𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Bite

Egy rossz mozdulat Jisungtól és Minho szinte majdnem átharapta a fiatalabb torkát. Az omegából ömleni kezdett a vér és hamar eszméletét veszítve változott vissza emberi formájába. Minho is azonnal megtette ezt és ijedten nézett a földön fekvőre.

-J-jisung? Ne..ne...ne...ne!- nézett a fiú nyakára aminek kinézete felforgatta gyomrát is. -Jisung..kérlek!- sírta el magát min nem csak ő maga hanem mindenki meglepődött.

A segítség hamar érkezett és Jisungot azonnal az iskola műtőjébe vitték. Minho a földön térdelve nézte véres kezeit és teljesen sokkos állapotba került.

-Minho? Minho?- rázogatta legjobb barátja Changbin, de a fiú csak sírt.

-Nem akartam... Én megpróbáltam..De megmozdult és én... én nem akartam megölni!- dőlt neki Changbinnak aki azonnal magához ölelte.

-Tudom Minho! Semmi baj! Láttuk, hogy próbáltál vigyázni rá, nincsen semmi baj! Túlfogja élni, megígérem!- simogatta a fiú fejét aki hangosan zokogott.

-Én..nem..akartam!- motyogta továbbra is ugyanazt. -Nem akarom, hogy...meghaljon! Nem akarom, hogy miattam ne éljen tovább...-nézett Changbinra.

°°°°

-Vérátömlesztésre lesz szükség! Azonnal!- kiabálta a sebész miközben azon volt, hogy rendbe hozzá Jisung nyakát, vállát és mellkasa egy részét.

Hosszú órák teltek el a műtőben mire letették a sebészi eszközöket.

A doktor végül elhagyta a műtőt és odament az igazgatóhoz.

-A műtét sikeres volt! Életben van viszont nem sok esély van rá, hogy életben is marad. Súlyos sérülések keletkeztek a mellkasán, a nyakán és a vállán is. Ha egy kicsit beljebb harap az illető a helyszínen elvérzett volna és elhunyt volna. - mondta a sebész a hírt ami mindenkit lesúlytott, de talán a legjobban a "bűnöst" ki ismét sokkos állapotba kerülve kezdte el hajtogatni, hogy ő ezt nem akarta.

-Hyung! Tudjuk, hogy nem akartad. Nem a te hibád, te mindent megtettél. Minden a feljebb valók hibája hiszen ők akarták így!- mondta Felix ki Jisung legjobb barátja volt.

Nem haragudott a fiúra hiszen tudta, hogy ő mindent megtett annak érdekében, hogy Jisung ne sérüljön súlyosan, de az a rossz mozdulat mindent elrontott. Itt egyikük sem hibás, itt a feljebb valók az igazi bűnösek.

-Csak élje túl, könyörgöm!- sírt keservesen Minho kit többen is próbáltak vígasztalni úgy, hogy saját szemük is könnybe volt lábadva.

°°°°

Teltek a hetek és Jisung nem ébredt fel. Gépek tartották életben, de ahogy teltek a hetek sebei úgy gyógyulgattak és több esélyt adtak a túlélésre.

Minho minden egyes nap bent volt a szobában ahol Jisung pihent és elmondta milliószor, hogy mennyire nem akarta ezt és, hogy nem állt szándékában majdnem megölni őt. Elmondta, hogy ezt soha nem fogja megbocsátani magának és reméli, hogy Jisung mégjobban gyűlölni fogja őt ezek után ugyanis nem érdemel bocsánatot.

-Szia Sungie!- ült le Minho a székre majd hosszú idő után lassan remegő kezekkel fogta meg Jisungét.

Szemei könnybe lápadtak és elkapta a bűntudat amiért hozzá mert érni. Amióta kómában van a fiatal fiú azóta megszerette volna ezt tenni, de úgy gondolta, hogy bűn lenne ezek után hozzáérnie. Most is így gondolja viszont az akarat sokkal erősebb volt ebben a percben mint bármi más.