Rich sex || Hyunin ✓

- BEFEJEZŐ -

Jeongin egy pillanatra elgondolkodott a helyzetén, és egy mélyet sóhajtott, látva, hogy minden jelenlévő várakozóan néz rá, különösen Hyunjin, aki vallomása óta nem vette le róla a szemét.

A kisebb azonban túlságosan is kínosnak érezte ez a sok figyelmet, ezért a leggyerekesebb dolgot megtéve, ami eszébe juthatott, erőteljesen megfogta a sötét hajú férfi karját, és rohanni kezdett valahova, hogy négyszemközt beszélgessenek.

Ez az akció azonban tapsra késztette a jelenlévő diákokat, és a legtöbben megértették, hogy Hwang terve bevált.

Seungmin, Felix és Jisung zavartan néztek egymásra, és próbálták megérteni, mi történt.

–Mi a fasz volt ez? -kérdezte a legfiatalabb a három közül, mivel egyáltalán nem értett semmit.

–Nem tudom... De hát nem nagyszerű volt?  -Felix lelkesen válaszolt.  –Nem tudtam, hogy Hyunjin ennyire szerelmes a barátunkba.

–Még mindig nem mondott nekünk semmit ennyi idő alatt. -Jisung bosszús volt, de erős vállveregetést kapott Seungmintól.  –Hé! Miért bántasz? Téged nem zavar?

–Jeongin a legszégyenlősebb az összes közül... Természetesen nem akart nekünk erről mesélni.  -válaszolt nyílvánvalóan

–Ráadásul ő az egyetlen, aki szereti a fiúkat, nem?  -az ausztrál Hanra nézett, inkább kérdésként, semmint kijelentésként mondta, és kissé bizonytalannak tűnt.

–Mi a faszt akarsz ezzel mondani, Felix -kérdezte Jisung bosszúsan, és a homlokát ráncolva.  –Gondolod, hogy... ?-nevetett fel ironikusan, de úgy tűnt, Seungmin is így gondolta.  –Istenem... tényleg őrültek vagytok. -elindult onnan, ahol voltak, és másodpercekkel később magukra hagyta a többieket.

Felix mély lélegzetet vett, megrázta a fejét, de továbbra is beszélt Seungminnal a trivialitásokról, figyelmen kívül hagyva a barátjával történteket.

[...]

Jeongin sétált néhány háztömböt anélkül, hogy megállt volna, és nem nézett a másikra, aki mögötte haladt, de amikor elérte a kissé elhagyatott helyet, a kiskorúnak elállt a lélegzete, és Hwang felé fordult. Mielőtt azonban reagálhatott volna, Yang megragadta az arcát, és az ajkát az övére tette, és néhány másodpercig így is maradt.

–Jeongin mit...

–Sajnálom -vágott bele a másik mondatába és mélyen ránézett.  –Sajnálom, Hyunjin.

Eltartott egy ideig, mire megértette, mire gondol, ezért zavartan nézett rá. –Miről beszélsz Jeongin? Miért kérsz bocsánatot?

–Azért, mert nem voltam elég bátor, mint te, hogy mindenki előtt választ adj... Mert én voltam az, aki kezdettől fogva bonyolította a dolgokat... -válaszolta kissé csalódottan.  –Tényleg én...

–Jeongin -Hyunjin melegen mosolygott rá, és most az arcára tette egyik kezét.  –Te nem vagy hibás semmiért. Nem csináltál semmi rosszat, és ami a harcot illeti, mondhatod, hogy a múlté. -tette hozzá s, arckifejezését megtartva a kiskorú mély lélegzetet vett, és a sajátjával az arcára tette a kezét.

–Szóval... tényleg nem érdekel, mi lesz a jövőben? -a vörös hajú felvonta a szemöldökét, nyugodt hangon beszélt, és kellemesen érezte magát, hogy végre olyan lehet, amilyennek akart a másikkal.  –Nem számít az egyetem, sem a többiek véleménye, sem a szüleid?

–Nem, nem érdekel -Hyunjin közelebb mozgatta testét Jeongin testéhez, amitől Jeongin kissé elpirult.  –Csak te érdekelsz -jegyezte meg, ismét megfogta az arcát, nem hagyott időt Yangnak a reagálásra, és lágyan megcsókolta, ahogy annyira szerette volna.