Finding Cinderella

3. fejezet

Sarah

Elképesztő ez az iskola. Ennyi idiótával sose találkoztam. Eddig azt hittem, hogy már nem érhet meglepetés, de nagy az Isten állatkertje. Félmeztelenre vetkőzve rohangálnak fel-alá, félőrülten futkorásznak és nem képesek egyhelyben maradniuk. Persze tisztelet a kivételnek. Lehet én vagyok ennyire pesszimista és nincs elég humorérzékem ehhez, de ezt azért ne.

Kémia óra volt, s a tanár kiosztotta a párokat, mert lesz valamilyen páros beadandó és ez teszi ki az osztályzatunk felét. Egy Carla lány mellé osztottak be, aki rettentően idegesítő. Be nem állt a szája és az egész szünetben a sarkamban volt. Szeretek egyedül lenni, de ez a csaj a magánszférámba furakodott be.

- Te lány. Nem tudom, hogy feltűnt e már, de egyáltalán nem akarok veled beszélgetni vagy akár -ne adj Isten -összebarátkozni. Egyedül szeretek lenni és kérlek a kémia órán kívül ne szólj hozzám. - higgadtan a szemébe néztem. Meglepetten tekintett vissza rám kék íriszével és idegesen a vörös hajába túrt.

- B-bocsánat. Csak tudod nem igazán jövök ki jól a lány osztálytársaimmal.

- Hidd el nem örülnél annak, ha én lennék az első. - végszóra elmentem mellette egyenesen a terembe. Már mindenki bent volt és csak két üres helyet láttam az utolsó sorban. Remek. Ezen az órán is mellette fogok ülni.

Carla valamennyire felfogta a dolgot és békén hagyott a nap hátralevő részében. Nem szeretnék vele összebarátkozni, ha később úgy is elfordul előlem. Én meg nem akartam ezt újra és újra átélni. Gyáva dolog elfutni a gondok elől, tudom jól, de az Isten szerelmére csak békésen szeretnék érettségizni. Mást nem is kérek.

Iskola után rögtön haza fele indultam el. Biztos voltam benne, hogy Hilda és Stella nem lesznek otthon, ilyenkor sosincsenek. Hamar akartam hazaérni, hogy ki élvezzem a távollétüket. Így terveztem, de olyan szép volt az idő, hogy kerülő úton mentem haza. Ha aznap nem így döntöttem volna, akkor talán sose fogok Carlaval összebarátkozni.

Carla

Őszintén szólva sose voltam azaz ártatlan törékeny lány. Nem hagytam magam, ha bántottak, visszaszóltam, ha valami nem tetszett. Őszinte voltam mindenkivel és sose érdekelt, ha ez másnak nem tetszett. Mindig arra neveltek, hogy fogadjam el önmagamat és sose, de sose változzak meg csak azért, hogy megfeleljek mások elvárásainak.

Nem szeretem a kétszínű, hazug embereket. Sose akartam olyan barátokat és mit mondjak, rohadt egy világban élünk. Az én esetemben sose voltak lány barátaim, mivel ha akadt is volna egy kettő a végén kiderült róla, hogy csak a bátyámat akarta elcsábítani. Röhejes nem? Ian, a bátyám piszkosul népszerű. Okos, helyes, tehetséges mondhatni tökéletes. Idegesítően tökéletes. Persze imádom, nagyon jó testvér és mindig ott van, amikor bajba kerülök.

Az iskolában mindenki Ian kishúgaként ismert. Persze nem sértődök meg ezen, sőt kifejezetten büszke vagyok, hogy a testvére lehetek. Azt bánom, hogy a legtöbb lány ezt ki használja. Azt hiszik azzal, hogy a barátaim lesznek Ian majd másként gondol rájuk vagy esetleg a bizalmába fogadja őket. Micsoda szánalom. Azt gondolják azzal, hogy a nyakamon lógnak népszerűbb lehetnek és ezzel jegyet nyerhetnek Ianék csapatához. Annyira nevetségesnek találom ezt az egészet. Szerencsére a bátyám van annyira okos, hogy leszűri az ilyeneket. Megvéd bármi áron és nem érdekli közben, hogy ki az illető. Ráadásul ott van Daniel is, aki ügyeletes rosszfiúnak számít, - ami persze nem igaz- és elijeszti azokat, akik bántanak. Mondhatni Ian után ő a második bátyám. Aztán ott van Aaron, aki szintén megvéd, ha kell, bár ő valóban rosszfiú és egy igazi szemétláda. Nem kímél senkit, ha kell, persze ritkán veszíti el a józan ítélő képességét. No meg ne feledkezzünk meg a két félnótásról, Brian és Ryan-ről, akik konkrétan őrültek, nem félnek senkitől és semmitől- ők jelenleg nyaralnak valahol, ezért majd később jönnek iskolába.