Special omega

Jelölés nélkül

Otthonom biztonságos melegében jobb volt minden. Ott nem féltem, sem álmomban sem ébren. Ami az alvást illeti egy egész napot átaludtam. Szerencsétlen Wooyoung agyon aggódta magát miattam. Furcsa ha ez jó érzés volt? Mindenesetre az ébredésem utáni napon közölte, hogy szabadságra küld. Nem vettem komolyan, csak akkor mikor még hozzátette, hogy kirúg ha nem hallgatok rá. Na akkor totál komoly volt, s én hittem is neki.
Így aztán most szabaddá vált napjaim töltöm. Voltam már bevásárolni, értem itt az élelmiszereket meg a gyógyszerem. S persze voltam a temetőben is szüleimnél. Mint mindig bocsánatukat kértem amiért olyan bűnös életet élek és hogy szégyent hozok rájuk, de nem bánom hiszen úgy érzem magam egy kicsit egésznek. A temetői látogatás után csak sétálgattam cél nélkül. Jó volt. Csak az nem, hogy közben egyfolytában úgy éreztem mintha valaki követett volna. Zavart. Ám aztán nem foglalkoztam vele. Hazatértem, ettem, majd újra útra keltem. Ezúttal szeretett motoromra pattanva tettem ezt. Célom viszont most volt, mégpedig a városon túl lévő erdőség. Rég volt, hogy ott jártam, ahogy az is, hogy átváltoztam s vadásztam. Utóbbit ugyan nem akartam, de nem is fontos most.
Az erdő egy bizonyos pontján leállítottam a motort, leszálltam, majd miután a bukósisakot is letettem, némi nyújtózkodás után átváltoztam x már állati alakomban indultam el. Egy kicsike séta után nekiiramodtam és futottam amíg csak levegővel bírtam. Mikor aztán nem bírtam tovább lefeküdtem s csak úgy meghempergőztem a földön. Valahogy utána úgy éreztem mintha új erőre kaptam volna. Még vadászni is lett hirtelen kedvem. Csak éppen nem indultam el mert hirtelen egy üvöltést véltem hallani. Megmerevedtem hirtelen, aztán meg szaglászni kezdtem, majd morogni. Éreztem ugyanis egy bizonyos illatot ami egyre csak közeledni látszott felém. Zavarttá és idegessé csak azért váltam mert tudtam hiába futnék nem jutnék messzire. A motorom túl messze van és én kevés vagyok több ellen. Igen, mert egy illatot éreztem, ám végül hárman értek el hozzám. Igyekeztem minél fenyegetőbben viselkedni és nem mutatni félelmem.
- Te vagy az San? - az ismerős hangra, a változó alakra rögtön felfigyeltem. Wooyoung volt az egyik. Jól meg is lepett. Morogtam is neki, hogy igen.
- Látod semmi baj nincs. - a másik meglepetés Woo társa volt Mingi. Ő is azért ijesztő, mármint kedves meg minden, de olyan még emberként is hogy elég egy rossz szó és máris ugrik.
A harmadik farkas meg úgyszólván felszívódott. Igazából nem zavart. Ezért is váltottam alakot végre én is.
- Csak kijöttem futni. Nyugi. De ti? Ti mit keresek errefelé?
- Oh... Hát... - Woo fülig pirult egyből.
- Khm... Érzed szerintem te is. - Mingi pillantása elég volt, amit Wooyoung felé intézett, hogy értsem miről is van szó - Ezért jobban tennéd te is ha inkább hazamennél. Ha Wooyoung ennyire korán kezdte te fogsz következni. - nis igen, a lázas időszakunk szinte mindig ugyanakkor volt. Csak míg én egyedül szenvedek mindig addig Wooyoung-nak van már aki segít.
- Igen. - zavarba is hoztak azért - Rendben, megyek. De azért vigyázzatok ti is.
- Úgy lesz. - mondták szinte egyszerre ami után alakot váltottak, majd megvárták megtegyem én is, s csak azután futottak el arra ahonnét jöttek.
Így aztán visszaindultam én is motoromhoz. Jólesett a futás, de már valahogy furán voltam. Aztán nagyon hamar rájöttem miért. Mingi-nek igaza volt. Furcsa mód azonban úgy jöttem rá igazán minderre, mikor motoromnál visszaváltozva megpillantottam azt a mocsok Seonghwa-t. Az illata orromba kúszott rögtön és zavarttá is tett.
- Tűnj el innen. - morogva rá toltam őt odébb. Igyekeztem nem elárulni magam. Csak hát ott basztam el a dolgot mikor hozzá értem. Odalent piszkosul fájt és ha akartam ha nem, de csak kicsúsztak számon fájdalmam hangjai.
- Ok, de előbb hazaviszlek. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, morogva, aztán ült is fel motoromra. Engem úgy kellett felhúzni, mert még így sem, nagyon nem akaródzott azt tenni amit mondott. De megtörtént, s amint így volt és kapaszkodtam is ő máris indított. Pillanatok múlva már húztunk is el onnan. Hiába ment gyorsan én egyre pocsékabbul voltam, aztán meg egy ponton túl már furcsán és ehhez mérten jobban tapadtam rá mint kellett volna. Akkor váltott már irányt, mikor az egyik kanyarban felnyögtem és szorosabban fogtam őt. Azt hiszem akkor változtatott irányt is. Nem tudom biztosra, csak az a lényeg, hogy mikor megállt már neki kellett engem leszednie magáról s a motorról is.
Onnantól kezdve kissé ködösek az emlékeim. Viszont azokra a pillanatokra mikor szinte könyörögtem, hogy dugjon meg, tisztán emlékszem. Nos.... Ő meg is tette. Bár az is igaz, hogy csak az első menet volt vad és kissé durva, az összes többi mérhetetlenül gyengéd. Már ha egy tüzelő omega és egy bevadult alfa aktusait lehet gyengédnek nevezni.
Hogy meddig tartott az egész nem tudom. De tényleg. Csak azt tudom, hogy teljesen kipihenten, elégedetten és fájdalmak nélkül ébredtem meg egy erajtam levendula illatú ágyban. Legnagyobb meglepetésemre ruhában voltam. Már ha az alsót s inget ami rajtam volt, lehetett így említeni. De mindegy is. Felültem, nyújtóztam, fejem vakartam és próbáltam rájönni, hogy akkor tulajdonképpen milyen nap is van és hogy hol vagyok. Ki is takaróztam, sőt, fel is keltem volna ha a szobába lépő ezt nem akadályozza meg már csak a megjelenésével.
- Te? - sokkolt.
- Én. - fura volt. Mármint nem olyan mint amit vártam volna tőle. - Hogy érzed magad?
- Jól. - elég szűkszavú voltam, de őt úgy tűnt nem zavarja.
- Nem vagy éhes? - közelebb is jött.
- De, csak előbb....
- Hogy mióta? - bólintottam neki. Fura hogy mennyire ráérzett arra mit szeretnék tudni. - Egy nap híján két hét.
- Hogy mi?! - sokkolódtam, de komolyan. Sosem volt még ilyen. Bár az is igaz, hogy sosem volt senki aki segített volna.
- Ha ez vigasztal, nem jelöltelek meg. - elhittem mert nem éreztem semmi különös változást magamon - Wooyoung tudja hol vagy, úgyhogy emiatt sem kell aggódnod.
- Oh.... - és ismét csak meglepett.
- Rögtön levágta mi van mikor keresett téged és nálam látta a motorod. - magyarázta még meg kicsit a dolgot, majd kérés nélkül, csak úgy felvett karjába és magával hurcolt. Egyenesen a konyhába vitt, ahol egy irtó kényelmes székbe ültetett le. - Egyél nyugodtan. Van bőven választék. - mondta s mutatta is.
- Azt ne mondd, hogy ezt te mind....
- De bizony. - és igen, ismét csak egy meglepetés tőle.
- Hát akkor... Jó étvágyat...
- Jó étvágyat. - amint kimondta én hozzá is láttam - Egyébként jóvá fogok tenni mindent. Főként a múltbéli hibáim. - nem értettem elsőre... Aztán meg mikor igen, nos, akkor csúszott ki kezemből a pohár amit épp csak kézbe vettem.