•K-Pop And You•

♡Treasure-Yoshi♡

Sziasztok!

Treasure mániám van,szóval itt van Yoshi aki az UB-m. Egyszerűen oda meg vissza vagyok érte és a mosolyáért,főleg mióta vörös a haja🥺❤️‍🔥 Na de elég a nyáladzásból^.^

Neked ki az UB-d a Treasure-ből?^^

Szavak száma:827

Jó olvasást mindenkinek♡♡
●●●●○○○○●●●●○○○○●●●●○○○○●●●●○○○○●●●

Hideg szél fúj Seoul kietlen,sötét utcáin. Az eső szakad,az idő szomorú pontosan úgy mint te. Ott állsz azon a hídon,ahol megismerted az első szerelmedet SooHyun-t. 2 évig alkottatok egy párt és a mai napig nem érted miért szakított veled. A szüleiddel sokat veszekedtek,soha nem értenek meg téged,ami ahhoz vezet hogy karácsony este ott állsz azon az elhagyatott és kietlen hídon. Belefáradtál a szüleiddel való folyamatos harcba,az állandó depresszióba,és az iskolai zaklatásokba. Könnyes szemekkel lepillantasz és egyszerűen nem érted miért nem félsz a rettegett haláltól. Megnyugvást érzel,beletörődést,és végtelen bánatot. Hezitálsz. De nem a félelemtől, hanem mert a barátaidra gondoltál Daisy-re,Hana-ra,Doyoung-ra,és Asahi-ra. Szereted őket, jobban mint bárkit,számodra ők a családod,és a kiskutyád Hope akit Doyoung-ra bíztál. Félsz hogy fájdalmat okozol nekik a haláloddal és nem szeretnéd ha egy olyan emberért sírnának mint te. Haszontalannak érzed magad,és fogalmad sincs hogy tudnád eltüntetni ezt az ürességet magadból. Próbálkoztál a fizikai fájdalommal de csak ideig-óráig működött, végül idejutottál. Egy koszos hídra,farkasszemet nézve a halállal de felkészültél lélekben az ugrásra,viszont mielőtt megtehetnéd meghallasz magad mögött egy erőtlen vékony kis hangot.

-Bátyus. Mitcsinál ez a lány?-hátra nézel és megpillantasz egy 18 év körüli helyes srácot,aki egy 7 év körüli kislány kezét fogja. Téged néz átható mély barna szemeivel,és egyszerűen képtelen vagy az ugrásra. Egyrészt sokkot okoznál nekik,másrészt a fiú szemei olyan komolyan néznek rád,hogy nem tudsz leugrani.

-Nem tudom Hikari. De menj oda Reiko-hoz kérlek.-engedi el mosolyogva a kislány kezét aki bólintva el is szalad. Nem tudsz mit mondani,hisz ez egy elég kellemetlen szituáció.

-Mond miért szeretnél leugrani?-szólít meg,mire te lepillantasz a mélybe,ahol a morajló folyó erős sodrását látod.

-Miért szeretnéd tudni?-kérdezel vissza halkan. Soha senkit nem érdekelsz, és ez most egy kicsit megmelengette fagyos szívedet. Egy idegen ember érdeklődik irántad,és ez jót tesz az üres lelkednek.

-Senki és semmi miatt nem érdemes eldobni az életedet. Csak egy van belőle,ezt pedig meg kell becsülni,és ki kell hozni a maximumot,akkor is ha nehéz, és tele van akadályokkal. Fogd meg a kezem kérlek és hagyd hogy megmentselek,a szavaimmal,mert tudom mit érzel. Én is szerettem volna már egyszer leugrani,de a nővérem, időben rántott vissza. Engedd hogy megtegyem veled én is.-mondja halkan az idegen,te pedig késztetést érzel hogy higyj neki. Végülis a halálod csak váhat még pár órát. Lassan fordulsz meg a korlát előtt. Szembe nézel vele, és a szemei elárulják, hogy bízhatsz benne. Közelebb sétál a korláthoz és feléd nyújtja a kezét. Kicsit hezitálsz és nem tudod mit évő legyél. De végül az eszed jobbik fele meggyőz hogy bízz a kedves idegenben,aki megakar téged menteni. Felé nyújtod a kezedet ő pedig megfogja és segít neked átmászni a korláton.

-Kanemoto Yoshinori vagyok de mindenki csak Yoshi-nak hív. És téged hogy hívnak?-mosolyodik el melegen,neked pedig hatalmasat dobban a szíved. Ezt az érzést hívják úgy hogy szerelem első látásra.

-Y/N vagyok. Örülök a furcsa találkozásnak Yoshi.-mosolyodsz el és továbbra sem engeded el a fiú kezét.Ő hazavisz magához,megismerheted a nővérét és a húgát,akik kedvesen fogadnak téged. Megismered a történetét, azon az éjjelen folyamatosan csak beszéltek,ő türelmesen végighallgat,és te is végig hallgatod őt. Másnap hazamész, Yoshi tanácsára beszélsz a szüleiddel,elmondod nekik mit akartál tenni. Az anyukád sírva magadhoz szorít,míg apukád hálás köszönetet mond,hogy találkoztál ezzel a sráccal. Ezután mindennap találkoztok,egy kis idő elteltével randizni kezdtek és hamarosan egy párt alkottok. A barátaid veled együtt örülnek és te is boldog vagy végre.

2 évvel később

-Édesem te meg mi a francot csinálsz ebben a vak sötétben hmm?-szólít meg téged egy kellemes hang. Megfordulsz és Yoshit látod meg az ajtófélfának támaszkodva.

-Hogy hogy mit csinálok? Befejezem a legújabb könyvemet. A kiadóm már egy picit mérges a csúszás miatt.-vakarod meg a tarkódat kínosan.

-A mi történetünket fejezted be?-kérdezi mosolyogva és odasétál melléd,aztán pedig leguggol.

-Persze mi mást?Végülis Happy End lett nem? Azt meg mindenki szereti.-mosolyodsz el lágyan és két kezed közé fogva az arcát, lassan megcsókolod őt. A csókotok lágy,és puha. Még mindig ugyanolyan érzéssel töltel,mint első alkalommal. Yoshi az arcodra vezeti az egyik kezét és miután elválik tőled még nyom egy utolsó puszit a szádra és feláll.

-Ma jönnek a szüleid,meg a testvéreim. Főzni kéne valamit. Benne vagy?-kérdezi mosolyogva,és feléd nyújtja a kezét. Nosztalgikus érzés fog el. Belecsúsztatod apró mancsodat az ő kezébe és lementek a konyhába,hogy alkossatok valamit,mire a kis családotok megérkezik. A legjobb dolog az életben,hogy a legváratlanabb pillanatban történik mindig valami sorsfordító.

●●●●○○○○●●●●○○○○●●●●○○○○●●●●○○○○●●●
Köszönöm szépen hogy elolvastad ❤