Sápadt tűz | Damiano David

Csak próbáljuk meg...

Persze, érthető, ha ma már óvatosabb vagy,
De el kell hinned, ez a szerelem beteljesedik még,Kitartó hódításod még siker koronázza,A két magányos lélek egy szép nap egymásra talál még.

Koloszár Zsófia - Egy új szerelem

Gyerekkoromban rengeteg rémálmom volt. Először csak olyan volt, mint az összes többi gyereké, aki az utcánkban lakott és ugyanabba a templomba járt - különböző színes szörnyecskék kergettek engem, én pedig se elmenekülni, se elbújni nem tudtam előlük. Szüleim és a nagyszüleim meg voltak róla győződve, hogy ez biztosan Isten büntető hadjárata ellenem, mert van valamilyen bűnöm, amit nem gyóntam meg.
A szexuális zaklatás és az erőszak után már a papok üldöztek és tettek magukévá újra és újra. Ekkor mindig sikítva ébredtem meg az álmaimból, édesapám pedig sietett át a szobámba, hogy megvígasztaljon. Nagymamám egyszer elhívta hozzánk Gabriel atyát - aki Jean atyát váltotta, - nézzen rá az unokájára, mert ő teljesen biztos abban, hogy az ördög szállt meg és ezért szoktam torkom szakadtából üvölteni és sírni, amikor éjjelente megébredem.
Természetesen nem engedtem magamhoz közel az alig harmin éves - visszagondolva nagyon jóképű - papot. Emlékeim szerint ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor anyukám ellen szegült a nagymamának, és elzavarta a kapunból Gabrielt. 
A rémálmok az egyetemi éveim alatt is folyamatosan kísértettek, a szobatársaim gyakran alig bírtak megnyugtatni, de olyan is előfordult, hogy egy-egy vizsga vagy zárthelyi dolgozat előtt inkább a dühöngőben aludtak a biztos kipihentség reményében.

A mai éjszaka más volt, nyugodt és kipihent voltam, amikor reggel megébredtem. A fekete sötétítő függöny mögül finoman bekandikált a napsugár, így kellemes meleget adva a szobának. Lassan kibújtam a puha takaró alól, majd bevonultam a fürdőszobába. Szerencsére Marco kölcsönadta az egyik pólóját számomra, hogy legyen miben aludnom, illetve megígérte, hogy reggel elugrik nekem ruhákért Victoria lakására, és ezzel egyetemben megnyugtatja a barátnőmet, biztosítva őt arról, biztonságban vagyok.
Egy gyors arc- és fogmosást követően kiléptem az ideiglenes szobámból, lebattyogtam a földszintre azzal a céllal, hogy reggelit készítsek magamnak és az olasz fiúnak. Elijah a kanapén feküdt, amint észlelete, hogy nem egyedül tartózkodik a házban, csaholva követett engem a helyiségbe.
A kutya tálja üresen állt a sarokban, amit szegény percenként ellenőrzött le, miközben én rántottát készítettem magunknak.
-Jól van, nagyfiú, nyugalom! Meg kell keresnem a kajádat... - a felső polcokat már mind átkutattam, így ideje volt az alsó fiókokat is meglesnem. Éppen az egyik polcot néztem át, amikor két kar ölelte át a derekamat, én pedig egy aprót sikítva fordultam meg az ölelésben:
Marco arcán hatalmas mosoly ült, alig bírta visszatartani a nevetést. 
-Normális vagy? Szívrohamot hoztad rám! - mérgesen csaptam rá a fiú izmos mellkasára, de a kezemet visszahúzni már nem volt esélyem. Marco a csuklómat elkapva rántott közel magához, majd ajkait az enyémek ellen nyomta.

A Neveletlen Hercegnő óta hiszek abban, hogy az az igazi szerelmes csók, amikor a lány lába fellibben a csókolózás közben. Bármennyire sem közömbös számomra Marco, ez a pillanat sajnos elmaradt.
Percekkel később váltunk el egymástól, a fiú a homlokát az enyémnek döntötte.
-Szerintem leégett a rántotta, szépségem... - hirtelen fordultam el a fiútól, a serpenyőben sülő tojás felől enyhe fekete füst szállt fel, így kukába dobhatom a reggelit.
Egy nagyot sóhajtva a mosogatóba dobtam a serpenyőt, majd egy újért nyúltam, hogy lepirítsam benne a bagett szeleteket.
-Csak nem bruschettát csinálsz? - a férfi a vállam felett kukucskált ki, majd átvette az irányítást.

Leültetett a márvány konyhasziget egyik bárszékére, főzött nekem egy jó erős espressot, majd munkálkodni kezdett a konyhában.
Pár perccel később a pultra helyezett egy tányért, valamint két pohár gyümölcslevet. Felállított a székemből, hogy ő foglalhassa el a helyemet, engem pedig az ölébe húzott. Úgy reggeliztünk, mint egy pár. Egy pár, akik már évek óta együtt van és már az esküvőjüket és a gyermekvállalást tervezik.
Valójában ő a főnököm, aki sokkal többet szeretne kettőnk között, mint munkakapcsolat. A huszonegy életévem alatt még nem volt komoly kapcsolatom, és nem vágyom egészen biztos abban, hogy Marco mellett el tudom képzelni magamat.
Jobb kezét végig a derekamon vagy a combomon pihentette, közben finoman simogatott, időnként pedig puszit nyomott a hajamba, az arcomra vagy a nyakamra.