34rész

387 23 1
                                    

Eltelt egy hét. Senki nem gyanakodott rám, hogy én voltam az aki segített Stiles apjának.

Viszont ma rossz érzéssel keltem. És igazam is lett...

Éppen ettem, mikor egy farkas üvöltést hallottam.. És egy sikolyt.

Azonnal felpattantam, majd futottam a hang irányába. Még szerencse, hogy a stitiknek jobb a hallásuk, a szaglásuk és gyorsabbak is, így 2 perc alatt ott voltam. De a látványra nem számítottam

Ott térdelt Lydia, Allison, Scott, Stiles, Lima, Isaac, Theo, Alan, Peter, Cora, Melissa és Noah. Le voltak bénítva. Egy raktár épület szerű helyiségben voltunk.

-Na lám, lám. Te is itt vagy. Megjött a hős, de te is ugyan úgy fogod végezni mint ők. Vagy talán rosszabbul - nevetett apám

-Meghalsz. Egy boszorkány és egy alfa ellen nincs esélyed - vigyorgott ördögien a boszorkány.

Ekkor elindult a többiek felé és meg akarta őket ölni. Azonnal cselekedtem és egy erőgömbbel hátrébb löktem.

-Ne bántsd! - szólt rám Fred - bántod a család tagjaidat? Az apádat és az újdonsült anyádat?

-Nem! - válaszoltam - nem vagy az apám. És ő nem az anyám. De ha már itt tartunk, akkor én bántom a családomnak nem nevezhető senki háziakat? Ki volt az, aki a lányát több 12 évig bántotta? Aki egy hidegvérű gyilkos?

-Ne nevettes már! Nem vagyok gyilkos.

-Ohh igen? Akkor ki mérgezte meg Paiget? Ki ölte meg az anyám és a többi rokonomat? Ártatlanokat? Ki ölte meg a legjobb barátnőmet? - ordítottam apámra

-Te! Te ölted meg Larát. Elvágtad a torkát.

-Nem. Nem állítasz be engem gyilkosnak. Nem fogod másra a dolgokat. Elég volt. Nem vagy senkim. Nem vagy az apám.

-De az vagyok!

-Nem - ráztam a fejem - nekem az apám Peter. Másodapám pedig Alan.

-Menj a pokolba! - ordított rám Fred

-Onnét jöttem! - vigyorogtam rá.

Ekkora azonban nekem indultak mind a ketten. Apám kiütöttem, de a boszit nem bírtam.

-Nem vagy erős! - mondta nekem - egy senki vagy. Gyenge, és gyáva. Senki sem szeret. Miért nem ölted meg még eddig magadat? Sokkal jobb lett volna a világnak.

-Lehet - néztem rá én is - de soha nem fogom magamat megölni. Lehet, hogy te azt hiszed, hogy senki sem szeret engem, de ne magadhoz hasonlíts engem szivi. Szeretnek, és én is szeretem őket. Ez többet ér mindennél.

-Te szuka! - ugrott rám

Ekkor azonban mintha a világ leállt volna. Viszont nem tudom megmozdulni.

-Olivia! - hallottam anyám hangját - ne hagyd magad. Már rég el kellett volna mondanom. Te vagy az egyetlen ilyen erős lény a világon. Nem csak stiti vagy, hanem rejlik benned boszorkány is. Hatalmas erőd van. Gondolj a többiekre, rám és Larára. Ne hagyd magad, te ennél sokkal erősebb vagy. Erős vagy, de ha szeretet táplál téged, akkor még nagyobb az erőd. Még bírd ki valameddig, és hidd el, el jön az az idő, mikor te is jót kapsz. Mert megérdemled. Nagyon is. Többet tettél az emberekért 17 éved alatt, mint bárki más egész élete alatt. Nagyon szeretlek, és vigyázz magadra. Még találkozunk - ezzel elment és mintha az idő ment volna tovább

A nő felettem volt, és éppen a torkom akarta megszorítani, mikor én lerúgtam magamról és felálltam a földről.

Lehunytam a szememet, majd koncentráltam. Csak a jó dolgokra.

Kire számíthatok?! [Befejezett] Where stories live. Discover now