És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.Petőfi Sándor - A borozó
Egészen kellemes hangulatban telt az esténk. Az italok csak fogytak, de sosem találtam magamat üres pohárral. Tipikus francia vagyok, így nagyjából a második kör után szóltam a pincérnek, hogy számomra elég lesz a sörből, én inkább bort kérnék. Ethan úgy gondolta megviccel egy kicsit, így egy pohár ital helyett egy egész üveget kért ki számomra.
Egy idő után Victoria úgy döntött nem hagyja, hogy a fiúk leitassanak, így ketten fogyasztottuk el a kikért alkoholt. Természetesen ez nem akadályozott meg semmit sem, így éjfél felé már éreztem, hogy a fejembe szállt az a sok elfogyasztott ital, kissé spicces állapotba kerültem.
-Még egyet! - Ethan az asztalra csapta a kiürült poharát, ezzel jelezve a pincérnek, hogy ő bizony még eléggé szomjas.
Számomra furcsa volt az, hogy fél tizenegy órakor nem szóltak nekünk a pincérek, hogy el kell hagynunk az italozót, hiszen záróra van. Az egyetemei éveim alatt megtanultam hogyan is kell rövid idő alatt berúgni, ám ennek most nem nagyon vettem hasznát.A kis társasagunk sose volt csendben az ott töltött órák alatt. Valaki mindig fel tudott hozni egy olyan témát, amihez mindenki hozzá tudott szólni. Én kevésszer szólaltam meg, azonban ahogyan a véralkohol-szintem emelkedett, úgy eredt meg a nyelvem. Thomas érdeklődött felőlem, leginkább afelől, hogy hogyan ismertem meg Victoriat és mi okból költöztem el otthonról. Természetesen engem ekkor már nem kellett félteni, felvázoltam előttük az eddigi 20 esztendőt, amit a szüleim zsarnoksága alatt töltöttem. Elmondtam mindent, ami csak az eszembe jutott, kezdve azzal, hogy mennyire megkeserítette az életemet a rám erőltetett vallásosság.
Ekkor egy pillanatra meg kellett állnom, hiszen mégiscsak olaszokkal beszéltem. Itt van tőlünk egy köpésre a Vatikán, a Szentatya talán éppen azelőtt a kocsma előtt sétál el a rengeteg testőrével, ahol mi is vagyunk. Tudom nagyon jól, hogy a pokolra fogok kerülni, de azért nem kell külön megerősítés magától a pápától.
Mivel egyik srác arcán se láttam semmiféle tiltakozást, így folytattam az egyház gyalázását, már amennyire tudtam. Egy idő után Ethan félbeszakított, hogy inkább ugorjunk tovább az életem egy másik szakaszára.
-Sok minden vagyok, Dilaria, de pogány az nem! - mindannyian felnevettünk körülötte. - Ha ezek után még az fog jönni, hogy egyházi suliba jártál, akkor nem fogom idegekkel bírni.Ezek után inkább az egyetemről meséltem nekik, illetve a ma délelőtt történt nem éppen családias ebédhez. Töviről-hegyire elmondtam nekik mindent. Azt, ahogyan a nagyszüleim lekezelően és gyalázóan beszéltek velem. Azt, ahogyan anyám lerángatta rólam a pulcsimat és ahogyan hozzám hajított egy tányért. Illetve azt is, ahogyan a saját apám kitagadott és elkergetett otthonról. Innen pedig adott volt az is, hogy megosztom velük hogyan botlottam bele Victoriaba a reptéren, aki azonnal megmutatta mekkora szíve van és rögtön a szárnyai alá vett engem.
Thomas szemei elkerekedtek, látszott rajta, hogy nem igazán tud mit hozzászólni a nagyjából másfél órás monológomnak. Ethan lassan realizálta magában a dolgokat, végül arcát két keze közé temette és egy hatalmasat sóhajtva ott is tartotta azt. Damiano barna szemeivel engem fürkészett, próbálta elemezni az arcom minden apró kis rezdülését.
-Ezek után képes vagy még őket a szüleidnek hívni? - az angyali hangú énekes teljesen ki volt akadva.Victoria mellettem egy pillanatra összerezzent Damiano hirtelen kirohanásától.
-Annak ellenére, hogy megkeserítették az eddigi életemet, a kötelességeiket teljesítették. Volt fedél a fejem felett, ágy, amiben aludhattam és étel az asztalon.
Damiano lassan bólintott, de lehetett hallani, hogy valamit olaszul motyog az orra alatt.
-Szép tőled, hogy ezt így gondolod... - Thomas halkan szólalt meg. Kisfiús arcán halvány mosoly ült. Nagy mosollyal az arcomon köszöntem meg a fiúnak.
DU LIEST GERADE
Sápadt tűz | Damiano David
Aktuelle LiteraturDilaria a szüleivel való hatalmas veszekedés után, mint egy hirtelen jött vihar, olyan hamar hagyta maga mögött a szülővárosát, Nizzát. Az útja egy véletlen folytán Rómába vezet, ahol egy gyönyörű lány segítségével könnyen felveszi az olaszok dinami...