Finding Cinderella

4. fejezet

Daniel

Úgy volt, hogy suli után beugrunk a srácokkal az ikrekhez- róluk annyit kell tudni, hogy nem rég értek haza a vakációról, így majd csak holnap fognak iskolába menni-, de Aaron bokszolni szeretett volna menni, ami azt jelentette, hogy valami gond van vele. Így úgy döntöttünk Iannel, hogy vele tartunk. Aaron mindig bokszolni ment, ha valami gondja akadt vagy egyszerűen így vezeti le a felgyülemlett haragját- egyébként is kész beteg a csávó, mindenkit szétverne, ha egyszer bekattan.

- Mi a pálya? – egyből neki kezdett faggatózni Ian, amint beértünk az edzőterembe. Aaron nagyban püfölte szerencsétlen babzsákot és csoda volt, hogy még nem szakadt le.

- Apám ki akar tagadni. – nyögte ki két ütés között.

- Már megint miért?

- Mert faszom akar egyetemre menni. Ráadásul valami ultra stréberek közé. Szerintetek mikor fogtam én önszántamból könyvet? – lihegve nekidőlt a bokszzsáknak. Igaza volt. Aaron nem az a tipikus srác, aki az egész fiatalkorát az iskolapad mögött töltené. Az apja ügyvéd, ráadásul baromi jó, de olyan szigorú is.

- Akkor mi lesz? – tettem fel a költői kérdést.

- Ian. Drága barátom. Hadd lakjak nálatok pár hétig, amíg a faterom le nem nyugszik. – szinte már kiskutya szemekkel nézett az említettre. Ian az egyedüli, aki egyedül él, így érthető a kérése.

- A húgom is pár hétre nálam lesz, mert az ősök elmennek nyaralni és nem akarják, hogy egyedül legyen.

- Nem baj. Inkább Carla, mint az őrült apám. Kérlek Ian, te vagy az utolsó reménysugaram.

- Megkérdezem, hogy neki is megfelel e. Nekem se jó, ha a házam egy harctérré alakulna át miattatok.

- Kösz haver. Életmentő vagy. – szinte már látom, hogy Aaron mindjárt Ian karjaiba ugrik örömében.

- Még ne kiabáld el. Ezt a húgomon fog múlni szóval neki könyörögj ne nekem.

- Ej nem adod könnyen magad. Majd beszélek a húgoddal, de ha nem hallotok rólam, akkor vegyétek úgy, hogy meghaltam.

Aaron és Carla szokatlanul sokat veszekedtek, habár az okát senki se tudja és nem is akarjuk ezt tovább ragozni, mert már így is kínos mindannyiunknak. Mostanra már annyira megszoktuk, hogy néha nem is vesszük észre a civakodásukat. Aaron alapból hamar kapja fel a vizet így van, hogy hülyeségeket kezd el összehordani, Carla meg az a tipikus, aki meg mondja, amit gondol hezitálás nélkül, így sejthető volt, hogy ezek ketten nem fognak jól kijönni egymással. Carlaval ellentétben Ian higgadtabb és megfontoltabb, így a húga kirohanásait valamennyire jól kezeli.

Az edzés után izzadtan estünk be a Rogers ikrekhez, mert korábban már megígértük nekik, hogy náluk leszünk. Rogersékről annyit, hogy náluk őrültebb emberekkel még sose találkoztam- bár Aaron is kész bolond, de az ikrek is túl lőnek nála. Habár a szüleik szerint a két srác korábban nem ilyenek voltak. Szent meggyőződésük, hogy ha nem lennénk mi, akkor rossz útra térnének, de szerintem meg pont mi rontottuk meg őket, de ők tudják.

- Na milyen volt a nyaralás? – kérdeztem az ikrektől, amint megláttam őket a konyhájukban. Épp valami ehetőt akartak összedobni, de kupac szarnak kinéző valamiből aligha sikerült nekik.

- Jó volt meg minden, leszámítva, hogy egy törpe fasz lehúzta az alsóm úszás közben és lelécelt vele. – bosszankodott az egyik iker, azt hiszem Ryan, de nem vagyok benne biztos. Túlságosan hasonlítanak egymásra és az még rátesz, hogy ők szándékosan csinálják, hogy összetévesszük azzal, hogy ugyan úgy vágják le a hajukat és néha ugyan abba a ruhába vannak.