|Felejthetetlen Tánc|

Tizennegyedik

Miért van rám ilyen hatással?

Miért kell ilyen jóképűnek lennie?

Minden bizonnyal olvasott a gondolataimban, hiszen a következő pillanatban mosolyra húzta ajkát, majd elegáns mozdulattal az üveg asztal felé mutatott. - Foglaljon helyet! - a hangja mély, mégis selymes volt. Minden porcikám remegett, ezért gyorsan kihúztam a széket, majd leültem rá. Miután Daniel velem szembe ült, maga elé helyezte az önéletrajzomat. Őt fürkésztem, miközben a lapokat figyelte, hüvelykujjával pedig az állán található apró mélyedést piszkálta. - Jelen pillanatban is nálam van az önéletrajza - a szemembe nézett. A tekintetével nem csak levetkőztetett, de buja gondolatokat és eltitkolt erotikát fedeztem fel benne. A tekintete miatt melegem lett, ezért a pohár felé mutattam.

- Nem gond, ha iszok előtte?

- Nekem nem - válaszolta fel sem nézve. Ajkamhoz emeltem a poharat és kortyolni készültem, de ekkor újra megszólalt. - Jól látom, hogy dolgozott már vezetői asszisztens pozícióban? Ez alapján úgy vélem, hogy van tapasztalata!

- Igen, nagyon jól gondolja - válaszoltam, mielőtt ittam volna. - Az önéletrajzomban minden részletesen fel van tüntetve a régi munkahelyemet és a tapasztalataimat illetően - erőltettem magamra egy mosolyt. A lapokat oldalra csúsztatta, az asztalon összefonta ujjait, majd a torkát köszörülte.

- Meséljen a régi munkahelyéről. Milyen volt ott a légkör, a munkatársakkal jól kijött? - a tekintete miatt majdnem félre nyeltem, ezért a félig sötét irodában inkább félre tettem a poharat, majd két combomra simítottam a kezem. A következő öt percben részletesen beszámoltan neki a munkahelyemről, a pozíciomról és arról, hogy leginkább mit kellett csinálnom.

- Összefoglalva azt mondanám, hogy feltörekvő és szorgalmas vagyok. Velem lehet hosszú távra tervezni, hiszen határozott és magabiztos vagyok.

Az utolsó mondatom után felvonta az egyik szemöldökét.

- Efelől semmi kétségem, kedves Katherine - bólintott. - Nálunk a munkaidő reggel kilenc órától, este nyolc óráig tart. Mondanom sem kell, hogy a szabadidőnk kilencven százalékát cégen belül töltjük, hiszen nálunk nincs megállás. Jön a nyár, ami azt jelenti, hogy egyre több telefonhívást kapunk. Szeretjük ezt az időszakot, hiszen a különböző partik, meglepetés bulik vagy nyári osztálytalálkozók megszervezésével nagyon jó bevételt kapunk, bár úgy érzem, hogy ezt nem kell bővebben kifejtenem. Biztos maga is tudja, hogy őszi időszakban, illetve télen kapunk kevesebb felkérést. Azt jó ha tudja, hogy van saját weblapunk amit állandóan frissítünk. Ezt akkor csináljuk, amikor jönnek friss áruk, mint például virágok, vagy a nagyobb dekorációk. Ezen a weblapon fel van tüntetve telefonszám és email cím is, amin szintén elérhetnek minket az ügyfelek. Ezt a weblapot eddig Sarah, a vezetői asszisztens kezelte, ő volt az admin. Ő volt az egyik aki fogadta a telefonhívásokat, majd részletes tájékoztatást, esetleg segítséget nyújtott az ügyfeleknek - a következő mondatait szinte alig hallottam, hiszen elvesztem a tekintete csillogásában és az ajka formájában. Hihetetlen, hogy mennyire művelt és visszafogott volt. A hangja pontosan olyan volt, amitől minden nő akaratlanul is elolvad. - Remélem tudja, hogy itt nem tűrjük meg a hibás, vagy pontatlan munkavégzést. Mindig a precíz munka hívei voltunk, ezért is fordulnak felénk bizalommal az emberek. Mindig nyitottak és udvariasak vagyunk. Számunkra nincs lehetetlen, bármilyen elképzelést valóra váltunk: legyen szó tóparti esküvőről, vagy nagyobb céges találkozókról. Ha minden stimmel és megfelel önnek, akkor egy percen belül behozzák a részleges szerződését, amit otthon figyelmesen el kéne olvasnia - fejezte be hirtelen. Két pislogás között válaszoltam.

- Rendben! Ez mind nagyon jól hangzik, Mr. Morgan - hirtelen bólintottam és mosolyt erőltettem magamra. - Adjunk a közös munkának egy esélyt! - a tenyerem izzadt, ezért a sárga szoknyámba töröltem. Miután behozták a sötétkék mappában található szerződést, a táskámba helyeztem és a férfival együtt felálltunk. Emlékszem, hogy közelebb sétáltunk egymáshoz és a kezemet terveztem nyújtani, de ő hirtelen közelebb hajolt, majd így szólt: