Rich sex || Hyunin ✓

- 2 -

Jeongin nem volt nagy rajongója a buliknak, de ha a barátai is részt vettek rajtuk, nem volt más választása, mint csatlakozni hozzájuk.

Az igazat megvallva, utálta érezni a cigaretta és az alkohol szagát, mivel nem dohányzott és nem ivott. Utálta, ha emberekkel teli helyeken lökdösik, utálta, hogy más egyének melegétől megfojtják. De a barátai nem. Péntek délután volt, majdnem éjszaka. Az idő még enyhe volt, így ruházata csak nadrágból és divatos ingből állt. Vagy Jeongin esetében egy kabát is.

– Hol van Jaehyun? -kérdezte Felix Jisungot, aki azzal volt elfoglalva, hogy valakivel a mobiltelefonon csevegjen, és közben bolondként vigyorgott. – Hé idióta! -a szőke haj a kiskorú szobájában lévő párnával durván fejbe verte.

– A cím a csoportban van! Hagyj békén, istenem! -Jisung durcásan válaszolt, fel sem nézett a képernyőről, és ismét az ausztrál felé hajította a párnát.

– Nem hiszem el, hogy ennyire megszállottan akarsz szexelni vele. -jegyezte meg Jeongin komolyan, miközben leült az ágyára, és már akkor is levertnek érezte magát, amikor ki sem tette a lábát az otthonából.

– Legalább én dugni akarok valakivel. -Jisung kontrázott, ezúttal nemcsak Felixet találta el, hanem Seungmint is.

– Rendben?, mindegy... -válaszolta a fiatalabb sóhajtva, tudván, hogy amit a barátja mondott, az amúgy is igaz.

Jeongin soha nem törődött igazán senkivel. És bár barátai megpróbáltak segíteni neki, ez a szolidaritás kudarcot vallott. Jeongin le akart feküdni valakivel. Ezért anélkül, hogy sokat gondolkodott volna, felkelt onnan, ahol volt, és átöltözött, anélkül, hogy a többiek figyelmesen megnézték volna, amitől összeráncolta a homlokát.

– A fenébe Innie! -bömbölte Jisung döbbenten, és hirtelen elfordította a tekintetét a telefonjáról.

– Most mi az?! -a kisebb horkantva nézte magát a tükörben, próbált valami hibát találni a ruhájában.

– Csodálatos lábaid vannak! Fogadok, hogy bármelyik srác szeretne ilyet magának. -tette hozzá a barátja, amitől a többiek nevettek, inkább bólintottak, amit mondott.

– Ne aggódj túl sokat, Jeongin. Végül megtalálod azt a valakit. -Seungmin együtt érzően megveregette a hátát.

Körülbelül tizenöt percbe telt, mire megérkeztek, amikor ez megtörtént Jeongin szokás szerint azonnal egyedül maradt a bejáratnál. Barátai találkoztak a lányokkal, akikkel beszélgettek, de a kisebb csak felsóhajtott a mindig megismétlődő helyzet miatt.

Még nem volt késő, de azt lehetett látni, hogy a legtöbb embernek már túl sok volt, így a vörös hajú azt tette, amit a filmekben mindig is; menj el valahova kevés emberrel.

Néhány perc múlva talált egy kis fürdőszobát az emeleten, és becsukta az ajtót és belülről bezárta, majd vett egy mély levegőt, és megnézte magát a tükörben. Egészen addig, amíg észre nem vette, hogy ketten vannak a fürdőkádban.

– Szent szar! -mondta kissé ijedten, amikor észrevette, hogy egy pár kétségbeesetten szexel.

Természetesen Jeongin két másodpercet sem várt, úgy suhant ki a fürdőből mintha puskából lőttek volna ki, hirtelen balra kanyarodhatott a folyosón. Ennek során azonban egy fiú arcának ütközött.

– S-sajnálom! Tényleg nagyon sajnál..-

Hirtelen megtorpant, amikor észrevette, hogy az említett fiú ismerős neki, és úgy mosolyog rá, hogy a lábai elgyengültek, vagy legalábbis a szíve gyorsabban ver a szokásosnál.

Hyunjin volt az.

A legidősebb is szűk fekete farmert viselt, mint ő, ráadásul a mellkasát egy szürke ing takarta. Piercingje alsó ajkának közepén csillogott a sötétben, és sötét szemei ​​a kíváncsiság aurájával tekintettek rá. Jeongin aggódott, hogy ilyen közel van hozzá, ezért megpróbált elmenekülni onnan, ahol volt, de hiába.

– Sietsz valahova? -kérdezte szórakozottan a fekete hajú, miközben megfogta Jeongin karját anélkül, hogy bármit is próbált volna, aki aztán a markolatát nézte. – Csevegjünk egy kicsit. Megtennéd?

– Öhm, izé... tényleg mennem kellene..

– Mit szólnál, ha elmondanád... - tette hozzá, a kiskorút a falhoz szorította a testével, rátette a kezét, megakadályozva, hogy megszökjön, és nem adott neki időt arra, hogy gondolkodjon a történteken. – Mit kellett kérdezned a minap? mosolygott. – Nem felejtettem el, na. -mosolygott

– N-nem volt semmi fontos... - válaszolta Jeongin halkan, és elfordította a tekintetét, mivel az idősebb férfi szemei miatt nagyon kényelmetlenül érezte magát.

– Tényleg? Nos, akkor úgy tűnt, eléggé dilemmában voltál. -Hyunjin közelebb hozta a testét az övéhez, így az arca csak centiméterre maradt a vörös hajútól.

Mondjam el neki?

Jeongin még egyszer eltöprengett, és észrevette, hogy akkoriban a kérdésnek több kontextusa lehetett ott, mint a középiskolában.

– Ne mondd, hogy valami triviális volt... - Hyunjin hirtelen szomorúnak tűnt. – Oh, és izgatott voltam... -lassan kezdett elszakadni tőle, időt hagyva Jeonginnak, hogy átgondolja kérését.

Tényleg el kéne mondanom? Végülis, mit veszíthetek?!

– Alapvetően... -lehelte remegve, megbánta a szavait, mielőtt ki tudta volna szedni őket. –, szükségem van valakire, aki lefeküdne velem.

Hyunjin elakadt a szavaitól, bár csak néhány másodpercig.

Aztán tudatosan elmosolyodott.