő látvány: Timothy, a randi piknik és a véget nem érő boldogság amit legbelül éreztem.
...
Kezdetben csak kábultan néztem a sok finomságra és köztük a legfinomabbra Timre. Olyan szinten elbambultam, hogy észre sem vettem, az engem néző Timothy-t. -Gyönyörű vagy mikor elbambulsz Lizzie. -mondta nagy csodálattal és egy kis nevetéssel a hangjában.
- Tudod Tim te sem nézel ki rosszul, mikor engem nézel.-mondtam neki vissza pimaszul mosollyal az arcomon.
- Van is miért nézni téged, elképesztően gyönyörű vagy.-mondta teljes őszinteséggel a hangjában, majd közelebb hajolt és az egyik hajtincsemet ami külön utakon lengedezett a kellemes esti szélben, a fülem mögé tűrte. Ennél a mozdulatnál ránéztem ő is rám majd elmosolyodott, ami után éreztem, hogy az arcom kezd pirulni. Azt hiszem még soha nem mondtak nekem ilyen szépet. Annyira jól esett főleg Timtől.-Eláruljak neked egy titkot Lisa?- kérdezte a fülembe suttogva minden szót. Hangjának melegsége engem is melegséggel töltött el. Automatikusan az ajkamba haraptam, és elnevettem magamat, érdekelt vajon mit akar mondani.
-Na ki vele!-mondtam határozottan.
-Te vagy a legfontosabb ember az életemben, és nem tudod elképzelni mennyit jelent, hogy megbocsátottál nekem annyi év után.-mondta Tim a szemeimbe nézve. Teljesen lefagytam. Erre mit kellene reagálnom?
-Tim, é-én i-izé-.-dadogtam össze-vissza már másodjára Tim társaságában. Gyerünk Lisa szedd össze a gondolataidat! Csak mond el mit gondolsz valójában! Igen, ez lesz az! -Örülök, hogy visszajöttél és végre velem vagy.-mondtam ki teljesen őszintén a gondolataimat. Majd odahajoltam Timhez és megpusziltam a szája szélénél.- viszont egy valamit nem értek Tim.-mondtam értetlen arcot vágva a beszédem közben. -Miért ide hoztál?Mármint nagyon tetszik mert hangulatos meg minden... de mégis miért itt van a randink?-kérdeztem kissé értetlenül. Erre Tim először elgondolkodott, hogy mit kellene mondania majd mintha eszébe jutott volna valami elnevette magát. Nem értettem mi történik, majd a továbbra is értetlen arcomat látva Tim megmagyarázta.
- Tényleg nem emlékszel Lizzie?-kérdezte mosolyogva tőlem közben megigazítva egy kósza hajszálat ami éppen a szemébe lógott.
-Mégis mire kellene emlékeznem?- megint úgy éreztem mint mikor a cukrászdába voltunk, és nem tudtam kicsoda Tim.- Tim bökd már ki!
-Ez még ötödikben történt, egy születésnapi bulit rendeztem pont ebben a kertben. Tisztán emlékszem, hogy félve jöttél be a kertbe, nem tudtad mi vár rád, pont mint most. A kedvenc szakadt farmerod volt rajtad azzal a virágos mintás pólóddal, és fehér torna cipőddel.-ahogy mondta Tim a dolgokat valahogy minden kezdett rémleni, de csak halványan. Ő mégis hogy emlékezhet mindenre ilyen részletesen? - Mikor megláttál rögtön elmosolyodtál ettől pedig én is. Rajtad kívül az osztályból még sokan ott voltak, viszont mi ketten az egész bulit végig beszéltük: csak te és én. Azt hiszem valahogy nem kötött le se téged se engem a többi ember. Mindenesetre mi nagyon jól szórakoztunk. Tudod mikor aznap láttalak kimenni a kertből nagy mosollyal az arcodon az elképesztően jó érzéssel töltött el, mert tudtam én okoztam. Miután elmentél, azután csak rád tudtam gondolni, nem tudtam elfelejteni a mosolyodat, az arcodat, a hajadat. Nem tudtalak kiverni a fejemből akkor, és nem tudlak kiverni a fejemből most sem Lizzie. Tudod mióta újra találkoztunk valami megváltozott; azt hiszem a régi érzések újra feléledtek bennem és nem is csitulnak. Azért hoztalak ide randira, mert úgy éreztem amire készülök annak itt kell megtörténnie, itt ahol beléd szerettem Elisa Buck.-mondta ezeket a szemembe Tim. Teljesen lesokkolódtam. Ez egy szerelmi vallomás volt? Igen az volt hisz mi más! Te jó ég ! Tim bevallotta , hogy ötödik osztályban itt szeretett belém és most bevallotta, hogy még mindig így érez. A szívem vadul kalapált. Ez most tényleg megtörténik velem? Timothy tényleg szerelmet vall nekem? Az akibe legbelül talán én is szerelmes voltam? Az akibe most biztosan szerelmes vagyok? Igen mindez megtörtént velem. A sok szenvedés amit Jason hagyott maga után bennem, most olyan távolinak és homályosnak tűnt. Igen, most végre tényleg boldog lehetek egy olyan valakivel aki meg is érdemli és Jasont végleg magam mögött hagyom mint egy rossz emléket vagy döntést. Igen így lesz. De várjunk Tim azt mondta, hogy amire készül annak itt kell megtörténnie? Ezt mégis hogy érti? Nemsokára ki is derült, ugyanis Tim folytatta...- Tudod Lizzie átkellett gondolnom a dolgokat kettőnkkel kapcsolatban, biztos jó ötlet-e ezt most felhoznom; nem túl korai-e; esetleg várnom kell-e vele, de végül arra a döntésre jutottam, hogy nem fogok tovább várni és kimondom kerek perec.-a szívem vadul kalapált még az előző szerelmi vallomás után és most emiatt is.- Lizzie... lennél a barátnőm?-kérdezte Tim teljes tekintetét rám emelve. Azt hiszem úgy éreztem, hogy az idő mintha megállt volna körülöttem. Ez most a valóság ? Tényleg megtörténik? Timothy Stones megkért, hogy legyek a barátnője. Ez... azt hiszem ennyire még nem voltam megkönnyebbült és boldogabb sem. Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon, és egy pillanatig sem kellett gondolkodnom a válaszomon.
-Igen Tim leszek a barátnőd.-mondtam teljesen a szemébe nézve. Tim arcán nagy mosoly jelent meg a válaszomat hallva, majd éreztem hogy egy kicsit közelebb húzódott hozzám a pokrócon. Ekkor én is közelebb húzódtam hozzá jelezve neki, hogy vettem a célzást és , hogy benne vagyok. Mikor már csak egy minimális távolság volt köztünk, Tim az arcomat megfogta a jobb kezével majd még közelebb húzva magához megcsókolt. Mit ne mondjak elképesztő érzés volt. A csók lágy volt mégis erőteljes, olyan mintha Tim ezzel akarná kijelenti, hogy mostantól vége a köztünk lévő távolságnak; vége annak ami korábban történt, mert most egy egészen új fejezet nyílik az életünkben; a mi fejezetünk, ami csak rólunk fog szólni: Lizzieről és Timről. Én pedig teljesen egyetértettem vele, mert igaza volt. Vége a korábbi szenvedésnek; vége a sok sírásnak; vége annak a sok haragnak és gyűlöletnek. Most már csak mi vagyunk : Lizzie és Tim.
...
A randi további része is nagyon jó volt, viszont a csók, és az a szerelmi vallomás, na azt a továbbiakban semmi sem tudta felül múlni.
A randi után Tim elkísért egészen Emily házáig.
-Akkor majd holnap írok vagy hívlak,amelyik neked jobb.-mondta Tim mosolyogva a bejárati ajtó előtt.
-Inkább hívj majd.-mondtam én is mosolyogva, majd odahajoltam, és megcsókoltam hosszan.-Jó éjt Tim.
-Jó éjt Lizzie.-mondta majd néztem ahogy a sötétben alakja távolodik majd teljesen eltűnik. Ekkor bementem a házba ahol a "fogadó bizottságom" már várt. Emily odarohant hozzám:
- Na és csókolóztatok?-kérdezte halkan, ugyanis a ház többi lakója már aludt és nem akartuk felkelteni őket. Én elfojtottam egy mosolyt, majd elnevettem hirtelen magam és csak utána válaszoltam neki.
-A csók semmi ahhoz képest ami a randi többi részén történt.-mondta mosolyogva egy olyan "van mit mesélnem" nézéssel. Emily vette a célzást és azonnal felhúzott a szobájába ott pedig mindent részletesen elmeséltem neki( főleg a szerelmi vallomást), Emily pedig figyelmesen hallgatott végig. A végén pedig megölelt és csak ennyit mondott:
-Tudtam hogy összefogsz vele jönni.
-Nem tudtad!-tiltakoztam.
-Jó de sejtettem.-mondta magabiztosan.
-Jó feladom.-nevettem el magamat.- Em, olyan boldog vagyok. Most új fejezet fog nyílni az életemben és Jasont végre magam mögött tudom hagyni.-mikor ezt kimondtam valami megkönnyebbülés fajta suhant át az egész testemen, éreztem, hogy végre a nagy terhek amiket idáig cipeltem, amik  a Jason utáni maradék szomorú szerelmemet hordozták, azoktól most végleg megszabadulok. Ám amíg én ezt éreztem Emily arca hirtelen elkomorult, amit nem tudtam mire vélni abban a pillanatban.
-Mi a baj Em, mi történt?-kérdeztem átváltva aggódós stílusba, mert bármennyire is boldog voltam az este után éreztem, hogy Em-mel valami nem stimmel. De mi lehet az?
-Lisa elkell mond...-ám ekkor abbahagyta a mondatot, majd mintha én ott se lennék magába kezdett beszélni.-Nem, nem szabad. Megígérted neki, hogy nem mondod el neki... mert
-Em kinek ígértél és mit?-egyre jobban érdekelt miről lehet szó. Em mintha valami rosszat kérdeztem volna.
-Lisa... hagyjuk, beszéljünk inkább rólad és Timről.-mondta majd ezek után többet nem kanyarodtunk vissza arra a bizonyos témára, de ez nem jelentette azt, hogy elfelejtettem. Nagyon is érdekelt, hogy Em mit titkolhat amit nem tudhatok. Habár a boldogság körülvett mégis aznap este megfogadtam ki fogom deríteni, hogy Emily mit titkol. Ki fogom deríteni. Ezzel a gondolattal és nap eseményeivel aludtam el.