Kire számíthatok?! [Befejezett]

36rész

Szerencse, hogy van pénzem, mivel kell egy új autó a baleset miatt. Igaz, a pénz Fredé és a banyáé, de nem érdekel.

Így tehát elindultam haza felé.

Nem volt most kedvem futni, így felvettem egy sas alakját és egészen a házamig repültem.

Azon kívül nem csak amiatt jöttem haza, mert hiányzott. Hanem mert éreztem, hogy történt valami egy számomra nagyon fontos emberrel.

Hazaértem. Igazából Cora és én nagyon jóban vagyunk még mindig, de oda költözött Derekhez. Nem akart itt hagyni, de mégis ő a testvére, így megértem.

És nem én akarok az lenni, aki elszakítja őket egymástól.

Mikor a házba is betettem a lábamat, mostmár emberi alakban, senki nem volt ott.

Még Peter sem. Ekkor rájöttem, hogy a kórházban vannak, mivel ott volt a többiek kocsija.

Azonnal oda mentem. Most viszont futva. Követtem a szagokat, és egy kórteremnél lyukadtam ki. A többiek azonban most jöttek ki.

Villám gyorsan elbújtam, majd mikor elmentek én bementem. Derek feküdt ott. Csövek lógtak ki a karjából, kötések voltak a testén.

Még valamit észre vettem. Neki sem gyógyulnak a sebei. Nekem sem.. Valószínűleg kómában volt.

Oda léptem mellé, majd óvatosan végig simítottam az arcán. Ekkor azonban nem csak rajta történtek fura dolgok. Rajtam is.

A sebeim azonnal elkezdtek gyógyulni, és neki is..

-Liv.. - suttogta

-Derek? Hallasz?! - kérdeztem

Viszont nem válaszolt. Ezek szerint tényleg csak álmában beszél.

Annyira elbambultam, hogy nem is hallottam, hogy bejön valaki. Vagyis inkább valakik.

-Olivia? - kérdezte egyszerre Melissa, Alan és Peter

-Sziasztok - köszöntem rájuk nézve, mire a nyakamba ugrottak

-Hát vissza jöttél - nézett rám Peter

-Egyértelmű. Hiszen ez az otthonom

-Akkor megtaláltad - mosolygott rám

-Mit? - kérdezte egyszerre a másik két ember

-Olivia sokáig kereste azt a helyet, ahova kötődni tud, és az otthonának nevezni. Ezek szerint akkor megvan

-Örülök, hogy ezt a helyet választottad - nézték rám

-Én is - mosolyogtam vissza - de egy kérdés. Nem lehet valahogyan Dereket felébreszteni?

-Nem tudom - mondta Melissa - túl sok a sebe, és nem gyógyul. Rossz az állapota

-Legalábbis ez volt akkor, mikor legutoljára voltál bent nála - mondtam

-Tessék?

-Nézd meg.

Oda ment, majd megnézte

-Az állapota sokkal jobb. És a sebei is össze forrtak. Ahogy neked is..

-Pontosan. Nem tudom, hogy hogyan, de amint hozzá értem mind kettőnk sebei eltűntek

-Egyszerű - mondta Alan - társak vagytok

-T-tessék?! - dadogtam

-Jól hallottad. Tagadni sem tudjátok, hogy kelletek egymásnak. És a kérdésedre a válasz, hogy hogyan lehet felébreszteni őt a kómából csak annyi, hogy kell valaki akit érez, és fontos neki. Aki miatt érdemes küzdenie. És akihez szívesen visszatérne - vázolta fel Alan

-És hol találjuk meg ezt a valakit? - tettem fel a kérdést

-Már megtaláltuk - esett le ezek szerint Peternek és Melissának is, csak nekem nem.

-Valakije van Dereknek? - esett le, mire szerintem bennem össze tört valami

-Nem. Még nincs - mondta Peter - de nem sokáig

-Ohh... Szóval Dereknek alakulóban van valakivel. Hát jó.. Akkor menjetek és keressétek meg, én nem tudok segíteni

Ezzel választ sem várva ott hagytam őket és egészen hazáig futottam.

Nem fogok sírni. Legalább boldog. Nem mondom, hogy örülök. De legalább boldog.

Ránéztem a naptárra. Nem sokára itt van Derek születésnapja, ugyanis ma van szeptember 19-e és neki szeptember 25-én van (író: nem tudom, hogy pontosan mikor, szóval most ez lesz).

Nem foglalkoztam semmivel, csak kerestem egy eladó kocsit a neten magamnak, majd elmentem érte, kifizettem és mentem haza.

Otthon megint gondolkodtam. Van még bőven pénzem. Fred gazdag volt, és az összes pénzt elhoztam, a házat is eladtam, ami elég nagy volt, így egy szép összeget kaptam érte. Dolgoznom sem kell, és kitart életem végéig.

Viszont rájöttem valamire, hogy mi legyen Derek születésnapi ajándékja. Drága, de nem baj. Neki mindent...