Sápadt tűz | Damiano David

Veled lenni

E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad – ujra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

József Attila - Flóra

Tökéletes. Így tudnám jellemezni a Damiano-val eltöltött délutánomat, és bár a legtöbb időt az olasz ágyában töltöttük el, mégis úgy éreztem, hogy a világ legizgalmasabb programjára kalauzol el éppen. Azon a délutánon megannyi szerelmes csók csattant el, megannyi szóval bizonygatta, hogy mi ketten együtt valami különlegeset adunk a másiknak.
Édes szavakat susogott a fülembe, lehelete csiklandozta a nyakamat, miközben hosszú ujjaival finoman simogatta a derekamat és a mellem közötti vékony bőrt.
Este nyolc felé járhatott már az idő, amikor az olasz megunta a fetrengést, így egy hirtelen mozdulattal felpattant mellőlem a puha ágyból és elkezdte magára kapkodni a nadrágját.
-Mi a francot csinálsz? - a hangom álmosan csengett, miközben próbáltam ellenállni a késztetésnek, hogy lecsukjam a szemeimet és aludjak egy jót. Damiano elém sétált, jobb tenyerét az arcomra vezette és hüvelykujjával finoman simogatni kezdte az arccsontomat.
-Elviszlek vacsorázni, bébi - ajkain, amiket pár perccel ezelőtt még vadul csókoltam, szelíd mosoly ült ki. Szemei vadul cikáztak az arcomon, minden egyes kis apró rezzenésemet figyelte. - Na, csipkedd magadat, mert mindjárt éhen halok.

Vékony testével pillanatok alatt szedte össze az apró, de felettébb napsütötte szobában a ruháit. Fekete skinny jeans feszült hosszú lábain, mellkasát - amin egész nap pihentem - vörös ing rejtette el a kíváncsi és köztünk az én tekintetem elől is. A felső 3 gombot szabadon hagyta, így rendkívül mély dekoltázzsal rendelkezett. Szememet nehezen tudtam levenni róla, bármennyire is próbáltam.
Az olasz éppen a szekrénye egyik fiókjában matatott, amikor barna szemeit a komód tartalmáról rám vezette. Csokoládé íriszeit végig vezette takaróba csavart testemen, majd laza félmosoly húzódott vékony ajkaira. Lassan visszatolta a fiókot, majd óvatosan megindult felém, útközben pedig lekapta a fotel tetejére dobott bugyimat, majd hosszú, vékony ujján elkezdte lóbálni azt:
- Szándékozna a kisasszony felkelni az ágyból? Sajnos ennek a ruhadarabnak a levételében ezerszer jobb vagyok, így még segíteni se tudok – pimasz vigyor húzódott Damiano ajkaira.

Nevetve kaptam ki a fiú kezei közül a fehérneműt, ezt követően a lehető leglassabban másztam ki a puha ágyból és álltam neki összeszedni a szerte szét hagyott ruha darabokat.
Az olasz elégedetten mustrálta a meztelen testemet, illetve azt, ahogyan előtte hajolgattam egy-egy újabb ruhadarab felvételekor. Éppen a nadrágomat szedtem össze a szoba bal sarkában álldogáló mély barna íróasztal tetejéről, amikor két kezet éreztem meg szorosan a derekamra fonódni. Damiano ajkaival megcirógatta a nyakamat, majd apró csókokat hagyott a vékony bőrön, miközben folyamatosan feljebb haladt az arcom irányába.
- Lehet mégse megyünk ma vacsorázni, kigondoltam valami jobb programot kettőnknek – ujjaival finoman végig zongorázott a csípőmön, majd lapockámra csúsztatta az egyik kezét és egy pillanat alatt szembe fordított magával. – Bár eléggé éhes vagyok, sok kalóriát elégettünk ma. A szex tényleg nagyon jó cardio.
Az olasz hosszú ujjai lecsúsztak a combjaimra, majd se perc alatt felkapott és az asztalára ültetett, lesöpörve ezzel az összes rajta heverő, rendkívül fontosnak tűnő papírhalmokat.
- Nem lennél inkább te a vacsorám? – időm se volt válaszolni, a jóképű srác azonnal leguggolt és két combom közé temette az arcát. Bármennyire is tűnt csábítónak az ajánlata, mégis jobban esett volna kimozdulni itthonról és egy – vagy akár több – pohár bor társaságában beszélgetni azzal a Damiano-val, akivel hetekkel ezelőtt még a pokol legmélyebb bugyraiba taszítottuk volna a másikat. Óvatosan belemarkoltam az olasz dús tincsei közé és elemeltem a fejét. Damiano kikerekedett szemekkel nézett rám, majd karjaival megtámaszkodott a csípőm mellett, ezáltal közre fogva engem.
- Minden rendben van, D? Valami rosszat tettem? – hosszú ujjával finoman a fülem mögé tűrt egy, a szemem előtt lógó zavaró tincset.
- Semmit se csináltál, amivel megbántottál volna. De igazán örülnék annak, ha elvinnél vacsorázni, és nem csak azért, mert mindjárt megpusztulok az éhségtől – az olasz halkan felnevetett, miközben fejét szégyenlősen lehajtotta. Ujjammal álla alá nyúltam, ezzel kényszerítve az énekest arra, hogy a szemeimbe nézzen. Szelíd mosoly kúszott mindkettőnk ajkaira, amikor tekinteteink összekapcsolódtak, majd Damiano közelebb hajolt hozzám és lágy csókot lehelt az ajkaimra.
- Akkor viszont kapkodd magad, mert gondolom haza szeretnél menni átöltözni is.