Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
- Tudom! A bátyámtól örököltem! Csak az esetek többségében én nem játszom a rendíthetetlen embert - ugrott a nyakamba és megigazítottam a hajamat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Miről folyik a beszélgetés? - Lorenza elengedte a kezem, miközben egy sarokban található bőr kanapéhoz értünk. A félhomályban találkozott a tekintetem a férfival, aki engem méregetve ajkához emelte a poharat. Úgy nézett rám, mint aki pontosan tudja azt, hogy holnap ezt már nem teheti meg. - Felfrissítettem Katherine sminkjét - leültünk a többiekkel szembe, miközben Daniele apró mosolyra húzta az ajkát.
- Úgy látom, hamar kijózanodtál - összehúzott, mérges tekintettel nézte a húgát, aki ölébe csapta a csillogó táskáját. - Ez volt az utolsó, hogy ezt megengedtem neked! - Csak most vettem észre, hogy Daniele megszabadult az öltönyétől, ezért csak egy királykék színű póló feszült a felsőtestén. Mark mellett Camille ült, aki a két testvér háborúját nézve felém hajolt, ezért az asztal felett én is így tettem.
- Gyönyörű lett a sminked!
- Köszi! - válaszoltam, miközben borzongva éreztem, hogy amikor Daniele a pohárhoz nyúlt, az ujjai érintették a vállamat és a ruhám szélét. Nem is tudtam, hogy ilyen közel hajoltam hozzá. - Lorenza érdeme!
- Nekem jár a taps! - mutatott magára. - Jut eszembe! Hol van az italom?! - kiabált az egyik pincér felé, aki azonnal tette volna a dolgát, de a szigorú báty, egy kéz lendítéssel megakadályozta ebben. Vonzónak találtam, hogy vigyáz a húgára. Tetszett, hogy puszta tekintetével is képes védeni őt. A tekintete, az ajka ahogy apró mosolyra húzza, a testbeszéde, ahogy velem szemben ül és felém néz... pontosan olyan volt, mint egy tálcán található süti, amihez én nem érhetek hozzá.
- Te nem iszol - húzta le a maradék alkoholt a pohárból.
- Bezzeg te ihatsz, igaz bátyókám? - kérdezte Lorenza dühösen, majd úgy gondolta, hogy témát vált. - Inkább halljuk, hogy miről beszéltetek addig, amíg távol voltunk - kérte mellettem ülve. Alkohol kortyolás közben próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, hogy Daniele Morgan le sem veszi rólam a szemét. Mintha felfalna. Mintha teljes egészben lenyelne. A tekintete miatt lázba jöttem és hevesebben kezdett verni a szívem. Miért csinálja ezt? Mit akar? Pontosan ezt akartam elkerülni. Nem akartam látni, hogy vágyik rám, hogy akar engem.
- Igen! Halljuk - kicsit előre hajoltam és combomra támasztotta a kezem. Mark átkarolta Camille vállát, majd rám és Daniele-re mutatott. - Eldöntöttük, hogy titeket fogunk megkérni arra, hogy szervezzétek meg az esküvőt - a dübörgő zene miatt csak félig hallottam, ezért Daniele előtt közelebb hajoltam Mark-hoz. Amikor ezt megtettem, Daniele szeme kikerekedett és a torkát köszörülte.
- Mit mondtál? Bocsi, csak nem hallottam!
- Azt mondta, hogy ketten fogjuk megszervezni az esküvőjüket. Most pedig üljön csak vissza a fenekére! - Daniele megfogta a csuklómat, és vissza invitált a bőr kanapéra. Amikor a hátam mögé pillantott, láttam, hogy két férfi engem méregetett.
