Rich sex || Hyunin ✓

- 1 -

Ebben a pillanatban a szíve hevesen kalapált, de lába továbbra is egyenletesen mozgott az iskola durva járdáján. Nyilvánvaló volt, hogy nem tudja, mit csinál, de hatalmába kerítette a szorongás és a vágy.

Yang Jeongin nem akarta, hogy szűz legyen. Számára ilyen egyszerű dolog volt.

Nem azért, mert zavarta, hanem azért, mert a barátai állandóan a szexről beszéltek, és nos, úgy érezte, kizárják a beszélgetésből. A vörös hajúval azonban volt egy probléma.

Ő meleg volt.

Nyilvánvalóan túl korlátozottak voltak a lehetőségei, amikor arról volt szó, hogy keresni akart valakit, akivel megoszthat egy ágyat. Mindenesetre azon a napon Yang úgy döntött, hogy valami merészséget tesz, olyasmit, amire soha nem tartotta volna képesnek magát.

Mély levegőt vett, és egyenesen előre nézett, a vékony férfi azon kapta magát, hogy egy ismeretlen csoport felé sétál, és úgy tett, mintha beszélni tudna egyikükkel.

Hwang Hyunjin

A fekete hajú az egyik legkívánatosabb volt az iskolában, így a lányok és a fiúk figyelmét is felkeltette. Jeongin azonban soha nem beszélt sem vele, sem a környezetében való emberekkel, mivel a személyiségük nem egyezik. Hyunjin dühítő, szeszélyes és néha túl gyerekes volt, de jól tudott flörtölni, és állítólag a szexben is jó.

Éppen ezért Jeongin feléjük tartott.

A vörös hajú kínosnak érezte magát anélkül, hogy beszélt volna Hyunjinnal, de nagyon szerette volna megtenni, hacsak nem kell elveszítenie a szüzességét.

Pofátlanság lenne ezt megkérdezni? Teljesen. De meg akarta kérdezni.

Miután a fiatalabb végre odaért az asztalához, a legtöbb tinédzser gyorsan elhallgatott, és feléje fordította a tekintetét. Hyunjin azonban közömbösen elmosolyodott.

– Mit keresel itt? -kérdezte tőle egy lány onnan, láthatóan bosszantotta a másik jelenléte.

– Beszélnem kell Hyunjinnal!

–Áh szóval ennyi? -kérdezte a másik.
–Nem ismerünk úgyhogy... -vállat vont. –, menj el, jó?

– Maradjatok már! -a fekete hajú ekkor felállt a padról, és rátámaszkodott az asztalra tette a kezét. – Mi a helyzet?

– H-hát... -hirtelen a kisebb félénksége úrrá lett az egész testén, ami megnehezítette a beszédet, sőt még azt is, hogy egyenesen a szemébe nézhetett.

– Nekem i-izé..

– Igen? -Hyunjin felvonta a szemöldökét, és rászegezte a tekintetét.

– Én.. szóval.. -mondta össze vissza a szavakat.

– Oh, kérlek. -ugyanaz a lány kezdettől fogva már bosszús volt, mert sokáig tartott magyarázkodnia a vörösnek. – Ha gyónni akarsz neki, felejtsd el. Hyunjint nem érdekled!

– El tudnál kussolni, kérlek? -mondta Hyunjin – Megakadályozod, hogy a fiú tisztán beszélhessen. -tette hozzá a fejét rázva. – Bocsásson meg, kicsit retardált.

– Hyunjin! -panaszkodott a másik

Jeongin azonban mintha szótlanná vált volna, hirtelen az egész terve tényleg nevetségesnek tűnt. Túl sok volt ez neki.

Hogy jutottam el idáig?

– Tudod mit? Inkább felejtsd el. -válaszolt, gyorsan elsétált az asztaltól, futva, mintha valaki tényleg üldözni akarná.

Másodpercekkel később az ott lévők szórakozottan nevettek, de Hyunjin felsóhajtott, miközben visszaült a helyére, és most dühösen meredt fekete hajú barátjára.

– Olyan gonosz vagy, Jyemin. -jegyezte meg, miközben elővette a mobilját a zsebéből.

– Mi?! Az a srác volt, az aki nem tudta, mit mondjon. Csak megkérdeztem, mit akar! -védekezett majd felállt a padról, egyedül hagyta Hyunjint és két barátját, majd a többiekkel távozott. – Hülye vagy.

– Én is szeretlek. -a fekete hajú továbbra is mosolyogva válaszolt, ahogy mindig is tette, és egy csókot lehelt neki a levegőbe.

– Hagyd. Biztos menstruál, vagy ilyesmi. -mondta nevetve Minho – Mi az? Lehet, hogy igaz.

– Vagy az is lehet, hogy Hyunjin egy idióta, ami számomra hihetőbbnek tűnik. -Chan ellentámadásba lendült, ezúttal arra késztette az említett fiút, hogy álljon fel onnan, ahol éppen ül.

– Elmegyek wc-re, ne várjatok rám. -számolt be Hyunjin, aki belefáradt abba, hogy ugyanarról a témáról beszéljen, majd elhagyta a büfét.

Amikor percekkel később kijött a mosdóból, észrevette, hogy a vörös hajú a szekrények közelében áll, és nyugodtan kiveszi belőle a könyveket. Ekkor a sötét hajú férfi felvonta a szemöldökét, de lazán elindult felé. Odaérve a kiskorú megijedt a hirtelen felbukkanástól, és természetesen megpróbált elfutni, de ezúttal nem sikerült.

– Mi a helyzet? -kérdezte Hyunjin, és megfogta a karját a kezével. – Miért vagy ideges?

– M-most van egy órám...

– Igen igen, nekem is. -a férfi félbeszakította anélkül, hogy elengedte volna. – Mit akartál mondani? -Jeongin óvatos felnézett rá.

Megkérdezzem tőle?

Természetesen nem! Istenem, milyen merész ezt megtenni. -gondolta magában

– S-semmit. -mondta miközben oldalra vetette a fejét zavarában.

– Hazudsz. -Hyunjin szórakozottan mosolygott, ezúttal közelebb hozta az arcát az övéhez, ami még kényelmetlenebbé tette a másikat.
– Lefogadom, hogy szégyelled, azért nem mondod el.

– Hát valójában igen de...

– Jeongin! -kiáltott fel ausztrál barátja a magasabb mögül, amitől az utóbbi lesütötte a szemét.

Hyunjin nagyon utálta, ha valaki megszakította a vele folytatott beszélgetést, ezért a fekete hajú fiú nem csinált mást, mint elengedte a kisebbet majd megfordult, hogy békén hagyhassa őket.

– Jeongin, muszáj... -folytatta, és észrevette, ahogy barátja Hyunjint bámulja. – Mi történt? Félbeszakítottam valamit?

– Nem hiszem. -a vörös hajú felsóhajtott, és rájött, hogy közel sem kérte Hyunjin kérését.

Ez azonban nem jelentette azt, hogy három nap után, amikor újra látja, nem lesz rá újra lehetősége.