Rich sex || Hyunin ✓

- 17 -

Másnap Jeongin boldogan ébredt az előző éjszakai randevú miatt, és boldogan, hogy ismét Hyunjin mellett aludt.

Hyunjin átölelte, aki még mindig aludt, így a kisebb lassan kiszabadult a szorításából, hogy kimenjen a mosdóba.

Visszatéréskor azonban Hyunjinnak már nyitva volt a szeme, és kinyújtotta a karját, úgy nézett ki, mint egy macska.

–Jó reggelt! -Jeongin le akart ülni az ágyra, de Hyunjin mindkét kezével megragadta a derekát, és másodpercekkel később újra átölelte. –Hyunjin!

–Ne menj el anélkül, hogy ne mondanád. -válaszolta az idősebb gyerekes panaszkodó hangon, újra lehunyta a szemét, és maga mellé ültette Jeongint.  –Jól aludtál?

–Hát… nem is tudtam, hogy ennyit horkolsz, többé-kevésbé. -jegyezte meg a fiatalabb, a másikat boldogan nevetve.

–Én nem horkolok. -vélekedett a fekete hajú, és apró puszikat kezdett a nyakára, amitől Jeongin megborzongott.  –Túl érzékeny vagy. -mosolygott a bőrére, és folytatta, amit csinált.

–Abbahagynád, hogy csak két másodpercre rám rakod a kezed?  -panaszkodott, de ettől az idősebb férfi még jobban ellentmondott neki. –Istenem. -Jeongin felsóhajtott, ezúttal megfordult, hogy szembe nézhessen vele.

Lehet, hogy eltúlzottnak tűnik, de a kisebb abban a pillanatban túl boldognak érezte magát.  Elmondása szerint a dolgok elkezdtek a maga útján menni, és a tudat, hogy ő és Hyunjin szerelmesek, nagyon boldognak és reménytelinek érezte magát.

Persze előfordult, hogy utált túl sokat gondolni a Hyunjinnal való kapcsolatára, hiszen annak ellenére, hogy szerették egymást, ennek továbbra is titokban kellett maradnia.

Jeongin tudta, hogy még középiskolás és Hwanggal randevúzik, aki nagy jövőt tervezett, túlságosan korlátozott lehet az együtt töltött idő.

–Mi a baj? -kérdezte a sötét hajú, mutatóujjával gyengéden megkocogtatva Jeongin homlokát, visszahozva Jeongint a valóságba. –Elmentél. -duzzogta, és újra átölelte, és ismét panaszt váltott ki belőle.

–Jól vagyok. Köszönöm az aggódást...

–Igen? Egyáltalán nem hiszek neked. -Hyunjin felnevetett, és két kézzel megfogta a kiskorú arcát.  –Wow, ne nézz másra..

–Miért? -Jeongin felvonta a szemöldökét, nem mozdult.

–Nem lehet... -a ház tulajdonosa homlokát ráncolva közel hozta az arcához.

–Mi a baj Hyunjin? -Jeongin kissé aggódva beszélt a másik hangulatváltozása miatt. –Mondd el.

–Csak... -támasztotta ajkait a fiatalabb fülcimpájára... –Nagyon csinos vagy... -kommentálta mosolyogva, majd csípőjére eresztette a kezét, amitől a vörös hajú zavarba jött. –És a segged is ~.

Jeongin gúnyosan elmosolyodott, de néhány másodperc múlva nevetés közben erősen meglökte Hyunjint, amitől az hirtelen leesett az ágyról.

Csak mire Hwang felkelt, valaki berontott, és abban a pillanatban véget ért, amikor éppen volt.

Az ajtó felé nézve Jeongin kinyitotta a szemét és a száját, és azonnal betakarta a testét a takaróval, és azt kívánta, bárcsak eltűnne onnan.

az a kibaszott anya..

Mindkettőjük előtt Hyunjin anyukája állt, és rossz értelemben nézte őket, főleg Hyunjint, olyan intenzitással, hogy az ijesztő volt.

–Szia anya! Ő itt Jeong- -fekete hajú férfi akart beszélni, de félbeszakították.

–Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy felöltözöl.  -követelte fiát komoly hangon, majd Jeonginra szegezte a tekintetét.  –Most menj ki a házamból.