Special omega

Ami az enyém az a tiéd is

(Kicsit talán zavaros, de ilyesmire terveztem.)

Képes volt megvárni. Engem zavart, hogy ott van ő meg természetesnek vette. Fura s zavaró volt. Miután végeztem és kezet mostam őkelme fogott és visszavitt a nappaliba. De persze nem maradtam sokáig egy helyben, mert amint Seonghwa nem figyelt megleptem. Nem mentem messzire csak a kertbe. Kellemesebb volt a szabadban lenni, távol kicsit attól a felhajtástól ami odabent volt. Egy kis kört tettem csak, aztán leültem az egyik kinti székre. Elgondolkoztam kicsit. Furcsa mennyire mindenre képes az a tökfej csak, hogy elmondása szerint jó legyen nekünk. Vajon hihetek neki? Megváltozhat valaki olyan mint ő annyira ahogyan mutatja? Annyira belemélyültem gondolataimba, hogy észre sem vettem elsőre, hogy nem vagyok egyedül. Aztán meg mikor felnéztem volna a rám vetülő árnyék tulajdonosa egy olyan ütést mért tarkómra amitől azonnal eszméletem vesztettem.
Nem tudom meddig lehettem kiütve, de mikor észhez tértem már nagyon nem Seonghwa kertjében voltam. A hely leginkább egy arany kalitkához volt hasonlatos. Úgy értem az ablakon rács volt, vastag, áthatolhatatlan rács. A szoba hányingerkeltően giccses és túlcicomázott. Felkeltem, mert hogy fekvő helyzetben voltam, és pocakom simogatva indultam meg, hogy megnézzem az ajtót. Hát zárva volt. Nem is tudom mit hittem. Az ablakot ugyan ki tudtam nyitni, levegő volt, csak a rácsok miatt lehetetlenség volt kintebb menni. Nem értettem mi van. Miért raboltak el? Ki volt aki elrabolt? Sok kérdésem lett volna, de nem kaptam rá választ. Csak több nappal később, mikor nem csak úgy belökték az ételt. Mert enni azért kaptam.
- Nos, úgy tűnik napok kérdése és szülni fogsz. - egy magas maszkos alak jött be hozzám. Nem ijesztett meg, de az illata felkavarta gyomrom.
- Mit akar tőlem?
- Tőled? Ugyan... Tőled semmit. Csak attól a fattyútól. - hangja megváltozott - Megszülöd a kölykeit aztán a szeme láttára végzek veletek.
- Azt lesheti. - mordultam rá - Téved ha azt hiszi hagyom majd magam! - Seonghwa nevében nem szóltam mert... egyszerűen nem bíztam benne.
- Csak egy omega vagy, nem több. - pont az ilyet utálom a legjobban.
- Maga is csak egy semmirekellő alfa igaz? - morogtam már rendesen s kissé fura éllel - Egy balfasz aki többre tartja magát mint ami. - pocakom fogva ültem az ágyon, közben úgy éreztem mintha bármelyik pillanatban neki tudnék ugrani a torkának. Ehhez mérten aztán fel is álltam.
- Így gondolod? - letépte maszkját s eldobta, arca így láthatóvá vált. Arca felén egy csúnya nagy heg éktelenkedett.
- Így. - tartottam magam még, közben egyre furcsábban voltam. Úgy értem úgy éreztem mintha hirtelen erősebbé váltam volna, mintha valaki egy nagy adag erőt adott volna át. - Minden olyan alfa egy semmit nem érő porszem aki lenézi a nála gyengébbeket, aki lenézi az omegákat.
- Azt hiszem előbb végzek veled és a hullád fogom azelé a korcs elé lökni. - morgott a férfi is és nekem is ugrott, de valami visszalökte. Nem, nem én. Olyan volt mintha valamiféle erőtér vett volna körbe s burkolt volna be. Az a majom akárhányszor próbálkozott ugyanannyiszor pattant vissza úgymond rólam.
- Vagy mégsem? - tettem pár lépést felé - Az a majom sem gondolta, hogy egy omega mint én ellen tud állni neki. Sőt, azt sem hogy vissza tud vágni ha úgy esik. - nem tudom miért sikerült behúznom neki, de sikerült s úgy, hogy volt olyan erő ütésemben, hogy ajtóstól repült ki a szobából. Lestem is, hogy valóban én voltam e. De én voltam, hiába kerestem mást. Szóval jól lesokkoltam magamat, de azt a barmot is. Ezután jött volna nekem, de nem tudott a burok miatt mely védett engem. Én viszont még egyszer behúztam neki. Ismételni azonban nem tudtam mert szépen elfolyt közben a magzatvíz. Khm... Azt hiszem akkor lett sokkolt az a fasz is, mert olyan hangerővel ordítottam fel, hogy az is hallott aki előtte nem akart. Megijedtem na! Ordításom egy ijesztően hosszú vonyítás kísérte amit követően egy tucat farkas megjelenése követte. Az a balfasz rögtön átváltozott, de hiába s az emberei is hiába jöttek oda, mert az a csapat egy szempillantás alatt végzett velük. Az a mocsok csak azért élte túl mert míg a többit szétszedték addig ő még mindig engem akart kicsinálni. Megijesztett milyen hévvel esett nekem a burok ellenére ami visszalökte őt mindig. Ezzel együtt bosszantott is. És mert védeni vágytam kikívánkozó picikéim, felüvöltöttem és mikor egy újabb próbát tett arra, hogy sérülést okozzon nekem akkor ahogy erőmből telt behúztam neki. Míg ő dobott egy hátast addig én elseggeltem. Lihegtem utána mint aki maratont futott, aztán újra felüvöltöttem. Picikéim nagyon nem jó időben akarnak megszületni.
Az s vicc, vagy sem, hogy az a balfasz nem kelt fel többé. Na nem az én ütésem miatt, hanem a rá ugró termetes farkas miatt aki egy mozdulattal kitörte a nyakát. Na attól a farkastól valóban megijedtem, úgy főleg hogy mikor ő közeledett nem volt burok, nem volt ami megállítsa.
- Csak én vagyok. - elütöttem a megjelenő kezet, ám a hangra felkaptam fejem. Seonghwa... Sosem örültem még így neki. Na jó ez téves, mert egykor rég voltak érzéseim felé. - Most már minden rendben lesz.
- De nem! - üvölzöttem rá. Éreztem és láttam is ahogy nő a vértócsa alattam. Nem akartam ott megszülni picikéim, de képtelen voltam már megmozdulni.
- Minden rendben. - hirtelen került mögém - Itt vagyok most már veletek. - ölelt, simogatott s morgott nekem - Csak engedd, hogy jöjjenek.
Nem voltam képes értelmes szavakra, csak felüvölteni a rám törő fájdalomhullám miatt. Fejem Seonghwa vállának döntöttem, s mikor jött a hullám karjaiba martam. Legnagyobb ijedelmemre a farkasok közül ketten közelebb jöttek. Ám ijedelmem alaptalan volt, hisz ahogy változtak úgy jöttem rá ők a barátaim, Wooyoung és a társa Mingi. Míg előbbi mondta mi kell addig az utóbbi igyekezett azt odahozni.
Alig háromnegyed óra alatt világra hoztam picikéimet. Egy kis omegát és három alfát. Gyönyörködni sem tudtam igazán bennük, mert iszonyatosan gyengének éreztem magam.
- Minden rendben. - Seonghwa volt az aki engem karjába fogott - Most már minden rendben lesz. - azt hiszem nem csak engem akart nyugtatni ezzel. Míg ő engem fogott s vitt, addig Wooyoung hozta Mingi-vel együtt a kicsiket.